Miklósék a Japánban jó helyet kaptak. Távol Afrikától, távol a világ zajától. Miklósnak rögtön feltűnt, hogy János tisztán, érthetően beszéli a nyelvet. Az anekdoták másról emlékeztek. János ujjai közt úszóhártya feszült, persze egyáltalán nem látványosan. Öltönye kiváló, testre szabott, Franz Reichelt műhelyéből való. Kellemes úriember benyomását keltette. Már túl voltak a kötelező körökön, amikor János a beszélgetést az érdemi részre terelte.

 - A Schneider és Fiai, áthelyezi központját. Mi örököltük a lehetőséget, hogy a...

 - És a felelősséget is egyben.

 - Természetesen. A hatalom gyakorlása nem nélkülözheti a felelősségtudatot sem. Valami gondja van ezzel?

 - Csak jelezni kívántam, a Schneider és Fiai egy kényes helyzetből menekítette ki a céget és a teljes apparátust. Ez az ajándék, inkább tehernek tűnik számomra, de javítson ki, ha tévedek.

 - A közeljövőben bekövetkező eseményekre gondol?

 - Elsősorban. Igen szűk határidővel kell számolnunk, ez kétségbe vonja a felelősségtudat vállalását részükről.

 - Ha jól tudom megkezdte az előkészületeket, Andrea legalábbis erről értesített. Tehát nem érte meglepetésként a hír.

 - Ki lehetett olvasni a jelekből. Engem mégis aggaszt, hogy a következő ötven évet rajzoljuk fel a történelem térképére és ez elől Schneiderék, az utolsó pillanatban kifaroltak.

 - Fölösleges pánikot kelteni, nem az első alkalom, hogy a vezetők rögtönzésre késztetnek bennünket. A világ változik, fölgyorsul. Kifinomult eszközökkel és kimeríthetetlen forrásokkal rendelkezünk, hogy megvalósítsuk a terveket. Minden kellék a rendelkezésünkre áll. Arra kell gyanakodnom, hogy maga fél. Maga fél? Miklós.

 - Csupán elgondolkodtam.

 - Megosztaná velem?

 - Beszélhetek önnel teljesen őszintén?

 - Magunk között vagyunk. Kérem!

 - Mennyiben hasznos egy ilyen mértékű nyersanyagpazarlás a jövő szempontjából? Talán a vezetők tévednek és ezúttal nincs szükség áldozatra.

 - Megkérdőjelezi a vezetők határozatát?

 - Magunk között vagyunk, az imént jegyezte meg.

 - Folytassa!

 - Nem látok a spirál tetejére. A vezetők, a vezetők vezetői és azok vezetői. Olyan hihetetlen. Talán nem is léteznek. Talán mi is tévúton járunk, mi is a megtévesztett populáció részét képezzük, és csak képzeljük magunkról, hogy a civilizáció érdekében hozzuk meg a döntéseket.

 - Mitől tart valójában?

 - Hogy nincs értelme. Hogy ez csak egy körforgás és nem vezet sehová. Hogy mi is csak áltatjuk magunkat. Hogy azt hisszük magunkról, mi vagyunk a porondmester, de valójában, mi vagyunk a bohócok.

 - Meglepően új elveket vall, kedves barátom.

 - Önben még soha nem merült fel a kérdés?

 - Amikor olyan idős voltam, mint ön. Aztán rájöttem, hogy a kételkedés a mi helyzetünkben luxus. Nem engedhetjük meg magunknak.

 - Már csak az a kérdés, bennünket ki ellenőriz, és ki kér számon?