Az ONlány.com csak egyike azoknak az erotikus tartalmú weboldalaknak, ahol fiatal, felnőtt lányok, nők dolgoznak. Munkájuk, hogy online módon szórakoztatják az arra "tévedő" férfiakat. Noha az arra tévedés erős kifejezés. Minden klikknek oka és nyoma van, utóbbit gyakran elfelejtik. 

 

Az elmúlt hónapban felbukkant egy megszállott gyilkos. Tíz lányt már kivégzett élő adásban. Félő, hogy az ONlány.com üdvöskéje a következő áldozat.

 

                                     ***

 

- Mindjárt kezdődik! - suttogta tenyerét összedörzsölve, miközben megnyitotta a weboldalt.

Ezt a különleges megfigyelési feladatot kifejezetten élvezetesnek tartotta. Már majdnem egy hete követte Lia Stones csatornáját, de szerencsére még semmi gyanús nem történt, viszont a privát műsorok alkalmával sikerült valamelyest beférkőznie a lány bizalmába. Talán mélykék szeméből sugárzó pimasz magabiztosságának ismét nagy hasznát vette, mint megannyi álruhás akció során. Bármelyik nő ellágyul tőle, tiniktől kezdve a tapasztaltabbakig.

- 23:00. Kezdődik! - motyogta, s ráklikkelt kétszer a főoldal közepén lévő videó ablakára, így immár az egész képernyőt kitöltötte.

Rövid, pár másodperces várakozást követően megjelent a képernyőn egy vörös fényben úszó szoba, de Lia sehol. Ugyan a szokott zene elindult, ennyire még nem váratta meg a közönségét soha az elmúlt napokban. Az ötödik eltelt perc után gyanakodni kezdett. Biztos történt vele valami rossz. Már azon gondolkodott, hogy felhívja őt. Nem volt nehéz megszereznie a számát, hisz rendőr.

Aztán a hatodik percben egy nő oldalazott be egy szalmasárga ballonkabát alját fel-fel libbentve.

Azokra a lábakra úgy tekintett, mint senki más. Ellenállhatatlan vágyat érzett irántuk. Naphosszat tudná simogatni, csókolgatni azokat. Ha az lenne a feladata hogy reggeltől estig Liára vigyázzon, akkor sem érhetne hozzá. Szolgálatban főleg nem! 

A felcsigázást hamar abbahagyta a lány. Leült a webkamera előtti székre testét szorosan kabátba bugyolálva. Egyelőre elrejtette idomait, viszont formás, nagy mellei további élvezetekkel kecsegtetve, megfeszülve domborodtak ki a kabát alól. Belenézett a kamerába, integetett egyet, majd tekintetét a billentyűzet felé fordította, s ujjaival gyors mozdulatokat tett a klaviatúrán zongorázva. A billentyűk szolid csattogásának lezárultával egy üzenet jelent meg a chat alján.

" - Hé fiúk! Készen álltok?"

- Gyerünk Lia! Vetkőzz! - írta izgalomtól remegő kézzel, noha nem először lesz tanúja a nő sztriptízének.

Ahogy Lia meglátta az üzenetet, fejrázva pötyögte be a választ.

" - Lassíts le, Adam! Ideje lenne megtanulnod, hogyha az én csatornámat nézed, akkor türelmesnek kell lenned! Relax!"

Nem igaz! Minden szakmabeli lánynak ezt tanítják, vagy csak Ő ilyen? Miért kell ennyire kínoznia? 

- Jól van. - válaszolta.

Megfogadta, ezúttal minden pillanatát kiélvezi.

 

Amint tudatosította magában elhatározását, a vetkőzőshow kezdetét vette. 

Lia annyira profin értett ahhoz, hogy minél elnyújtottabb mozdulatokkal, minél érzékibben, s közben csábosan fel-fel pillantgatva fejtse ki magát a kabátból, hogy az felért egy szuperlassított felvétellel is. Az összes porcikája beleremegett azon képkockák sorozatába, amikor a nő mellei lassan kibuggyantak a kabátból. Ilyenkor két formás sárgadinnye jelent meg lelki szemei előtt, melyeket úgy kívánt, mint forró nyári délutánokon. Beléjük akart harapni. Minél kevesebb ruha borította a lány testét, annál jobban fokozódott izgalma. Amikor már vénuszi gyönyörében, teljesen meztelenül illegette magát a nő, a férfi észre sem vette, hogy jobb kezével egy ideje kőkeménnyé merevedett hímtagját szorongatja, s ütemes kézmozgást végezve várja mikor robban ki belőle az aznap felgyülemlett feszültség hatalmas orgazmus formájában. És akkor elöntötte a megszokott, kellemes forróság. Olyan régen volt már együtt nővel, hogy azóta egy napot sem tudott kihagyni, mert a hús-vér nőktől távol kellet hogy tartsa magát. Eddig sikerült betartani. Fél év telt el a terápia óta, s fél éve nem szexelt nővel, de most újra felébredt benne a vágy, amely megrögzötté tette. Lia pontosan az a típusú nő. Hosszú, sötét haj, nagy, mogyoróbarna színű szempár, kreol bőr, telt ajkak, széles csípő, formás fenék és comb. Mint egy latin származású szépségkirálynő. Semmiképp sem hasonlít egy csontkollekcióra.

