Sári késve érkezett a találkozóra, de Miklós már hozzá volt szokva, hogy a nőnek az üzleti etikett nem erős oldala. 

 - Hello idegen! - köszöntötte Sári és kiöltötte villás nyelvét Miklósra. Miklós maga is meglepődött, de a látvány erotikusan hatott rá.

 Sári a legutolsó módi szerint öltözködött, állítása szerint, hogy ne tűnjön ki a tömegből. Piros nadrágtartó, mahagóni színű sétapálca, vékony rajzolt bajusz és fekete keménykalap az akkortájt elterjedt Lloyd, vagy ki tudja milyen szalmakalap helyett, hogy a lehetőség szerint valamelyest kitűnjön a tömegből.

 - Késtél. Foglalj helyet! - utasította mogorván Miklós a nőt.

 - Rendeltél már? - érdeklődött Sári, ügyet sem vetve Miklós neheztelésére.

 - Ami azt illeti én már végeztem is.

 - Mit ajánlanál?

 - Fűszerezett akaratot. Itt elég jól készítik. 

 Sára tipikusan az a nő volt, akihez erősen ajánlott magas hatásfokú szeszesitalok fogyasztása. Miklós képtelen volt élni ezzel a fegyverrel, mivel viszolygott a tudatállapotot módosító, bódutikumok szervezetbe implantálásától. 

 - Azt hiszem zölbablevest akarok - döntötte el Sára vagy nem.

 - Ha még egyszer várnom kell rád, megkereslek és ott, ahol vagy, de tényleg a helyszínen...

 - Isten óvjon engem és családom a titánok haragjától - fojtotta a szót Sára Miklósba, sűrű pillarebegtetések közepette.

 - Nem lennék felháborodva, ha nem tudnám, hogy szándékosan csinálod.

 - Óh, essen meg szíved rajtam, uram, ki gyermeke vagyok-e fagyos létnek. Bízván bíztam, hogy jöttömre enyhíttetem szándékod dühös zálogát.

 - Elég!

 - Szerintem nem vett észre a pincér - Sára nyakát nyújtva meredezett a személyzet tagjait keresve.

 - Tényleg nem érek rá a hülyeségeidre - intette rendre Miklós.

 - Akkor csak dugjunk? - fordult a férfi felé.

 - Ez volt az utolsó poénod, mielőtt itt hagylak.

 Sára arcán elsimultak a vonások, a kezén lévő gyűrűket birizgálta.

 - Értem - és a jelek alapján, mintha tényleg értette volna. - Tudod, valahogy el kell lazulnom, hogy ne a hátam mögé figyeljek folyton.

 - Biztosíthatlak, hogy senki sem követ, teljesen tiszta vagy a hatóságok előtt.

 - Biztosíthatsz? Kíváncsi vagyok, akkor mit mondanál, amikor a figyelmemet tereled el ezzel a biztosítással. Játsszunk el a gondolattal!

 - Majd legközelebb. 

 - Akkor? Ne köntörfalazzunk tovább és térjünk rá az üzletre?

 - Örülök, hogy felvetetted ezt a lehetőséget.

 Egy kövér kislány lépett az asztalukhoz. Tekintetét folyamatosan járatta a két felnőtt között. 

 - Tetszik az új ügynököd álcája - szólalt meg végül Sára, mondanivalóját Miklósnak címezve.

 A kövér kislány mögött megjelent egy ember, talán a szülő lehetett.

 - Hogy mondod? - próbálta tanítani a néma gyermeket. - Nah, Jolánka! Hogy mondod? Kérem a sót!

 Jolánka továbbra sem volt hajlandó azt mondani, hogy kérem a sót.

 - Ne haragudjanak, picit szégyenlős.

 - Kitűnő konferanszié válna belőle, a mai felhozatalhoz képest - Miklós átnyújtotta a sót Jolánkának, aki iramodott volna vissza az asztalukhoz a szerzeményével, de a követelődző szülő vagy rokon mindenképp bizonyítani kívánta lánya vagy rokona rátermettségét.

 - No? Mit mondunk ilyenkor Jolánka?

 - … - mondta Jolánka.

 - Magunkra hagynának, ha megkérem önt és a kislányát? - Miklóson megjelentek a türelmetlenség tünetei.

