Pulzusa stabil, vérnyomása rendben. Állapotában változás nem történt. Látogatókat továbbra sem fogadhat. 

 Az ügyeletes nővér, eredeti nevén Kedves Nővér, a régi betegeknek csak Nővérke, sorra járta kortermeket, elesettek után kutatva. Ezen példányokból nem szűkölködött a hely, lévén, hogy elfekvőről van szó ebben a darabban. Mégis azon az éjszakán, mintha megkegyelmezett volna a sötétség a mindenség felett. Lágy semmivel takarta az alvók álmát, korszerű ultradesign fotelekbe csomagolta a sérültek fájdalmát. 

 Pulzusa gyönge, vérnyomása alacsony. A végstádium utolsó szakaszában. Érintésre jól reagál. 

 Igazít magán az alázat és elsodorja egy fuvallat.

 - Nővér hangulata ma is másmilyen - állapítják meg az odaragasztott csempék a falon.

 - Olyan természetes, jól esik a szemnek - jegyzi meg egy kőpadló és illedelmesen koppan a léptei alatt.

 - Szerintem tipikusan passzív-agresszív, és ha nem vigyázol, agresszív-agresszív lesz - veti ellen egy ott felejtett tolókocsi, bár ezt kikéri magának. Kerek esszék gurulnak ki alóla, amerre jár. Kevesen kedvelik.

 Nővér belép az utolsó szobába. Az asztalon könyvet lapoz a szél. A pácienst kovácsoltvas műszerek veszik körül. Egymással zenélnek, kevés dalt ismernek és azt sem jól, hogy hallgatni is borzalom. Pácienst mondtam, de egy aszott kis emberkéről van szó. Elveszik az ágyban, elveszik a műszerek erdejében. Nyomokban Miklósra hasonlít, csak öregebb. Említettem, Miklósra hasonlít, a lázlapon mégis a te neved szerepel. Az orvosok a tárgyalóban, úgy hívják, Jó Beteg. Mindig az étlapról rendel, nem ver asszonyt, gyereket, egyszóval nem ijed meg a saját árnyékában. 

 Pulzusa nincs, vérnyomása nincs. Valaha szeretett játszani, beszélgetni másokkal. Inkább kutyás, mint cicás, de a lovaktól fél. Fiatalok között jól érzi magát, viselkedése rendes. A fürdőben meztelen, de általában jólöltözött. 

 - Megszakítjuk adásunkat - közli a műsorvezető a falon. - Percekkel ezelőtt pokolgép robbant a metró hetes szakaszán. Kapcsoljuk helyszíni riporterünket, élő, egyenes adásban.

 -  Johir Sára köszönti önöket! A helyszínről jelentkezünk élő, egyenes adásban. Mint láthatják a mentési munkálatok jelenleg is folynak, azonban biztosra vehető, hogy az áldozatok között szerepel a népszerű előadó, Bianka, aki az élettel összeegyezhetetlen sérüléseket szenvedett és kórházba szállítás során meghalt. A sokak által méltán kedvelt énekesnő, hat hónappal ezelőtt jelentkezett, nemzeti motívumokat feldolgozó szólólemezével. Nem vehetjük biztosra, hogy ő volt a célpont, azonban egyértelmű a hasonlatosság a tíz évvel ezelőtt bekövetkezett és a mai merénylet között. Akkor Valloch Valériát, a Nemzeti Balett társulat szólótáncosát és élettársát, Másik Miklóst, vállalkozó és producer, vesztettük el. A tizennégyben történt robbantás sorozatért, az azóta felszámolt Szabad Népfront volt felelőssé tehető. A mait, ennek utódszervezete a Kedves Emberek Gyülekezete, a KEGY vállalta magára. Szőcs Andrea, a titkosszolgálat igazgatója stábunknak megerősítette, hogy napközben elfogták Nemes Ferencet, a szervezet egyik vélt vezetőjét. Szőcs szerint, a merényletért személyesen okolható. Több bombát semlegesítettek, a tőle nyert információk alapján a város számos pontján. A későbbiekben exkluzív riportot láthatnak csatornánkon, a frissen kinevezett, elnöki tanács elnökével, Vajda Jánossal, aki az ügy kapcsán nyilatkozik. Johir Sára tudósította önöket.