Mialatt eleresztette gondolatait a lány kikerült a kamera látószögéből, néhány másodperccel később pedig az adás is megszakadt váratlanul.

- Rohadjon meg az internetszolgáltató!

Adam felegyenesedett a kényelmes ülő pozícióból, majd telefonja után kutatva végigjárta az egész házat. Amire rájött, hogy a kocsiban hagyta mobilját, már émelyegve, fáradtan elnyúlt az ágyban. Hangos, szuszogó hangokat adott ki magából. Elaludt. 

 

Órákkal később.. 

 

- Adam?! Figyelsz még? - írta privátban Lia.

Aggódott. A sztriptízshow kezdete óta nem írt a férfi sem a chatre, sem privát üzenet formájában. Nem sok nézőjével van olyan kapcsolatban, mint Adammel. Habár a hozzá hasonló lányokat a legtöbb férfi játékszernek tekinti, Adam másnak tűnt. Legalábbis, ha négyszemközt videocseteltek. Lia úgy hitte, a közös üzenőfalon mutatott viselkedés természetes. Amint megadta a férfinak amire vágyott, teljesen normálissá vált. Ezt tapasztalta, ezért tartotta természetesnek. Soha nem merült fel benne, hogy a férfi egy a sok közül. Néhány beszélgetésük olyan jól sikerült, hogy azt is megkockáztatta volna, hogy randizzon vele. 

Ma este is vágyott arra, hogy lássa és beszélgessen vele.

Kiszaladt pisilni egy-két percre. Amikor visszatért egy videohívás fogadta a képernyőn. Megörült, mert Adam neve virított mellette. Elhelyezkedett a székben, megigazította a show után felvett szexi fehérneműjét és habozás nélkül válaszolt a hívásra.

A monitoron egy maszkos férfi jelent meg. Nem éppen az, akire számított.

- Te nem Adam vagy! Hol van Adam?!?! Mit csináltál vele? - hanglejtése a mélyből gyorsan magasba emelkedett, miként először düh, majd félelem lett úrrá rajta.

- Tévedsz! Én vagyok az, Adam. - közölte mély hangon.

- Az nem lehet. Ne ijesztgess! Hol van még Halloween? - felelte hitetlenül, megcsukló hangon Lia.

Nem akarta kimutatni félelmét, de tudta, hangja lebuktatta.

- Félsz? Ugye? Féljél is! Ma éjjel elmegyek érted, Lia Stones. 

A lány nem mert megszólalni. Teljesen kirázta a hideg attól, ahogyan a férfi kimondta a nevét. Hangjában érződött valamiféle rögeszmés megszállottság, ami sokkolta őt.

"- Elmegyek érted, Lia Stones." Ez visszhangzott a fejében perceken át. 

Sűrű kopogás zaja zökkentette ki a nőt sokkos állapotából. 

- Ez meg mi? - kérdezte magától, s rápillantott a képernyőre.

Az álarcos alak eltűnt. A valódi Adamről semmit sem tudott. Száz százalékig biztos volt abban, hogy az álarc mögé nem Adam bújt, hanem valaki más akarta elhitetni vele, hogy Ő az. 

Kopp-kopp-kopp…

Ezúttal három egymástól jól elkülönülő, határozott kopogást lehetett észlelni. Lia felállt, magára öltötte kabátját és az ajtóhoz ment.

- Ki kopog? - tette fel ezt az egyszerű kérdést.

Volt mersze ennyire higgadtnak maradni. Ha a fenyegető jött volna el érte, Ő nem kopogna. 

- Adam vagyok. Lia, engedj be kérlek! - szólt Adam.

Lia felismerte, hogy ez Adam valódi hangja. A másik sokkal mélyebb volt.

- Adam! - kitörő örömmel hagyta el a nő torkát a férfi a neve. Ezzel a lendülettel elfordította kulcsot a zárban és szélesre tárta az ajtót.

