Sándor ült az íróasztalnál és próbált írni. Szorított a határidő és ez nem tette könnyebbé a dolgát. Kényszer alatt nem tudott alkotni. A fantasy sorozata harmadik könyvét írta. Úgy gondolta, hogy ez lesz a történet befejezése. Az első két könyv nagy siker volt. Már nagyon várták a folytatást a rajongók. Sándor párja Mariann is nagyon várta, hogy végre elkölthesse a könyvért kapott honoráriumot. A kiadó tulajdonosa is új autóra vágyott. A szereplőket ábrázoló pólók, poszterek, táskák és egyéb ajándéktárgyak is jól fogytak. Szinte egy egész új iparág alapult a történetre. A kiadó éppen ezért nem akarta azt a befejezést, amit Sándor kiötlött. Sándor elképzelése a történet végéről ugyanis elképesztőre sikeredett. Az addig pozitívan ábrázolt főhős Mörbán figurája teljesen átalakult és a leggonoszabb szereplő lett belőle. A kiadó persze nem akarta, hogy a piacon lévő Mörbánt ábrázoló népszerű termékek ne fogyjanak ezután olyan mértékben, mint addig. Ezért újraíratták Sándorral az utolsó fejezetet.

Sándor legnagyobb akarata ellenére sem tudta megírni a történet végét. A határidő előtti utolsó éjszaka érkezett el és a dolgozószobájába zárkózott. Az ablaknál állt gondolkodva, amikor egy kis meteor a légtérbe ért. Hullócsillagnak is hívják népies nevénés és kívánni kell ilyenkor futott át a gondterhelt férfi agyán. Sándor azt kívánta, hogy ne kelljen újra megírnia az utolsó fejezetet. Reggel egy nagy borítékkal és a laptopjával a kezében ment ki a konyhába. Elfogyasztotta a reggelit és a kávét, majd elkérte a Mariann autóját, hogy bemenjen a kiadóhoz. A kiadó előtt még beugrott az egyik barátjához a nyolcadik kerületbe. Az autót járó motorral hagyta a kerítés előtt. Úgy tervezte, hogy gyorsan végez, de mégis fél órát volt a barátjánál. Mikor visszaért a parkolóba az autónak hűlt helyét találta. A laptop és a kézirat is a kocsiban maradt. Szemtanúk voltak, akik látták, hogy egy fiatalember hajtott el a lila sportkocsival.

Néhány hét múlva még az ünnepek előtt megtörtént a könyv bemutatója, ami a befejezés nélkül került a piacra. A televízióban újra vetítették a könyvek alapján létrehozott filmeket. A szereplők újból meghívottak lettek a különböző tv és rádióműsorokban, de a világhálón is rendszeres téma volt a könyv. Mindenki azt gondolta, hogy ez azt jelenti, hogy lesz negyedik könyv is, kivéve Sándort. Az egyik újságíró fel is tette neki a kérdést a kiadó toronyházának a tetején tartott rendezvényen, hogy „Sosem lesz vége a történetnek?”. Sándor csak annyit válaszolt, hogy talán 8-10 év múlva…

Egy hónap sem telt el és egy telephelyen, ahol az elhagyott és tilosban parkoló, rendszám nélküli autókat bontották, megtalálták Mariann autóját. Az autó üres tankkal, elhagyottan rendszám nélkül parkolt a belvárosban. A be nem fizetett parkolási díj, a beszállítás és a megőrzés ellenében büntetést is kellett fizetnie, amiről számlát állítottak ki. Mariann a számlán fizetendő összeget meglátva majdnem rosszul lett. Fulladozva sírt. Aztán hebegve megkérdezte, hogy nem találtak-e esetleg egy kéziratot, és egy laptopot az autóban. A műhely vezetője behívta az egyik segédjét és kiderült, hogy megtaláltak mindent. A papírokat és a laptopot is betették a főnök irodájába. A laptop tényleg a szekrényben volt. A tulajdonos bocsánatkérően vakargatta a fejét, hiszen nem tudhatta, hogy azok a lapok, amikre a számlát nyomtatta ki, a Mariann kocsijából származtak. A nő megfordította a számlát és a lap másik oldalán nem látott semmit…