 - Tudják a férjemet nemrég kötötték el és ma lenne az első alkalom, hogy újra latba vesse a képességeit. Ettől kissé ingerült - tette hozzá Sára.

 - Jézusom, hogy volt képes ilyesmire?

 Miklós nem válaszolt csak a kislányra nézett, amire a sértődött szülő vagy rokon elvezette Jolánkát.

  - Elképesztő, milyen emberek vannak - jegyezte meg Sára, mikor az új barátaik hallótávolságon kívül kerültek. - Lemerném fogadni bármiben, hogy ő lenne a legjobban megsértődve, ha felrobbantanám az éttermet.

 Megcsörrent Miklós telefonja.

 - Csörög a telefonod! - figyelmeztette Miklóst Sára.

 - Másik Miklós… Igen… Nem… Nem találod? Valloch, ch-val a végén… Úgy sem? Mindegy, hagyd, majd megpróbálom még egyszer. Kösz. Pá! - Miklós megszakította a hívást.

 - Valami probléma? - kérdezte Sári.

 - Csak a feledékenységem.

 - Ugye csak viccelsz? Biztos vagyok benne, hogy évekre visszamenőleg, percre kikérdezhetnélek, hol voltál, kivel voltál, miről beszéltetek.

 Miklós átadott egy vastag dossziét Sárának, aki azonnal belefogott tanulmányozásába.

 - Kérdés? - kérdezte Miklós.

 - Nincs, azaz, ha valami felmerülne közben, majd kereslek - Sára átlapozta a lapokat. - Egyébként precízen összeállított munka. 

 - Igyekeztünk szellősen meghatározni a menetrendet, ha improvizációra lenne szükség.

 - Nem, nem hiszem, hogy gond lesz, de az úgy is a terepen dől el - mondta Sára és eltette az iratokat. - Azért meg kell hagyni félelmetesek vagytok.

 - Mit értesz ezalatt?

 - Ahogy manipuláljátok az embereket. 

 - Mi csak működtetjük a rendszert. Éppen, hogy bilire próbáljuk szoktatni a társadalmat, talán eljön az az időszak is, hogy állva vizel majd, de addig egyben tartjuk a világot.

 - Óh, hogy ti milyen nemes lelkű pedofilok vagytok. Talán, ha engednétek, hogy a nép maga találja meg az utat, nem lenne szükség rátok.

 - Voltak rá kísérletek. Kudarcot vallott mind. Káoszt és visszalépést eredményezett a civilizáció menetében. Mi átsegítünk benneteket ezen a szakaszon.

 - Mindegy milyen áron? Nem számít, hogy kik halnak meg, hányan halnak meg?

 - Érdekes, hogy egy terrorista az életek számán aggodalmaskodik. 

 - Sértegetni akarsz?

 - Eszemben sincs, csupán szembesítlek a ténnyel, hogy a nézeteid, hogy is mondjam... Megkérdőjelezhetőek.

 - Én hiszek abban, amiért harcolok.

 - És amiben hiszel, az honnan eredetezhető szerinted? Törd a fejed rajta! Mi határozzuk meg a gondolkodásmódod menetét, bárki vagy is, bármilyenek a nézeteid. Azzal a mozdulattal, amivel felnyitjuk a szemed, bezárjuk az elméd egy formába, amit ezen túl mindenre ráillesztesz, és amit nem fed le, az számodra hamis. Holott már egy eleve félrevezető tudás hordozójává lettél és azt dolgoztad fel. Azzal élsz tovább, az lesz, ami minden felelősség alól felment, hogy ennek az akaratnak engedelmeskedsz.

 - Ennyire egyszerű lélek lennék? 

 - Nem erről van szó. El sem tudod képzelni mióta foglalkozunk ezzel. A sakktáblán mindig az a fél nyer, aki meg tudja jósolni a másik fél lépéseit. Mi nem jósolunk.

 - Talán te vagy az, akit ki kellene iktatnom, nem gondolod?

 - Mire mennél vele? Anyagi hátteret biztosítok számodra, kapcsolatrendszert. Arról nem is beszélve, hogy egy egészséges ellenségképet is kreálok, hogy legyen értelme a lázadásodnak.

 - Tehát, ha szándékomban állna letenni a fegyvert, nem találnám meg, aki előtt letehetném?

 - Csak tedd a dolgot, tartsd életben az ellenállást! A halottakat, meg bízd ránk. Mi elszámolunk velük.