Először egy arcot pillantott meg. Egy sármos férfiét: kék szem, borostás arc, dús, hátrafésült haj zselével kissé lapítva. Aztán tekintete lejjebb vándorolt és végigmérte a férfi öltözetét. Kapucnis melegítőfelső, melegítőalsó, sportcipő. Kiegészítő gyanánt pedig egy az oldalára csatolt övtáska. Nem tudta mire vélni öltözetét, felkacagott magában, de nem tudta magában tartani. A férfi mosolygó arckifejezése zavarttá változott. Felhúzta bal szemöldökét, homlokán ráncok jelentek meg.

- Lia?

A lány nem reagált, továbbra is csak hangosan nevetett.

- Mi történt? Beszívtál?

Semmi válasz. Kénytelen volt megérinteni a nő vállát.

Lia rögtön feleszmélt és abbahagyta a röhögést.

- Ne haragudj! Az öltözeted elég bizarr. Ki szokott éjjel futni?

- Azért jöttem, hogy megvédjelek.

Micsoda? Megvédeni? Ő? Engem? Honnan tudja, hogy megfenyegettek? Hirtelen záporoztak a kérdések a fejében. Bekapcsolt a vészjelzője. Lehet, hogy mégis tévedett. A maszkos és Adam ugyanaz a személy.

Egy pillanatig habozott. Észrevette, hogy a férfi áthelyezte egyensúlyát egyik lábáról a másikra. Nem várt tovább. A mellette lévő résen átpréselte magát és futásnak iramodott. Nem nézett hátra. Tudta, hogy Adam úgyis követi. 

Menekült. A közeli park felé tartott. Kint tavaszi, hűvös idő volt. A járda hidege után meg sem kottyant neki a park kavicsos ágyazata. Érzékszervei fittyet hánytak a körülményekre. A testében felszabaduló adrenalin teljesen elnyomta érzékeit. Cipőropogást hallott maga mögött. Nem állhatott meg. Rövidesen elérte a park fákkal teli részét, ahol elhagyta a kavicsos sétányt. Rálépett a gyepre és egy fa felé rohant. Úgy tervezte elbújik az egyik mögött. Arra viszont nem számított, mennyire csúszós a nedves fű. Három lépés után elbotlott. Teste megállíthatatlanul lezuhant a fűbe. 

Alig néhány másodperc esett ki. Máris rávetette magát Adam. 

- Ne! Hagyj békén! Segítség! - üvöltötte torka szakadtából. A férfi meg akarta erőszakolni.

Leszorította Lia kezét. Noha a nő ficánkolt minden erejével, gyengének bizonyult. Adam sikeresen földön tartotta őt az ökle erejével. Addig ütlegelte Liát, amíg el nem vesztette az eszméletét. Aztán letolta nadrágját és behatolt a nőbe. Végre megkapta azt, amire igazán vágyott. Az sem érdekelte, hogy milyen áron.

 

                                          ***

 

Amikor elájult hasított a feje. Azt hitte vége az életének. Talán mégsem. 

Holdfény világította meg a szobát enyhén, amikor kinyitotta a szemét. Furcsa, de olyan érzése támadt, mintha újra otthon lenne. A szédüléstől még kicsit forgott vele a világ. Próbálta mozgatni a karját, de nem sikerült. Hozzákötözték egy székhez. A szájába egy darab rongyot tömtek, hogy ne tudjon sikoltozni.

Valahonnan nyöszörgés jutott a fülébe. Közelről kellett, hogy jöjjön a hang, mert erőtlenségének ellenére nem tűnt halknak. Ahogy egyre jobban a hangra koncentrált egy nevet sikerült kivennie a motyogásból. 

"Lia." - ismételgette valaki a nevét.

Összerezzent. Teljesen olyan volt, mint Adamé. Nem, az nem lehet. Leteperte, leütötte őt, majd…

Az most lényegtelen, hogy megerőszakolták vagy sem. Valaki rosszban sántikál. Valaki belépett a szobába. A hangra Lia ösztönösen oldalra billentette a fejét. Az ablakon beáramló fény egy fehér álarcon csillant meg. Kirázta a hideg, miként felismerte azt a maszkot. Az ismeretlen feltűnése azért tűnt még ijesztőbbnek, mint legelső alkalommal, mert, ha a parkban talált rá, akkor meg is ölhette volna ott a helyszínen. Teljesen kiszolgáltatottan feküdt a fűben. Átfutott az agyán, hogy talán valami még szörnyűbbet akar vele művelni. 

 

Végigbámult az idegenen. Testét öltönyruházat borította és a kezében egy hosszú, vékony filézőkést szorongatott. Közelített felé.

Elérte a széket és megállt mellette. Lehajolt és a fülébe suttogott.

"- Lia Stones."

A nő szeméből könnycseppek gördültek lefelé. Amikor a fickó a nyakához nyomta a pengét, jéghideg félelem járta át. Úgy érezte, hogy könnyei jégcsappá dermednek.

