Béla, hát kötöd az ebet a karóhoz??? Ismét ugyanazt teszed. Ezzel nem fogadtad el a békeajánlatom. Átlátsz a szitán? Azért, mert azt gondolod, kritikád szóról szóra igaz, attól még nem bántó? Felőlem akárhová teszed a kezed, kérkedésbe fajult át. Ahhoz képest, hogy nem akarsz foglalkozni ezzel, mást se teszel. Korodról eddig szerzett tapasztalataidról annyiszor tettél említést, hogy már Dunát lehetne velük rekeszteni. A helyi közösséged nyilván hogy elfogad. Szerinted másokkal ez nem esik meg? A szerénység nagyobb hatalom.
Még tovább piszkálsz. Régi afférokra hivatkozva kirúgással fenyegetsz. Nem titok, töröltelek az ismerőseim közül. Mert ha abban nem vagyok biztos, ki miért lenne ott, abban igen, hogy miért ne. Hidd el, felkészültségből, tapasztalatból nálam sincs hiány. Ezért kértelek, fogadd el békeajánlatomat. Nem csak győztesként lehet befejezni egy vitát, mégcsak nem is vesztesként, hanem bölcsként is. És most gondolod, ismét okoskodik ez a csitri, veled, Bélával. Hidd el, visszafogtam magam, amikor ezt írtam!

Válasz

Köszönöm a felszólítást,értem mire célzol,csupán egy dolog, én nem szoktam labdázni. Koromat,felkészültségemet és tapasztalataimat egybe véve van annyi érzékem,hogy átlátok a szitán. Azt mondják,aki fél a víztől ne egyék halat! Szívre tett kézzel mondhatom,én nem bántottam Eloiset,mert állításom igazát lépésről lépésre le lehet ellenőrizni,hogy a vélemény nem rágalom!Az már más listára tart, ha valaki nem bírja a kritikát,vagy a tények valós feltárását. Engem nem zavar,hogy ki néz barátjának,ismerősének,sosem kerített hatalmába a gyerekes "add vissza a babarongyom,veled nem játszom tovább és nem ismerlek!" Életem során mindig öröm töltött el,amikor a templomban szolgálatot teszek és a gyülekezetben híre megy,sokan eljönnek meghallgatni és nekem felemelő öröm, a sok boldog pillantás, az arcokról sugárzó megnyugvás,hogy engem hallgathatnak! Vajon miért teszik?
Énbennem harag sosem volt és nem is lesz, a vizet Eloise kavarta fel,de én nem gyűrűztetem tovább.Bennem már rég él az Arany János filozófiája,amit egyik versében kifejt:" ha találkozom lócsiszárral, s leköp sárral,//nem pörölöm,//tovább állok s letörölöm!" És ezzel fölösleges tovább foglalkozni,mert érdemtelenül túl van lihegve!
Engem inkább foglalkoztat a Bence kijelentése:" kritikus természetem van és félő,hogy sokan nem szívlelik. De hát minden közösségbe kell egy különc!" Tévedésbe ne essen senki,ez az oldal nem különcök oldala,itt mérsékelten,civilizáltan,elfogadható szinten,hozzáállással és építő jelleggel bírálunk, véleményezünk.Nem szeretném,ha odafajulna ,mint jó néhány évvel ezelőtti affér,amikor Bogumil névre hallgató tag eleresztette magát és egyes írások után gúnyos és durva véleményeket írt,hogy sokan megsokallták és lemorzsolódtak.Aztán hogy helyrehozzák a békességet Bogumilt kellett eltávolítani.
Számomra jó érzés,amikor fiatal kezdők fordulnak tanácsért,sosem utasítok el senkit elfoglaltságomra hivatkozva,mindenkivel megteremtem a baráti hangulatot,nem rázom vörös rongyként felkészültségem,hozzáértésem és tudásom,mert az már olcsó kérkedés lenne, és bennük van a jövő!!

Válasz

Béla! - Nálad a labda!

Válasz

Teljesen jól látod Zoltán, nem felemelő. Cseppet sem jó szájízzel reagálom le, ha sértegetnek. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy a kiértékelés alatt több soron keresztül engem vettek górcső alá, holott nem is indultam a játékban. Burkoltan többször éreztem, hogy üzennek felém. Amikor átment sértésbe, muszáj volt reagálnom, és most is vallom, nem értettem félre semmit, Bélának gondot okoztam. Ezt persze tisztességesebb lett volna szembe babám módjára intézni, mint üzenetekbe elrejteni a nemtetszést, no de hát a stílus maga az ember. Erről nem is kívánok többet szót ejteni, bár nem esik jól, de elfogadom, hogy nem mindenki ért velem egyet sem kritikai szinten, sem azon túl. Többször említettem már, mások az ingerküszöbeink, a minket ért hatások, a világunk, így akadnak benne összeférhetetlenségek. Ha valami kellemetlenséget okoz, természetes módon kerülöm. Ennél többet nem tehetek, mert csak így lehet sérülésmentesen túllépni a dolgon, ha nem rágjuk túl a 'rágós' csontot. Bélának ezúttal békjobbot kínálok fel, ami részemről annyit jelent, hogy nem kívánok többet ezzel foglalkozni, véleményeket gondolatokat ide-oda lökdösni, és semmiképpen sem fogom írásait, véleményeit sem aláásni, sem megkérdőjelezni, sem tekintélyét csorbítani, tudomásul veszem, hogy mindketten ennek a közösségnek a tagjai vagyunk, és nekünk is, és másoknak is kellemetlen, ha a mi vitánkat előtérbe helyezzük más, az oldalhoz jobban illő dolgok hátrányára. Ha ezek után mégis kiérzek majd valami engem bántó gondolatot a majdani soraiból, úgy azokat nem engedem többé befurakodni az elmémbe, de ez nem azt jelenti, hogy nem fogom (értem) azon mondatok jelentését, mint amilyent legutóbb kaptam: Eloise "ott üt, ahol mások elámulnak." Másoknak ez hogy esett volna?? Ha valaki legalább egyszer nem reagál egy ilyen sértő megjegyzésre, az önmagát veszi semmibe. Én megtettem, reagáltam, de túlzásba sem vinném. A végletek embere vagyok, talán ez lenne a legfőbb oka, hogy részemről lezártnak tekintem a 'vitát'.

