Újra itthon.

     Még az elején  visszatekintést tettem régmult időkre , amikor még őseim jártak  Európába , sokadmagukkal, nagyobbrészt nem úri jókedvükben hanem katonaként parancsra! Ennek kapcsán formáltam én jogot európaiságom igazolására, bizonyitására. A magam részéről már azt is  eredményként könyvelem el , hogy békeidőben , minden kockázat nélkül  jutottam el oda , ahova őket vitték , akár erővel is. Sikerként jegyzem  azt is , hogy megirhatom , azt amit láttam , és ahogy láttam, és nem az állambiztonsági szerveknek kell beszámolót irjak.  Ma már el sem tudom képzelni , hogy , mit irtam volna abba a beszámolóba --emlitett esetben--és mennyi köze lett volna az igazsághoz, a valósághoz.

          Kinttartózkodásom ideje alatt igyekeztem nyitott szemmel járni , és megjegyezni a számomra és esetleg a mások számára is  fontosnak , netán érdekesnek tünő történéseket. Hogy mennyire sikerült, azt nem tudom, csak azt tudom, --azoknak irtam akik még nem jártak nyugaton, sőt azoknak akiknek esélyük sincs , hogy egyszer az életben kijussanak. Mert sajnos ezek vannak többen.

         De válaszolnom kell a saját kérdéseimre , amit még irásom elején tettem fel, amelyek a kemény munkáról és a mesés fizetésekről szóltak. A kemény munka az igaz , pontosabban annak az a formája , hogy folyamatos és állandójellegű. Ők ott nem engedhetik meg maguknak ,hogy ne biztositsanak munkát állandó jelleggel , mert az profitcsökkenést von maga után , amit ők is azonnal megéreznének mert az ő jövedelmük is csökkenne.

         A vezető mindig a helyzet magaslatán áll, ha nem akkor nem lesz sokáig vezető, mert addig cserélik őket ameddig be nem  áll az ideális állapot. Ez egy olyan öntisztitó folyamat , hullik a férgese , és marad az egészséges,. Erről kollégáim Ingó és Péter meséltek sokat , munka közben , anélkül , hogy a kezük közben megállt volna. Lehetetlent nem kérnek. Nem fordulhat elő , hogy félnapot ne dolgozzanak , vagy csak úgy tegyenek  mintha dolgoznának , és a nap hátralévő részében összecsapják összekutyúlják az egészet, és minden rendben van. Ezt a betegséget már rég kinőtték , mert a minőség az rangadó, a minőség megkövetelésével, piacot lehet nyerni ,és annak elhanyagolásával piacot lehet veszteni. És ők erre nagyon érzékenyek , mert ők is a piacról élnek , és ezt nem csak hangoztatják , hanem mindent el is követnek egy-egy új piac megszerzéséért. 

         Néhány szót kell ejtsek a munka fegyelemről , ami itt magátólértetődő, amit mi sem bizonyit jobban , mint az a tény , hogy itt  csengővel jelzik a kávészünetet , ebédszünetet és a cigaretta szünetet. Csak ez a három időpont ami feljogosit a munkahely elhagyására, a munka beszüntetésére  munkást középvezetőt vezetőt. Ilyemkor megtelik az  étkezde -- kettő van belőle --dohányosoknak és nem dohányosoknak, és az újabb csengettyűszó már mindenkit a munkahelyén talál.

        Munkahelyi veszekedést torzsalkodást , hangosabb szót nem volt szerencsém hallani  a munkások között, visszabeszélést a főnöknek , szintén nem. Ott úgyanis  a főnök felel azért amit mond , és elvégeztet , ezért jól meggondolja , hogy mit mond és mit cselekszik. Itt ezen a munka helyen a fizetések  ezerhatszáz és kétezer euró között mozogtak, amit az alkalmazottak természetesen kevésnek itéltek meg, de amikor megkérdeztem , hogy hány éve dolgoznak ott, a középkorúak már legalább tiz éve voltak a cég alkalmazásában, de a fiatalabbja is nagyobbrészt már öt-hat éve dolgozott ott. De volt egy velem egykorú úr is aki éppen harminc éve volt a cégnél és ezzel ő volt a cég legrégibb alkalmazottja.Az is igaz , hogy túl nagy választék nem volt a munkahelyekben itt sem.

        Amig magam is csak hallomásból , elbeszélésekből, szándékosan eltorzitott mesékből  értesültem a nyugati munkáséletről, nem tudtam egészséges , valós képet kialakitani ,csak most amikor én is részese voltam egy kicsit  ennek az életmódnak , nyugodt szivvel elmondhatom , hogy az értékmérő az elvégzett munka , és az azzal közel arányos fizetés, minden szinten. Végkövetkeztetésül még elmondhatom , hogy van mit tanulnunk tőlük, mert tanulni sohasem késő.

        Mire eme gondolataim végére értem éppen hazaérkeztem. Családom várt rám és nagyon finom húsleves fogadott. Ekkor megkérdeztem feleségemtől , hogy hány féle levest túd főzni-- nem tudta  mire vélni a dolgot  ezért csak rávágta ,hogy vagy húszat biztos.-- Na akkor nekem mindennap levest főzzél mert egyebet nem vagyok hajlandó megenni.Három hétig csak levest ettem! Aztán megigértem , hogy egyszer majd elmesélem , hogy  s mint volt Európába. Ezt tettem meg most! De mostmár úgy mondom: Európába voltam !

                                         V É G E.