- Ugye mondtam, hogy megtalállak, Lia Stones?

- szólalt meg újra a fickó rémisztően. 

A hangjában lévő hűvös nyugalom és magabiztosság olyannyira ingerelte Liát, hogy legszívesebben sikoltott volna, ha képes lett volna rá.

- A kis barátod nem az, akinek hiszed. - kezdte mihelyst elhelyezkedett az ágyon a székkel szemben.

Adamre utalt. Nem tudta higgyen-e neki vagy sem. Mivel leállítani nem tudta, ezért figyelmesen hallgatta minden szavát.

- Adam rendőr. A feladata az lett volna, hogy figyeljen téged, vigyázzon rád, de ehelyett inkább a farkát verte ki, miközben a csatornádat nézte, majd megerőszakolt. Milyen kár! - vágta Lia képébe kárörvendve.

Hogy lehetett ennyire hülye?! Minden férfi ugyanolyan. Adam sem kivétel. A dühtől forróság öntötte el testét. Olyan hevesen tiltakozott a valóság ellen, hogy percekig a szájában lévő rongyot harapdálta mérgesen.

- Nagyon jó! Dühös vagy és szíved szerint végeznél vele. Jól gondolom? Ha adok egy pisztolyt lelövöd?

A nő dühe átnyargalt a szobában lévő másik személyre. Köpködni támadt kedve, mint a kobrának, viszont az a fránya törlő még mindig a szájában volt.

- Szegény, kicsi Lia Stones! Nemrég még vígan ráztad a feneked a kamera előtt. - adta elő gunyoros mosollyal. Majd odament a nőhöz és megfordította a székkel együtt.

Lia saját számítógépének monitorjával találta szemben magát. Attól, hogy a testével keresi a kenyérrevalót, még nem most jött le a falvédőről. Előre sejtette mi lesz az őrült következő lépése. A kamera…

- Valóban. Most bekapcsolom. Mit kapcsolok be?

A lány a fejét rázta, csak hogy játssza a hülye libát.

- Tudom, hogy tudod. Láttam, hogy ránéztél. Ne játszd a hülyét!

Ez nem jött be. Sőt! Lehet, hogy végzetes hibát vétett. Újból a nyakán érezte a hideg penge élét, ám a férfi csak ijesztgetett. Amíg ott állt mellette, a szájából kivette a rongyot is.

- Na, mi következik, Lia Stones? - kérdezte ismét a gonosz.

- A kamera - válaszolt Lia.

- Igen - ismerte el és közben két kézzel tapsolt örömében, amit Lia röhejesnek tartott. Minek ez a műsor? Végezzen vele egy mozdulattal és kész, ha meg kell halnia.

Bekapcsolta a kamerát. Elindult az adás. A férfi egy időre kivonult a képből.

Lia egy pillanatra fellélegzett. Szétnézett a monitor előtti asztalon. Sehol sem találta a mikrofonnal felszerelt fejhallgatót. Az lett volna az egyetlen esélye. Abba bele tudott volna ordítani távolról is, hogy: Segítség! Azt nagy bizonyossággal tudta, ilyen időtájt - jóval éjfélt követően - főként kiéhezett családapák ülnek a képernyő másik oldalán. Bennük talán megbízhatott volna. 

 

Halálos csend állt be. Lia elszenderült a székben ülve. Eközben Adam száját újra nyöszörgés hagyta el, s váratlanul kinyitotta a szemét. Hörgő hangot kiadva oldalára fordult, és csúszva elindult a szék felé. A maszkos csak a lábai köré tekert kötelet, a karjait képes volt szabadon mozgatni. Nem tudta mire vélni ezt az amatőr hibát. Gyerekjáték volt eljutnia a székig. A székhez érve megállt. Hallotta a lány szuszogását. Fel kellett ébresztenie őt valahogyan. Nem akarta halálra rémíteni, de a kis érintésekre nem reagált, ezért megragadta az egyik lábát.

Lia jajveszékelve pattant fel a székben, ám az ugrás következtében a derekára kötözött kötél még jobban megfeszült és összeszorította a lány gyomorszáját. Így a jajgatás hangos köhögésbe fulladt.

- Nehogy megfulladj idő előtt! Mocskos ribanc! - hatolt be távolról a maszkos hangja a szobába.

- Lélegezz nyugodtan, Lia! Megpróbállak megmenteni. - nyugtatta Adam a nőt.

A nő nyelt egyet, amikor meghallotta az utolsó szót. Ambivalens érzések kavarogtak benne Adammel kapcsolatban. Bármi is történt, csak ő tud rajta segíteni jelenleg.

-Jó, de ne prédikálj túl sokat! Csak ments meg! - kérte Adamet.

