Miklós kávéscsészével kezében, belépett az iroda konyhájába. Andi és Anikó éppen bájcsvejt folytatott az egyik feltörekvő alkalmazottal. Miklósnak imponált a két nő viselkedése, ahogy kezelték, pontosabban, ahogy hülyére vették az illetőt.

 - Csatlakozhatom? - kérdezte Miklós, de már csatlakozott is.

 - Hát persze, gyere csak - invitálta Anikó és Miklós karjába karolt. - Zoli éppen egy történetet mesélt, ami a golfpályán történt vele tegnap délután.

 - Nocsak, nocsak? Úgy érzem, túlfizetjük a dolgozóinkat, nem gondoljátok? - kérdezte szenvtelenül Miklós.

 - Nos, tulajdonképp, munkaügyben jártam el - védekezett Zoli.

 - Dicséretes. Ilyen emberekre van szükségünk! És mit csináltál ott? Te voltál a labda?

 Zoli arcán kényszeredett mosoly jelent meg.

 - Ne haragudj! Csak viccelek - Miklós hátba vágta Zolit, mint öreg cimborák között szokás. - Nah, de félbeszakítottalak, kérlek, folytasd!

 - Azt hiszem jobb, ha megyek. Egy fontos hívást várok - mondta Zoli.

 - Képzelem mi lehet az a fontos hívás, hogy anya mit főzzön ebédre - gúnyolódott Miklós, miután Zoli elhagyta a terepet. - Ez titeket tényleg szórakoztat? - fordult a nők felé.

 - Miért kergetted el? Olyan aranyos volt - unszolta Andi.

 - A mankódba lemerném fogadni, hogy csak azért vetted fel, hogy bosszants.

 - Most, hogy így mondod... Ötletnek kiváló. Egyébként jössz nekem egy kiflivel!

 - Rendelj valamit a számlámra! - Miklós a mosogatóba öntötte a kihűlt kávét.

 - Miért mindig kávét vitetsz az irodádba, ha sosem iszod meg? - kérdezte Anikó Miklóst bámulva, ahogy elöblíti a csészét.

 - A hagyomány miatt, meg szerencsét hoz. Jaj, megtennéd nekem, hogy utánanézel Valinak? Valloch Valéria melyik reklámügynökségnek dolgozik? Egyszerűen kiment a fejemből, telefonon nem érem el.

 - Neked bármit. Gyurival jutottál valamire?

 - Hát persze. A hathatós segítségeddel. Áruld már el, hogy csinálod? Még a szemed is csillogott, ahogy előadtad azt az édes történetet a kislányról. Legszívesebben megtapsoltam volna az alakításod - Miklós megtörölte a kezét, és az elhasznált szalvétát a konyha másik végében lévő kukába hajította.

 - Mielőtt szobára mentek, azért kíváncsi vagyok mennyibe fog ez nekem kerülni? - Andi mankójával megbökte Miklóst.

 - Két hét Marienbadban. Gyurinak meg a feleségének.

 - Nem egészen erre gondoltam - komolyodott el Andi.

 - Megcsinálja a munkát, nincs miért aggódnod.

 - Enyhén szólva nagy ugrásnak tartom, hogy a pódiumról a pulpitusra helyezted.

 - Bianka kiváló végállomást jelentett a kiképzés szempontjából. Az a nő egy valódi szivola.

 - Mindannyiunk érdekében remélem, tényleg képes menedzselni egy háborút.

 Az ajtó kitárult, Bianka bizalmatlanul méregette Miklóst.

 - Bemehetek? - kérdezte Miklós.

 - Persze, fáradj beljebb - Bianka hátat fordított a vendégnek és letelepedett a nappaliba a tv előtt.

 - Felmondtál a bejárónőnek? - Miklós pillanatok alatt felmérte a lakást.

 - Nem muszáj szemétkedned - válaszolt Bianka, tekintetét le sem véve a képernyőről.

 - Igazad van, nem muszáj, de jót tesz a csakráknak, viszont ahogy elnézlek, nálad nem vált be.

 - Cinikus pöcs - vetette oda a nő.

 - Neked is boldog névnapot drágám! Leülök, ha nem bánod - Miklós ledobálta a kacatokat az egyik még stabilnak tűnő székről, miközben Bianka igyekezett tudomást sem venni róla. - Látom, leköt a műsor.

 Egy régi klip ment éppen.

 Bianka fiatalon.

 Bianka frissen.

 Bianka alig ruhában, felkínálja a lelkét a kedves nézőknek.

 - Emlékszel erre a felvételre? Milyen naivak voltunk mindketten, mennyire hittünk benne, hogy megváltoztathatjuk a világot.

 Miklós devalvált képeket és érzéseket idézett fel magában abból az időből.

 - Hogyne emlékeznék. A vágó egy teljesen újszerű montázstechnikát alkalmazott... Bia, én már akkor is tudtam, hogy van benned valami. Sőt most is tudom. Gyanítom, ha körbenéznék a szobában meg is találom, mivel lövöd magad.

 Bianka felpattant a helyéről és Miklósnak rontott. Miklós azonban hidegvérrel kezelte a helyzetet és pár másodperc múlva Bianka hátán térdepelt, karját hátra csavarva.

 - Szállj le rólam! Szállj le rólam te fasz, különben...

 - Különben kedves leszel? - szakította félbe Miklós. - Tudod mi a véleményem az erőszakról. Ha nem vagy képes tisztességesen csinálni, hagyd a fenébe az egészet.

 - Kitöröd a karom, baszd meg! - Bianka felnyögött fájdalmában.

 - Nyugodt lehetsz, megteszem, ha nem nyugszol le.

