Ülj le Péter, egyes!

A gyerekek fájó nyakkal görnyedtek a jegyzetfüzetek felett, a ceruzák szorgalmas kopogásának hangja töltötte meg a tantermet. Általános frusztráció telepedett a gyerekekre a jövő heti kisdolgozat miatt, amit ráadásul az izzasztó meleg is fokozott.  A tanárnő mereven a táblát figyelte, rá sem hederítve a gyerekekre. Julcsa valahogy mégis megkísérelte felhívni magára a tanár néni figyelmét. Vékonyka hangján megszólalt és bátortalanul emelte fel kezét a magasba.

–Kimehetek pisilni?

A tanár néni kellően leereszkedő hangnemben válaszolt.

–Egy ilyen idős lánynak kérdeznie kell, hogy kimehessen a wc-re? Majd a főnöködtől is ezt fogod kérdezni?

A tanárnő aljas vihorászásba kezdett majd a többi gyerek gyorsan pártját fogta a tanárnőnek és együtt röhögtek Julcsa hétköznapi szükségletein.

–Na mehetsz!

Mondta a tanár néni majd Julcsa eliszkolt. A tanár néni ismét a tábla felé fordult és hangosan verdeste a krétát a zöldre festett tábla falapjához. Már így is a nedves krétapor, fullasztó szaga töltötte meg a termet és minden egyes vonásra egy takaros kupac gyűlt a tábla alá további légzőszervi károsodást okozva mindenkinek. A diákok nem bírták már sokáig a tortúrát, és feszülten figyelték az órát, mind ugrásra készen. A felszabadító jelzőcsöngő hangja szólt és nagy sebbel-lobbal pakolták el a füzeteket, örömteli gyerekzsivaj töltötte meg a tantermet.

–A kurva életbe üljön le mindenki a seggére! –Szólalt meg a tanár néni.

A diákok, engedelmes gépezetként dolgozva ültek vissza. A tanár néni perzselő tekintetével összes frusztrációját kiengedte az osztályra, amit az alkoholista férje okozott neki az otthoni órákban, amikor üvöltözve tért haza a kocsmából és mindent összehugyozott a lakásban.

–A mi időnkben bezzeg nem is volt jelzőcsöngő! A rohadt életbe hogy nem tudtok nyugton végig ülni 45 percet, ki van nyalva a seggetek!

–De tanár néni!

Szólalt fel egy másik gyerek, Péter. Julcsa azóta sem tért vissza. Hangjából hallható volt, hogy egy gramm tesztoszteron se volt még a szervezetében. Sokat gondolkodott azon hogy formálja a szavakat, ebben is kezdő volt még. Ahhoz képest elég nagy bölcsességet dobott ki a gyermeki fej.

–Ha megelégszünk azzal amink van, akkor hogyan fejlődjünk? Mármint érti, ha az ősember elégedett lett volna akkor most is barlangokban élnénk és kardfogú tigrisek erőszakolnának meg minket, ugye?

A tanárnő elkomorodott a különös gondolatmeneten, majd könnyen, gyorsan el is vágta az ellenérvelést.

–Ülj le Péter, egyes!

„A kedvenc szervrendszerem az emésztő szervrendszer.”

Napóleon 2017