- Rendben. - mondta és bólogatott. Aztán két tenyerére támaszkodva felhúzta magát a lány kezének magasságába. Gyorsan megvizsgálta a kötélből font csomót. Hozzáértő kéz művének titulálta. A fickó vagy tengerész vagy a cserkészet tagja. Még szerencse, hogy a vitorlázás a hobbija. Kiválóan ismerte az összes csomót.

Egy percbe sem telt és Lia két keze szabaddá vált. Felállt, futásra lendítette jobb lábát, ám megtorpant. Biztonságba akart kerülni, de egy kérdés nem hagyta nyugodni. 

- Veled mi lesz, Adam? - tuszakolta ki szavait a szájából keserű szájíze ellenére. Undorodott Adam tettétől. Énjének egyik része elítélte, a másik sajnálta. Érzéseit talán csak egy szó foglalhatta össze igazán: szánalom.

- Tűnj már el, buta kurva! - minden kimondott szó tőrdöfésként hatolt bele szívébe. Nem kívánt ilyen durván viselkedni vele, hisz már így is több rosszat okozott neki, mint jót. 

Szoborrá merevedve állt felette Lia.

- Szánnivaló ember vagy, Adam. Kezeltesd magad és ne gyere többet a közelembe! Végeztünk egymással - végre sikerült kimondania, amit gondolt. Ezzel nyugodt szívvel képes lett futásnak eredni.

 

                                         ***

 

Hajszolta előre a szabadulás tudata. Meglepőnek és gyanúsnak vélte, hogy mennyire könnyedén jutott ki a lakásból. Nem számít! Elhatározta, elmegy a legközelebbi telefonfülkéhez és hívja a rendőröket. Sokat szokott sétálni a környéken, így volt fogalma merre induljon el. Mindig megpróbált átlagos nőként viselkedni, ha kiment az utcára, de az esti közvilágítás vibráló fénye minden alkalommal előhívta az emlékeket izmaiból, s többször feneket riszálva, magassarkúban grasszált végig a járdán. Mint kamaszkorában, amikor még az utcán űzte a mesterséget.

Egy sarokra járt a telefonfülkétől, amikor észrevett két, nagy németjuhászt az egyik ház udvarán szaglászni. Lelassított gyalogló tempóra. Igyekezett csendben, észrevétlenül elhaladni mellettük, de azok kiszagolták félelmét, s vadul ugatva rohantak felé. Sebességét fokozta, de most még gyorsabban futott, mint azelőtt. 

Kóborkutyákkal szembeni rettegése még sarki kurva időszakából eredeztethető. Egyszer, az egyik őrült eb ok nélkül leterítette és beleharapott a combjába. Olyan csúnya seb maradt a harapás helyén, hogy a hülye dög miatt legalább egy hónapig le kellett alapoznia a combját. Az ügyfelei csakis a kifogástalan testért fizettek. 

Megpillantotta a parkot, aznap éjjel másodjára. Ismét jó ötletnek tűnt oda menekülni. Valahonnan eszébe jutott, hogy a kutyákat eltéríthetik a különféle szagok. Két, magas fasort közre véve kívanta lerázni a csaholó bestiákat. Többször is hátranézett, hogy megbizonyosodjon, sikerült egérutat nyernie. 

Nagy kő esett le a szívéről. Biztonság kedvéért hátralépett egyet, közelebb húzódva egy fához, amikor éles csípést észlelt a nyakában. Testébe méreganyag hatolt be, mely vérerein keresztül gyorsan eljutott az agyába. Erős szédülés és kábaság fogta el egy szempillantás alatt. Jobbra-balra tántorogva elindult előre, mígnem elvesztette egyensúlyát és lezuhant a földre. 

Elméjének kavargó zavarában ismerős hangra lett figyelmes. 

- Azt hitted megszabadultál tőlem, Lia?

Következtetni már nem volt képes a hang gazdájára, elsötétült előtte minden.

 

- Remek alakítás volt, Adam! Gratulálok! - dicsérte a maszkos a férfit, miközben körbe-körbe járkált.

Adam bólogatott némán a falnak dőlve. 

Az idegen nem sejtette, hogy előtte is szerepet játszik. Őrült ötletnek tűnt belemenni abba, hogy a lány életét veszélynek kitéve megkísérli elkapni a tettest, de muszáj volt kockáztatni.

Elgondolkodott, de a csend kezdett idegtépővé válni. Főleg egy bűnőző házában. Soha nem tudhatod, mikor végzed golyóval a hátadban.

- A te terved pedig a lehető legjobban alakul, Főnök! - hízelgett neki.

- Tudom - helyeselt. - Lia Stones is pokolra kerül, mint a többi lány. Hamarosan. - vetítette előre a jövőt.

