Szinházi társulat  jött a városba--hallottam anyámtól amint, közölte apámmal a hírt. Apám rutinszerüen feltette a kérdést: Dráma ? Tragédia ? Komédia? Anyám válaszolt: Komédia--akkor megyünk , döntötte el apám. Azon a héten árnyékként követtem anyámat  , és számtalan kérdést tettem fel neki, mert szinházat addig , csak kivülről láttam. Anyám elmesélte , hogy kislány korában, sokat járt szinházba mert az ő édesanyja, mint elsövilágháborús hadiözvegy ,állami állást kapott, jegyszedő és ültető volt a szatmári szinházba.

           Gondolataim vargabetüi nem tisztelik a tér és idő fogalmát, ezért aztán úgy száguldoznak , hogy alig győzöm követni őket. Most éppen megjelenik elmém képernyőjén egyik főnököm, aki alig egy éve szabadult az egyetem padjaiból, és máris  a minőségellenőrző osztály fönökeként ágált, ezért naponta  többször is végig viharzott a részlegeken, beosztottjait ellenőrizendő. Én akkor épp a  kész bútorok útolsó ellenőrzésével voltam megbizva, szigorú parancs alatt , hogy  rossz minőségü bútor nehagyja el a  gyárunkat Ezt a parancsot vadonatúj főnököm megerősitette, meg magyarázta nekem, hogy milyen  fontos beosztásban részesülök.

           Szóval, munkahely az már volt--ami ugyebár mégiscsak a legfontosabb, már úgy  megélhetés szempontjából. De nem minden a munka --az ember nem gép-- egyébre is szükség van,  mint mondjuk egy kis szórakozásra, egy lányra egy kis táncra  egy kis szinházra , mozira. és egyébb adottságaira a nagybetűs életnek. Ezen a területen kezdtem érdeklődni, hogy mi ujság idehaza. Nem sokat kellett érdeklődjek , mert mindennapi jöttömbe-mentembe megtapasztaltam , hogy a szatmári magyar szintársulatnak kistestvére született .

               A vonaton le sem ültem, inkább néztem a tiz-tizenkét kilóméterenként épült falvakat , amelyeknek nevét  kivülről fujtam, mert annak előtte különös előszeretettel látogattam Nagybányát, ami nekem sikvidéki  embernek ,kuriózumnak számitott, mert hegy vidék volt,ha alacsonyak is voltak ezek a hegyek, mégis csak hegyek voltak. Még a vonaton azon kaptam magam , hogy azon gondolkodom-- milyen ez a világ?--ime a kör bezárult , innen indultam és ide térek vissza.