 - Engedj el! Ez fáj - követelődzött a sztár.

 - Bármennyire is furának tűnik, ezt nem én csinálom veled, hanem te magadnak.

 - Kérlek! Nagyon szépen kérlek!

 - Megígéred, hogy rendesen viselkedsz?

 - Megígérem, csak szállj le rólam, nem bírom már tovább - elcsuklott a hangja.

 Miklós leszállt a megviselt nőről és felsegítette a földről. Bianka mihelyst kiszabadult, arcon köpte a férfit.

 - Én meg már azt hittem, hogy ezt megbeszéltük - Miklós pofonvágta az előadóművészt, aki megrogyott az ütéstől. - Ezzel a tárgyalási stratégiával nem sokra mész nálam. Ezt a forgatókönyvet már ismerem.

 Leültette a nőt az asztalhoz, kis idő múlva egy pohár vízzel és zsebkendővel tért vissza. Bianka mohón nyúlt a pohár után.

 - Meg ne fulladj itt nekem! - Miklós kisöpörte Bianka szeméből a haját.

 Miklós elgondolkodott, hogy lehetett-e volna másképp. Végig nézett a romokon, amelyek ékesítették Bia hisztérikus kirohanásait.

 - Vedd le rólam a kezed! Különben is, mit érdekel az téged? Sosem érdekelt, mi van velem, hogyan élek, hogyan érzek - húzódott el Miklóstól.

 - Nem, én csak megteremtettem a lehetőséget, hogy az lehess, aki akarsz lenni, és úgy látom - Miklós körbemutatott a lakáson - neked sikerült.

 - Csak kihasználtad a tehetségem.

 - Ha ez így lenne, most nem lennék itt. Tessék, itt van - Miklós egy vaskos iratköteget tett Bianka elé az asztalra. - Ez a szerződés biztosítja, hogy életed végéig nagyon szépen megélhess a jogdíjakból.

 - Parkoló pályára tesztek? - riadt meg a nő.

 - Én inkább úgy mondanám, hogy kiviszünk a roncstelepre.

 - Ezt nem tehetitek. Különben is egy csomó fellépésem még hátra van. Kérdezd meg Gyurit az ügynököm.

 - Neked már nincs ügynököd.

 - Mi? - Bianka összekuporodott a széken.

 - Tulajdonképp magadnak köszönheted ezt is. Gyuri pár héten belül az egyik csapatom fogja vezetni. Külön képviseletet kap, speciális megbízatással.

 - Hát persze, ő is elárult - Bianka hangjából sugárzott a dölyfösség.

 - Egyszerűen tovább lépett. Neked is ezt javaslom.

 - Te nem érted meg, ugye? Ti nem értitek meg, hogy ez nem a pénzről szól? Mindent nekik adtam, de ha két hétig nem hallanak rólam, már el is felejtenek.

 - Ez a szórakoztató ipar, mint ahogy a neve is jelzi a tevékenység mibenlétét.

 - Te még segíthetsz nekem, te még visszajuttathatsz a csúcsra. Minden hatalmad meg van hozzá - Bianka átkarolta Miklós nyakát.

 - Még egyszer nem bírnád elviselni.

 - Sokkal többre vagyok képes. Mindenre képes vagyok - Bianka megcsókolta Miklóst, aki viszonozta.

 - Ez a te ajzószered? A népszerűség?

 - Ne beszélj! Elrontasz mindent.

 Bianka lefejtette Miklósról az inget. Szorosan átölelte. A mellkasának simult az arcával, majd finoman a vállába harapott. A kezével a fenekére irányította Miklós kezét.

 - Érzed milyen feszes? Milyen kemény? - újra megcsókolta.

 - Bia, biztos, ezt akarod? - kérdezte Miklós.

 - Igen - sóhajtotta a nő.

 Miklós átvette az irányítást. Az asztalra fektette a bálványt. Ölelte, csókolta hevesen. Magába szívta az illatát, és gyakorlott mozdulatokkal vetkőztetni kezdte. A tv-n eközben megjelent egy Bianka feldolgozás. Új köntösben, korszerű látványvilággal, áthangszerelt dallamkörnyezetben és egy feltűnően fiatal énekessel súlyosbítva az elmúlás visszautasíthatatlan kényszerét.

 Somebody has to love

 Today to love

 To love today

 Someone has to love

 Who hoo

 Who hoo

 Who will be

 Letekintett az előtte vonagló idolra, aki a ruhájából kibontva vált láthatatlanná a szeme előtt.

 - Ez nem lehet igaz. Még én is bedőltem neked - képedt el Miklós.

 - Ne hagyd abba! - szólt a vágytól remegő hang.

 - Csak egy illúzió vagy - Miklós kirohant a fürdőbe.

 A tükörben vizsgálta az arcát.

 - Még élek, még mindig élek - hajtogatta fennhangon és megérintette a tükörképét.

 A háttérben megjelent Bianka.

 - Áh, örülök, hogy újra látlak - Miklós felkacagott. Hangjából kiéreződött valami beteges árnyalat.

 - Te mit csinálsz? - kérdezte Bianka.

 - Csak ellenőriznem kellett valamit - Miklós elrohant Bianka mellett.

 - Nem akarod folytatni?

 - Mennem kell - Miklós szedelődzködés közben egy fecnire firkantott pár sort. Miután végzett átadta Biának.

 - Tessék. Történelmet csinálok belőled. Mindenki rólad fog beszélni, ezt megígérem neked!

 Miklós távozta után Bianka még percekig állt, anyaszült meztelenül a nappali közepén, a kis papírfoszlányt bámulva.