A rendőr kajánul vigyorgott, mint aki örömét lelné a nő halálában. Valójában megrendült a szavakat hallva. Az idő Lia ellen dolgozott. A felelősség pedig az Ő vállát nyomta. Mindegy. Játszania kellett tovább a szerepet. Reménykedett, minden jól alakul.

- Mi lesz még az én dolgom, Főnök? - érdeklődött.

A főnök nem siette el a válaszadást. Kényelmesen belesüppedt egy bőrfotelba, majd a fotel előtti íróasztal felső fiókjának mélyéről előkotort egy viharvertnek tűnő szivart.

Mintha meg sem hallotta volna kérdését.

- Kérsz egy szivart? Kiváló dohányból van. Magam csavartam.

Adam nem merte visszautasítani. Bólintott.

- Mennyit kérsz? Egyet, kettőt, hármat? Van tíz darab. Nézd! - így a Főnök.

Nem hazudott, sorra húzta elő a kis szivarkákat.

- Egyet. Noha imádok szivarozni, nem fosztalak ki. - hazudott a rendőr.

Megkapta a szivart. Rágyújtott és magába szívta az égő dohány aromáját, majd letüdőzte a keletkező füstöt. Hörgői azonnal ősszeszűkültek, ő pedig úgy fulladozott, mintha fojtogatná valaki. Feje teljesen bevörösödött.

- Úgy hiszem, nem voltál velem őszinte. - szólt hozzá gyanakvón a főnök. 

Adam fejét rázva tiltakozott.

- Igazat mondtam. Higgy nekem, kérlek! Csak torkomon akadt a… - magyarázkodott torkábán dobogó szívvel. Félt, hogy kikerült a gyilkos bizalmából.

- A füst. Lényegtelen. - felelt, majd feltápászkodott a fotelból.

Ha ilyen apróság számára, akkor miért említette meg?

- Viszont, ha jól tudom, remekül bánsz a késsel - folytatta, s közben odasétált a férfihoz. 

- Valóban - igazolta Adam az állítását. Ha arra akar kitérni, hogy egy késsel vegye el Lia életét, akkor beigazolódott legrosszabb félelme.

- Kiváló! Adok egy bizonyítási lehetőséget. Azt akarom, hogy lenyűgözz! - kertelt.

Meg kellett őriznie a hidegvérét. El kellett hitetni vele készségességét.

- Nem fogsz csalódni bennem. Megígérem. - válaszolta.

Ugyan nem mondta ki konkrétan, gyanította, hogy Liára gondolt bizonyítási lehetőség alatt.

- Merem ajánlani, hogy ne csalódjak benned! - fenyegetőzött.

- Nem fogsz! - próbálta nyomatékosítani szavahihetőségét.

- Ha mégis, elintézem, hogy börtönbe kerülj és olyan szörnyeteget csinálok belőled, mint amilyen én vagyok - váltott keményebb hangnemre. Aztán levette az arcán lévő maszkot.

Szörnyű látványt tárt Adam elé. Az arcát hatalmas, égett sebek borították. Bőre csúnyán felfekélyesedett. Ilyen komoly égési sérülést csak a tűz vagy valamilyen maró anyag tud okozni. Nem szeretett volna faggatózni, vajon ki és mi tette vele. Eléggé betett neki a látvány. Percekig bámult maga elé.

- Sajnálom az arcod, Főnök. - reagált kis szünettel Adam.

- Ne tedd! Csak emlékezz, mi vár rád, ha nem fogadsz szót! - világosította fel a férfit.

A rendőr bólogatott.

 

                                          ***

 

A Főnök rejtekhelyéül egy régi, befuccsolt húsfeldolgozó üzem szolgált. A benne lévő mennyezetig felcsempézett szobák pont ideálisak voltak. Bármikor könnyen eltüntethették a vérnyomokat. Adam szerette volna jobban felderíteni a terepet, de mindenhová követte őt egy verőember. A Főnök rendkívül ügyelt az elővigyázatosságra, ezért a férfi még arra is figyelt, hogy tekintetét egy helyben tartsa.

- Hová tartunk, Főnök? - kérdezte a rendőr.

- Lia Stoneshoz. Megnézzük, hogy érzi magát.

