Az én városom, és környéke 33.

             -Reggel mikor felébredtem,csurom viz volt rajtam a hálóing és az uram nem volt mellettem-folytatta Sára az elbeszélését.Nem tudtam még , hogy ébren vagyok, vagy még mindig álmodom, egészen addig amíg be nem jött, és nem mesélte el , hogy milyen hánykolódásban voltam az éjjel , hogyan kapaszkodtam bele, meg az ágy végébe , és bármit mondott nem voltam hajlandó megébredni.Évek óta ilyen sokáig nem aludtam, és amikor felkeltem akkor is nagyon fáradtnak éreztem magam. Pedig máskor, abban az órában már rég nyakig vagyok a dologban. Jó időben telt amig magamhoz tértem és tudomásul vettem , hogy a valóság egészem más,hiszen itt van a férjem teljes életnagyságban és éppen arról érdeklődik , hogy mi történt velem az éjjel, hogy nem tudott felkölteni.

            Azt hiszem életemben először hazudtam neki, mert nem vitt rá a lelkiismeretem , hogy elmondjam neki , hogy milyen szörnyű álmok kínoztak, és hogy azok az álmok pontosan vele voltak kapcsolatosak. Csak azt tudtam mondani , hogy valami rosszat álmodtam, de nem emlékszem rá , hogy mit, de nagyon szeretném , ha eszembe jutna és elmesélhetném neki.

Mire elmondta mondanivalóját nagyjából meg is nyugodott, vagy csak eljátszotta a nyugodtat, és megpróbált  többé már nem gondolni az álmára. Látszólag ez be is következett, és  nem győzött hálálkodni Pólinak , hogy átjött, és volt akivel megossza  álmát,mert ha akkor nem jött volna , akkor már biztos bünös gondolatok gyötörték volna. Póli távozásakor még megkérte , hogy ha lesz ideje  akkor még nézzen át, vagy talán ő is átszaladhat , de legelőbb egy jó kis ebédet  kell készitsen, mert a  férje már régen az állatok körül szorgoskodik, és mikor bejön biztos éhes lesz.

            Póli elgondolkodott a hallottakan, és belátta , hogy bizony  nehéz túltenni magát az embernek egy ilyen álmon. Egy kicsit bele is képzelte magát a Sára bőrébe, és még bele is borzongott abba amit érzett, hiszen az valami szörnyű érzés lehet, veszélybe látni azt az embert akit szeret, akiért mindent megtenne , de nem tehet semmit mert, nincs ereje bátorsága de még csak fogalma sem, hogy miképpen segithetne bajba került szerelmén, társán.

           Neki kezdett a ház körüli munkáknak , de  gondolatai minduntalan visszakanyarodtak a Sára álmához, de még inkább a Berta alakjához. Hiszen ez a Berta rosszizű megjegyzéseket tett az ő Kálmánjára és családjára, egész biztosan valamit forgat a fejébe  velük kapcsolatba is. Ebben nem volt biztos , de a Sára története által felkavart fantáziája tovább szőtte a még csirájában sem létező, képzeletbeli eseményt. Alig várta hogy Kálmánnal találkozzon és megbeszéljenek egyes  s más dolgot.

            Póli, legszivesebben azzal kezdte volna Kálmánnal a beszélgetést, hogy elmesélje, azt a szörnyű álmot, ami a Póli fantáziájában kezdett valósággá válni. Bár tudta ő hogy ez csak egy álom , mégis beleköltözött a félelem, olyan mértékben , ahogy még sohasem.Előre félt az éjszakától a sötétségtől , sőt még a fekete szinektől is.Soha nem érzett érzés keritette hatalmában - már öt hat éve élt egyedül a családi házban, de most történt meg vele először, hogy  megingott, hogy félt, és hogy nem várta az estét.

            Mindenképpen el kell menjek Kálmánhoz,- döntotte el.Hamar befejezte a főzést és azonnal utnak indult. De nem is kellett elmenjen Kálmánékhoz, mert a mezőn meglátta Kálmánt és azonnal hozzásietett. Kálmán örült a látogatásának, de megérezte , hogy valami nincs rendben Pólival és azonnal rá is kérdezett , hogy mi történt vele, hogy ilyen szokatlan időben látogatja meg. Póli egy kicsit kérette magát , hogy elmesélje a történteket - most félre tette a Sára tiltását, és egész aprólékosan elmesélte Sára álmát. Kálmám hitetlenkedve hallgatta majd jót nevetett, és át ölelte  szerelemét , miközben vigasztaló szavakat suttogott a fűlébe. Egészen sikerült felbátoritani, sőt mosolyt is varázsolni a Póli arcára. Póli nem mulasztotta el felhívni a Kálmán figyelmét , hogy ne szóljon senkinek az álomról, mert ő is megfogadta Sárának , hogy nem mondja el senkinek. Kálmán megnyugtatta, és azt is hozzátette , hogy ő férfi ember, és őbenne jobban áll a szó mint a  lányokban, asszonyokban.Ezen aztán jót nevettek, és Kálmán elkisérte egy darabon, majd egy csókkal engedte utjára. Póli még sokáig vissza-vissza nézett és örömmel vette tudomásul, hogy Kálmán sokáig követte tekintetével -  egészen addig, ameddig a délibáb függönyt nem húzott kettéjük közé.