Kis Sólyom sorra járta a tipiket, hogy elújságolja, a vadászok hazafelé tartanak. Mivel mindezt üvöltve tette, a tábor távolabb eső felében már nem is kellett elismételnie a mondandóját. A férfiak és nők egyaránt készülődni kezdtek. Az üzenet szerint a vadászat sikeres volt, ami hatalmas dínom-dánom közeledtét jelezte. Quanah-ék csak estére voltak várhatóak, ám délre már összegyűjtötték a fát a főzéshez és a tábortüzekhez. Egy csapat gyerek festéket kevert az ünnepi maszkokhoz, vihogva bemázolták egymás arcát. Shawna azt hitte, hogy képes elrejteni feltörő izgalmát, de Tatimi szeme túl éles volt. A sátruk előtt letelepedve a nő egyszerű karkötőket font Tatimi felügyeletével. A kézügyesség eleve nem volt az erőssége, de mióta meghallotta a készülődés zaját, folyton elkalandozott a figyelme. A színes gyöngyök kigurultak az ujjai közül, a vékony fonalakat pedig rendre összebogozta. Tatimi összeszorította az ajkait, hogy ne nevessen fel hangosan.

- Én is tűkön ülnék a helyedben. – mondta a lánynak, és oldalba bökte a könyökével.

- Hogyhogy? – Shawna bambán pislogott az idős nőre.

- A bölény húsa a legfinomabb étek a világon. Apám mindig azt mondta, hogy amikor először eszel belőle, megrészegülsz az ízétől.

- Szürke Bagoly egyszer adott egy darab szárított bölényhúst..de azért alig várom, hogy újra megkóstoljam. – a nő hangjában semmi meggyőződés nem volt.

- Quanah-t várod, igaz? – vigyorodott el Tatimi, és olyan közel hajolt a lány arcához, hogy az hátrakapta a fejét. – Felesleges bármit is mondanod, úgyis tudom – incselkedett vele az asszony miközben egy kis agyag edénybe dobálta a gyöngyöket, köveket, és az ékszerkészítéshez használt szerszámait. Shawna csendben maradt, nem lett volna értelme letagadnia, amit Tatimi nagyon is jól látott.

- Nézz körül! – utasította az asszony Shawna-t. – Nézd meg őket! – A lány végighordozta tekintetét a körülöttük sürgölődő nőkön, akikre Tatimi mutatott. Az arcuk ragyogott, új ruhákat és ékszereket viseltek. – Mit gondolsz miért siettek, hogy elvégezzék a nehéz munkát? Várják a férjeiket... vagy azokat, akiket korábban kinéztek maguknak. Az eredményes vadászat dicsőséggel tölti meg a férfiak szívét. A sok lovaglástól ugyan elfárad az ülepük, de ami a lábuk között van... – Shawna nem éppen nőies módon felröhögött.

- Na gyere velem! – Tatimi behívta a tipibe a lányt, és kisvártatva gyönyörű holmikat tett elébe. A lány elképedve pillantott az asszonyra. Óvatosan kezébe vette a vadonatúj szarvasbőr ruhát. A szoknyát és a rövid ujjakat vékony bőrből font rojtok díszítették, melyek végein kicsiny jáspis kövek lógtak. A ruhához tartozott egy színes fonalakból szőtt öv is. Tatimi végül egy türkizből készült nyakláncot nyomott a kezébe, aminek a közepén egy kígyó fényesre csiszolt méregfoga függött. Shawna nem győzte csodálni az ékszert, ám jó kedve rögtön elillant, amikor hirtelen szúró fájdalom hasított az egyik fülcimpájába. Tatimi kíméletlenül átdöfött egy tüskét rajta. Mire Shawna feleszmélt, a másik füle is ki volt lyukasztva, az idős nő pedig villámgyorsan az apró sebekbe erőltetett egy-egy türkiz fülbevalót. Shawna felszisszent, és aggódva megtapogatta a füleit.

- Ne piszkáld! – Tatimi elhúzta a lány kezeit, de nem engedte el őket. – Az én új lányom lesz a legszebb. Quanah rá sem tud majd nézni más nőkre, hiába keresik a társaságát. – A nő büszkén felnevetett, mikor Shawna hálásan átölelte.