 

Mikor felébredt, egyáltalán nem tudta elképzelni, hogy a mennyországba került. Végtagjai mozgatásában láncok korlátozták. Testét bilincsekkel rögzítették a láncokhoz, melyeket alul és fölül is egy csőhöz hegesztettek. Ez a testhelyzet nem volt felettébb kellemes számára. Úgy érezte magát, mint egy élve elfogott zsákmány, amit nyúzásra várva kifüggesztettek. Az izmai szüntelen fájdalommal feszültek. Fogvacogtatva reszketett a hideg helyiségben. Bőre a libáéra hasonlított. Ég felé meredő szőrdárdák sereglettek a testén végig. Ugyan a meztelenség természetessé vált számára az évek során, abban a pillanatban legszívesebben egy vastag harisnyanadrágra, egy gyapjúfonalból szőtt pulóverre, meg a kandalló melegére vágyott. A legjobb az lenne, ha vissza tudná forgatni az idő kerekét és láthatná az anyját újból. Kamaszodó lányként veszítette el őt. A rendőrök éjszaka találtak rá a város egyik veszélyes körzetében. Elvágták a torkát. Egy végzős fiút gyanúsítottak, aki folyton kacsintgatott rá az iskolában, de a gyilkosság éjszakája után felszívódott. Felőle azóta sem hallott. Szerencsére.

Ahogy teltek a percek kezdett hozzászokni a helyiségben uralkodó hőmérséklethez, viszont idővel a fogság és a csend egyfajta depresszióként telepedett lelkére. Sírógörcsöt kapott. Hangosan bömbölt, ahogy a babák szoktak, amikor fáj valamijük.

 

Hosszú sétát követően megálltak egy vasajtó előtt. Többet szeretett volna kihúzni a Főnökből annál, hogy merre mennek, de nem tűnt túl bőbeszédűnek. 

- Ide van bezárva a lány? - kíváncsiskodott.

Bólintott a főnök. 

- Akkor menjünk! 

Hangos ciccegésbe fogott a maszkos, és a fejét rázta. 

- Te kint maradsz. Mocskos zsaru! - közölte és egyet intett a szemével, amire a verőember vállánál fogva lenyomta Adamet.

- Két lehetőséged van! Elfogadsz tőlem egymillió dollárt vagy meghalsz. Melyiket választod? - vázolta fel ajánlatát a férfi.

A rendőr úgy tett, mint aki komolyan elgondolkozik a két lehetőségen. Vakargatta a fejét. Ha a pénzt választja, akkor talán békén hagyják, és, ha elég óvatos, még van esélye megakadályozni a lány halálát is.

- Kapsz egy órát gondolkodni. Addig elszórakozom egy kicsit a lánnyal.

 

Továbbra is bömbölt, amikor váralatlan légmozgásra lett figyelmes. Hátulról érkező melegebb levegő simogatta a vádliját. Jól esett a bőrének némi melegség. 

- Lia Stones - előbb jött a hang, aztán a kép, ahogy fokozatosan megjelent látóterében az ismert alak. Reszkető félelem járta át feje búbjától lábujja hegyéig. Nem sikerült megszabadulnia a maszkostól. 

Tekintetével végig követte útját. Egyenes nyomvonalon közeledett felé kezében egy kést szorongatva. Szeméből elszántság sugárzott, ami a lányban fokozódó feszültséget indukált. Nem merte tovább szemlélni az eseményeket. Becsukta szemét és imádkozott.

- Félsz a haláltól, kicsi… - habozott kimondani a nő nevét.

- Lia. Úgy hívnak. A nevemet anyám után kaptam. Az Amelia becézése.

- Valóban? - kérdezett vissza csakhogy idegesítse a lányt. - Ismertem egy Amelia nevű nőt. - kezdte. 

Lia hallgatott. Kíváncsi volt, mire akar kilyukadni.

- Hosszú, sötét haj, barna szemek, telt ajkak, sötétebb bőrszín jellemezte. Pont úgy nézett ki, mint, ahogy Te. Ő is a testét árulta, ahogy Te. Addig, amíg nem végeztem vele. A lányára ugyanez a sors vár.

Az anyja gyilkosa állt vele szemben késsel fenyegetve a testi épségét. Még bele sem mártotta a pengét testébe, de a lelkét már szétkaszabolta szavaival. 

Mérhetetlen dühvel és haraggal fűszerezett szavak törtek elő Lia torkából.

- Te ölted meg az anyámat?! Miért?

A maszkos hangosan felnevetett.

- Dühöngj még! Minél jobban fortyogsz, Én annál motiváltabb leszek. - hangsúlyozta ki legbelsőbb vágyát. Aztán erővel felemelte a lány szemhéját. Szomjazott megvetéssel teli tekintetéért.

- Áu! - kiáltott fel Lia, miközben a maszkost figyelte.

- Olyan megvetőn nézel rám, mint ahogyan az apám tette, amikor rajtakaptam a ribanc anyáddal ágyban henteregni. - hergelte a lányt.

- Bocsásson meg az érzékeny lelked. Nem az anyám tehetett arról, hogy az apád egy kéjenc volt. - vágott vissza felemelve hangját.