 A Miklósnak látszó tárgy, vagy ember, mindeközben nem reagált semmire. Látszólag nem rendítette meg a hír, mondhatni rendületlen hallgatásba burkolódzott. Információ mentes rendszerbe zárkózott, ahol nem volt sem bemenet, sem kimenet. Ami egykoron Miklós volt, bár ezt még mindig nem sikerült végérvényesen tisztáznunk, odabent kiszáradt szinapszisokon hullámvasutazott egy céltalan cél felé. Így nem vette észre az ágy lábán felkapaszkodó skorpiót sem. Nem érezte, ahogy végighalad, lábától az arcáig, kifakult testén. Ott elidőzött egy darabig, majd nyugalmi helyzetbe helyezkedett a mellkasán. Később, ugyanezt a zarándoklatot több társa is megtette, míg végül megérkezett, illedelmesen kopogtatott, de válaszra sem várva benyitott, egy méretében meglehetősen, vagyis inkább hihetetlenül nagy skorpió, ollójában műanyag szatyor, gyümölcsökkel, ásványvízzel és kekszekkel megpakolva. Valamit sustorog csáprágóival, ami alig kivehető, talán azt jelenti, "Szia! Látom jó színben vagy. Tudom épp nincs látogatási idő, de a nővér beengedett, mert szerinte neked mindegy, bármikor szívesen fogadsz vendégeket." Odalépett az asztalhoz, megállította a szellő által sodort könyvet. "Mit olvasol? Áh, ezt én is szerettem volna, de még nem volt rá időm. Tudod, a munka meg a gyerekek lekötik az összes energiámat, na, nem mintha panaszkodni szeretnék." Forgolódni kezdett a szobában. "Nincs itt huzat? Nem fázol? Nem baj, ha becsukom az ablakot? Nem akarom, hogy megfázz itt nekem." A művelet végeztével sikeresen felborított egy széket. "Nézd már, milyen ügyetlen vagyok." Visszaállította a szerencsétlen bútordarabot és a szatyorból kipakolta a betegnek szánt áldozatot, ööö... adományt, izé... ajándékot. "És, hogy bánnak itt veled? Normálisak a nővérek? Az ügyeletesnek adtam egy tízest, hogy sűrűbben nézzen rád, nem tudom mennyit szokás itt. Holnap bejön Mari is, majd lerendezi a főorvossal." Közelebb lépett Miklóshoz. "Téged aztán rendesen feldíszítettek, meg ez a sok pityegő fityfene, és az ott? Csak nem egy lélegeztető gép? Eddig csak filmen láttam ilyet. Höh, bezzeg, amikor engem vesekővel kezeltek csak egy infúziót kaptam, oszt jó napot." Skorpió a falon lógó tv készüléket kezdte tanulmányozni. "Átkapcsolhatom a meccsre? Legalább az eredményt, hagy nézzem már meg. Hm... Balfaszok. Ezek idén biztos nem jutnak be a elődöntőbe sem. Az egész csatársor egy nagy nulla, normális támadást képtelenek felépíteni. Visszakapcsoljam, vagy maradhat? Lehalkítom. Így jó? Nem is meséltem, Marival voltunk egy kiállításon. A nevét ne kérdezd, valami osztrák faszi. Mari szerint szexista, de engem megfogott. Kellően nyers, de tartalmilag mégsem üres és nem hivalkodóan öncélú. Ezek az osztrákok még tudnak valamit a művészetről. Ha el nem felejtem, behozom a prospektust, apropó kell még valami? Látom a papucsod lenyúlta valaki. Marinak szólok, hogy hozzon azt is. Vali, mikor járt nálad? Jellemző öregem, mindig úton van. Csak nőkkel ne kezdjen az ember, igazam van? Nah, de tényleg nem akarlak tovább feltartani. Ha Vali benézne, Mari üdvözli, a gyerekek meg puszilják. Akkor vigyázz magadra és ne csinálj semmi hülyeséget!" Skorpió fogta magát és letelepedett az ágy mellé a padlóra. Kis idő múlva, halk hortyogás hallatszott felőle. 