A vadászok kora este érkeztek a táborba, ahol izgatott és boldog fogadtatásban részesítették őket. A nők furcsa hangon rikoltoztak, a fiatalok és a férfiak egy csoportja a vadászoknak segített. Shawna látta, hogy temérdek felszeletelt húsdarab súlyától fosztották meg a kimerült lovakat. A bőröket széthordták az asszonyok attól függően, hogy milyen célra akarták használni őket. A lány Quanah-t kereste a szemével. Mikor megtalálta, alig ismerte meg. A férfi hajfonatai szétestek, bőre és nadrágja fekete volt a piszoktól és a vértől. Csak világos szemei különböztették meg a többi férfitől. Shawna bizonytalanul előrébb lépett. Acél Róka vette észre őt először. Elvigyorodott, és hátbavágta Quanah-t. A férfi követte társa pillantását. Quanah jól megnézte a lányt, majd összefonta karjait a mellkasa előtt, és széles, elismerő mosoly jelent meg az arcán. Biccentett egyet Shawna felé, aki a haja tövéig pirult. Fülei már így is vöröslöttek, el sem merte képzelni, hogy milyen látványt nyújthatott. Mielőtt azonban bármilyen módon kommunikálhattak volna, Cynthia-Ann a szó szoros értelmében a fia karjaiba repült. Tatimi elhúzta a száját, de nem szólt semmit. Shawna torkát egy csalódott sóhaj hagyta el. Mire újra felnézett, a vadászok már elkezdték ledobálni viseltes és koszos gönceiket. A fegyverek a földön landoltak a nadrágokkal együtt. Nem maradt rajtuk más mint a rövid szoknyára emlékeztető lágyékkötőik. Elindultak a tóhoz fürödni, a lány pedig egyedül maradt. A tábor lakói szétszéledtek, és imádattal fogtak neki a hús elkészítéséhez.

Shawna egész este Quanah közeledésére áhítozott, de hiába. A férfi meg akarta váratni. Hagyta, hogy néhány leányzó körül rajongja, és láthatatlannak teintette Shawna-t, aki egyre inkább fortyogott a dühtől. Szürke Bagoly és Tatimi szokás szerint mellete foglalt helyet. A sámán csak úgy mellékesen megjegyezte, hogy náluk a nők nem várnak arra, hogy a férfiak kezdeményezzenek. Shawna odafigyelt az öreg szavaira, és elképzelte, hogy odalép Quanah-hoz, és ellökdösi mellőle a többi lányt. Aztán forrón megcsókolja... A gondolatokat természetesen nem követték tettek. Aznap éjjel nyugtalanul aludt, ám nem Quanah miatt. Rossz álmai másnap reggel megvalósulni látszottak.

A lányt zaklatott hangok ébresztették. Tatimi és egy másik – Shawna számára ismeretlen – nő a tipi előtt beszélgetett. Shawna először azt gondolta, hogy vitatkoznak, de amikor meghallotta, hogy valakinek az életéért aggódnak, kiviharzott a sátorból. Tatimi aggódó arccal pillantott rá.

- Topsana húga nem tudja megszülni a gyermekét. A gyerek túl nagy, nem képes kinyomni. Szürke Bagoly és a család nő tagjai vele vannak, de nem tudnak segíteni. Oda kell mennünk. - Shawna felhúzta lábaira a mokaszínjét.

- Mi mit tehenénk? – kérdezte tanácstalanul, miután elindultak Topsana után.

- A Comanche nők erősek, és általában könnyen megszülik az utódaikat... azokat is, akik már halottan érkeznek a világra. – A lány elhülten meredt Tatimire. – A baj nem kerül el senkit, de Topsana azt mondta, hogy még életében nem látott ekkora fejet. – Shawna-t kirázta a hideg a magyarázat hallatán, félve lépett be Topsana húgának a tipijébe. A vér szagától felfordult a gyomra. A nő egy szőrmén feküdt a földön, amit pirosra festett a vér. Shawna látta a baba fejét, szédelegve guggolt le Szürke Bagoly mellé.