- De igen! Az anyád volt a hibás! Miatta hagyta el a családunkat apám, mert egymásba szerettek. - üvöltötte a gyilkos, miközben késével hevenyészetten bevagdosta Lia felsőtestét, mint a szalonnát. Hol mélyebben, hol csak érintőlegesen.

Kénytelen volt összeszorítani a fogát. A pengeéles fájdalom minden egyes sebből sugárszerűen terjedt szét a másodperc törtrésze alatt. Vére több helyütt is kifakadt. A lecsorduló vörös patakocskák kis vérfolyóvá duzzadva torkolltak bele a köldökébe, majd túlcsordulva tovább haladtak lefelé. A többi vér a férfi ruháján őrződött meg jelentéktelen foltokban.

- Ez még csak a kezdet, Lia Stones! - jelentette ki. Anyádat balga módon hamar elintéztem, de azt garantálom, hogy Te addig fogsz szenvedni, amíg könyörögve nem kéred, hogy vessek véget az életednek. - folytatta, majd hátat fordítva kiment.

- Baszd meg, te őrült! - búcsúztatta Lia.

- Majd a hulládat! - érkezett gyors válasz a Főnöktől, s mielőtt kinyitotta volna az ajtót, még beletörölte véres fegyverét az ingébe.

A Főnök véres ingben, boldogan lépett ki az ajtón. Adam teljesen megrőkönyödve szemlélte a férfit. A vérfoltokból ítélve, és látva örömét azt hitte, végzett a lánnyal. Lábaival akaratlanul előrelépett, karjai ezzel szinkronban meglendültek és célba vette a főnököt az öklével. 

A maszkos észlelte a férfi szándékát, ezért gyorsan maga elé kapta szúrószerszámát és hagyta, hogy belerohanjon. A kés belefúródott a hasfalába és érezhetően fordult párat benne köszönhetően a Főnöknek.

Adam hatalmas kiáltás kíséretében lerogyott a padlóra, mikor elhagyta testét a penge. Sebéből dőlt a vér, jelentős nagyságú tócsa keletkezett teste alatt. Gyengének és legyőzöttnek érezte magát. Készen állt feladni a harcot.

- Ráncigáljátok be a szerencsétlent a csajhoz! - utasította két emberét a maszkos. - Hagyjátok beszélgetni őket! Értve vagyok?

Némán bólintottak, aztán teljesítették a Főnök parancsát.

 

 

 

                                       ***

 

Puff. Földetért valami a szobában és még csúszott egy métert. A lány előtt állt meg.

- Lia! Figyelj rám! Haldoklom. - Adam nehezen paszírozta ki magából a szavakat, szájából vér folyt.

Az életkedvét teljesen elvesztő lány lenézett a padlóra és hirtelen haragában ráüvöltott a férfira.

- Miért figyeljek rád? Azért, mert haldokolsz?

A rendőr elvesztette hitét a lányban, de folytatta.

- Tartozom egy vallomással. - kezdte.

- Halljuk! Remélhetőleg a végére érsz, mielőtt kipurcansz.

A férfi nem tudta hová tenni ezt az ellenséges, közömbös hangsúlyt.

- Csaliként használtunk téged, hogy elkapjuk a sorozatgyilkost.

Lia nagyot nézett. Újból hangosan tört ki a benne lévő haragtól.

- Tévedtetek! Hülye barmok! Ez nem az a fickó!

Adam szóhoz sem jutott.

- Bizony! Nem az a fickó. Bár nagyon hízelgő. - csendesen beszivárgott valahogy a maszkos, és átvette a diskurzus vezérfonalát.

Adam belerúgott volna a Főnökbe, ha lett volna ereje. Lia vicsorogva figyelte a gonoszt.

- Eddigi életem során csak három kurvát gyűlöltem annyira, hogy a halálát akartam. Elsőként Lia anyját, mert elszakította tőlem az apámat. Másodsorban azt, aki elcsúfította az arcomat. A harmadik pedig Lia, mivel benne továbbélt Amelia egy része. Előbbi kettő már halott, maradt az utóbbi.

- Te vagy Jack North? Az a Jack North, aki 18 éves korában megölt egy prostituáltat? Évekig kerestünk téged. - kérdezte kissé felélénkülve.

- Igen, én vagyok Jack North! - jelentette ki büszkén, majd a rá jellemző gyorsasággal előhúzta kését a zsebéből, és elmetszette a földön fekvő férfi torkát.

- Egy vágás és minden elrendeződik. Látod, Lia Stones?

Lia feszülten kimeredt, mint egy pantomim művész. Érzéseit az arcáról nem lehetett leolvasni. Addig Jack odalépdelt mellé.

- Mint egy tollvonás! - mondta és elvágta a lány torkát is. Nem pont így tervezte, de nem tudott ellenállni a kísértésnek. Elégedetten távozott.

 

                                     VÉGE