 - Ilyenkor mindig, az az érzésem, mintha mellém tennél egy ilyen szexshop-ban kapható felfújható nőt és annak mondanád a baromságaid - mondta Vali és aprót harapott a pirítósból. - Neked is kenjek?

 - Inkább ne, mivel én szeretem érezni a vaj ízét is - válaszolta Miklós, miközben kitöltötte a gőzölgő kávét.

  - Szeretem érezni a vaj ízét is - figurázta ki Miklóst Vali. 

 - Jaj, de édes ez a mókuspofa, kár, hogy közben úgy festesz, mint egy retardált. 

 - Kár, hogy úgy festesz, mint egy retardált - folytatta Vali a műsort.

 Miklós egy kiterített konyharuhát dobott Vali fejére, majd hirtelen lerántotta róla. Vali, groteszk arckifejezése semmit sem változott.

 - Megint nem sikerült a trükk, pedig milyen régóta gyakoroljuk. Egyszer megtehetnéd, hogy végre madárrá változol. Na, kelj fel a helyemről büdös banya!

 - Ez az én helyem! - tiltakozott Vali teli szájjal.

 - Nem emlékszem, hogy fizettél érte. Nem kelsz fel? - mivel Miklós unszolása mit sem ért, ezért kénytelen volt a tettek mezejére lépni. - Nekem így is jó - felnyalábolta Valit és az ölébe ültette, miután elfoglalta a széket.

 - Majdnem fellökted a kávét, te bolond. 

 - És? Oda lett volna anyád kedvenc terítője? Adj ennem! - utasította Valit.

 - Parancsára méltóságos úr - Vali, Miklós arcához emelt egy leheletnyivel vastagabban megvajazott pirítóst. - Várjál, kikented magad. Így nem viszlek magammal kirándulni. Tiszta maszat vagy. - Vali, tenyerével letörölte Miklós ábrázatát. - Nnnah, szép lettél. Mehetsz a többiekkel játszani.

 - Hová is akarunk menni tulajdonképpen? Kérek még! - Miklós kitátotta száját.

 - Most nyílt egy kiállítás. Valami osztrák festő...

 - Előre szólok, hogy nem veszünk semmit.

 - Nem is mondtam, hogy venni akarok - Vali hörpintett a kávéból.

 - Akkor rosszul fogalmaztam. Nem veszek neked semmit - Miklós, hangosan csámcsogott.

 - Ha nem sajnálnám magam, hogy a jövőben a rút ábrázatod kell bámulnom, ezt legszívesebben az arcodba önteném - Vali meglötyögtette Miklós előtt a bögrét.

 - Cicamica, ezt még sosem mondtam neked, de borzasztó az ízlésed festmények terén, arról nem is beszélve, hogy befektetésnek is botrányosak.

 - Kiráz a hideg, ettől a cicamicázástól.

 - Tudom, azért mondtam - vigyorgott kajánul Miklós. - Jól laktál? Akkor uzsgyi, készülődni!

 - Öt perc és indulhatunk - Vali lehuppant Miklósról.

 - Hát persze. 

 - Mondtál valamit édes? - érdeklődött Vali.

 - Csak annyit, hogy indítom a stoppert.

 Vali elviharzott a bal félen, Miklós pedig leszedte az asztalt.