- Hoztam a szappanod. Megmostam a kezem. – nyögte a férfi. A nő halványan rámosolygott. A fiatal nő sikoltozni kezdett a fájdalomtól, Tatimi a fejéhez telepedett és halkan énekelt neki. Shawna teljesen elveszettnek érezte magát. A szappan ebben a helyzetben nem sokat használt. Topsana folyamatosan itatta a testvérét valami gyógynövényes teával, de a lány egy idő után már nyelni sem tudott. Az események felgyorsultak. Egy asszony két kezével megpróbálta kihúzni a babát az anyjából, aki elvesztette az eszméletét. A vérzés súlyosbodott, és Shawna attól tartott, hogy a gyerek már nem is él, megfulladhatott a szülőcsatornában.

- A kezed, a kezed! – ordított rá Szürke Bagoly.

- Mit csináljak vele????

- Azt, amit nekem mutattál.

- Az nem fogja elállítani a vérzést! – A sámán ezzel tisztában volt, mégis reménykedett benne, hogy csoda történik. Shawna egyik kezét az ájult nő homloka, a másikat pedig a hasa fölé tartotta. Hirtelen különös érzés kerítette a hatalmába. Egyik keze felforrósódott, a másikat viszont mintha valami láthatatlan és hűvös erő a nő teste felé húzta volna. Nem tudta mennyi idő telt el, a gyermek sírására eszmélt fel. Topsana húgának arca nyugodt volt. Pontosan akkor lehelte ki a lelkét, amikor a fia a világra jött. Tatimi egy késsel elvágta a köldökzsinórt, majd megtörölgette a babát, és átadta Topsana-nak. Az asszonyok drámaian gyászolták a fiatal anyát, Shawna sírva nézte, ahogy megtépkedik saját hajukat.

A lány kibotorkált a tábor szélére, és lerogyott egy nagy zsályabokor árnyékába. Nem tudta abbahagyni a zokogást. Gyűlölte, hogy nem tudott segíteni. Szégyellte, hogy nem értett jobban az orvosláshoz, és rettegett attól, hogy az állítólagosan gyógyító kezeivel csak ártott a nőnek. Amikor megérezte Quanah jelenlétét, még jobban elkeseredett. Azt hitte, hogy a férfi azért jött, hogy lehordja vagy hibáztassa. Quanah-nak ez eszébe sem jutott. Szürke Bagoly elmesélte neki a történteket. Tulajdonképpen ő kérte arra, hogy keresse fel a lányt. Az igazság az volt, hogy az öreg még ezt a szomorú eseményt is arra használta, hogy közelebb hozza egymáshoz a két fiatalt. A fejébe vette, hogy egy párt alkotnak, noha a látomásokban ez nem kapott szerepet.

- Nem tehetsz róla. – mondta a férfi egyszerűen, és megérintette a nő vállát. Shawna hüppögve rázta a fejét.

- Csak ültünk ott tétlenül, amíg el nem szállt belőle az élet.

- Tétlenül? Úgy hallottam, hogy mindent megtettetek, amit csak tudtatok.

- Főleg én! Abból állt a tudományom, hogy a kezeimet rátettem egy haldokló testére, és azt vártam, hogy az majd megmenti! – Shawna kényszeredetten és gúnyosan felnevetett. Quanah szigorú tekintettel nézett rá.

- Szürke Bagoly szerint igenis megmentetted a gyermek életét.

- Szürke Bagoly ezek szerint ostoba. – grimaszolt a nő, és ajkai újra sírásra görbültek. A férfi rá akart parancsolni, hogy szedje végre össze magát, de helyette egészen mást tett. Belemarkolt Shawna rövid fürtjeibe a tarkójánál, és megcsókolta. Csókja gyengéd volt, a lány elpilledt a karjaiban. Shawna nem akart gondolkodni, hagyta, hogy a férfi az ölébe húzza, és szorosan ölelje. Lassan elapadtak a könnyei. Quanah elgondolkodva ringatta Shawna-t. Már most fontosabb volt számára, mint ahogy azt valaha is elképzelte.