Válasz

Nekem csak elveim vannak FILOZÓFIÁIM nincsenek. A stilússal nem lehet vitatkozni! Én a magam részéről- ha jól emlékszem - minden írásodra reagáltam a legőszintébben, és többé kevésbé az írás stilúsában. Ma délelőtt nagyon sokat olvastam- így is van lemaradásom, pótolni fogom- és sajnálattal tapasztaltam , hogy Bence barátunk nem visszi túlzásba a hozzászólásokat a más írásaihoz. DE ez nem olyan nagy baj , csak akkor ő se várja el másoktól a kommentözönöket.
Olvastam a Pereputtytárt is és azért nem kommenteltem mert valahol fű alatt azt éreztem, mintha azt mondta volna nekem: Na nesztek ezt a ti csökkentett agyi kapacitásokhoz mértem! Nem mondta nem írta, de én úgy éreztem. Ami a példaképeket illeti a fent emilettek miatt, nem dobom el sem Vernét sem Jókait sem Mikszáthot, Móriczot - mert ezek szerint ők szájbarágóan írtak-- vagy Petőfit Radnótit, s még kevésbé Romhányit! Viszont a Bence által emlitettek és az általam emlitettek óta azért történt egy és más az irodalomba. Ugyanis nem velünk kezdődött és nem velünk fog befejeződni!
Ami Eloise vs Béla vitát illeti , egy egyszerű félre értésen alapul ami a Béla által megfogalmazott gondolat nem úgy csapódott le Eloisé-ba, ahogy Béla elgondolta. Szándékos roszindulatot, elvtelen provokációt nem fedeztem fel benne ezért, a vitát nem tartom túlságosan felemelőnek.

- Viszatérve Bencére - ha időd engedi olvass vissza a tőlem kapott kommentekre é s rá fogsz jönni , hogy kommentjeim minden elvtelenséget kizárnak és kizárólagosan a mindannyiunk épülését szolgálják.Üdv Mindenkinek!

Válasz

Na, akkor most ideje, hogy hozzászóljak én is, aki az ártatlan írásával ekkora vitát kiváltott.
Jelen pillanatban a magánéletemben sok régi seb felnyílt, legyen elég annyi, hogy a családommal való viszonyom megromlott. Ebben az állapotban az egyébként kacifántos, és valóban nem szájbarágó stílusom megingott és még érthetetlenebbé vált, ami azért furcsa, mert ezt igyekeztem elkerülni.
Igen, tudom magamról, hogy hova fejlődnöm, igen, tudom, hogy megfoghatatlan stílusvilágom van, az iskolámban a diákbizottság és az iskolaújság legaktívabb tagja vagyok és egy egész tantestület, továbbá 400 gyerek tudja ezt tanúsítani, meg egy szűk körű rajongói oldal a Facebookon. És bármennyire is szeretnétek, nem fogok változtatni ezen a stíluson, de elismerem, bőven van még mit csiszolnom rajta. Ám ezidáig mindezt amit láttok tőlem, az én egyedüli gyakorlásaimnak az eredménye, semmi segítségem nem volt. Azért teszem fel az írásaimat erre az oldalra, hogy véleményeket, építőjellegű kritikákat kapjak, ami, szomorú, de egyedül Eloise-nak jutott eszébe. Írhatnék segítséget, megmagyarázhatnám, hogy például ez a novella is miről szól, de ezt egy írónak sem érdeke megcsinálni. Az én példaképeim Örkény, Csukás, Voltaire és Hemingway, egyikük sem volt képes szájbarágóan írni. Gyűlöltem az egyszerű, szájbarágó írásokat, de tény és való, hogy akarva-akaratlanul kikapcsolnak. Ahelyett, hogy acsarognátok, jó volna belátni, hogy inkább egymáson kellene segíteni, nem pedig meglepődni azon, hogy miért okosabb az egyik ember a másiknál, hogyan képes egyes témákban fantáziát látni, amiben egyébként senki más emberfia nem tud. Jut eszembe, a napokban kiraktam a Pereputtytár című irományomat, ami azóta visszhang nélkül kallódott el az oldalon, pedig azt a ti igényeitekhez igazítottam, csakis a tiéitekhez. Tessék elolvasni. Nekem elveim, filozófiáim vannak az írásról, nem pedig módszereim, mert nekem az nem kell - nekem az ösztönöm a legjobb tervrajzom.

Válasz

Én a vitában nem szeretnék résztvenni, mert kikapcsolódni járok az oldalra. Elég stressz érhet minket a magánéletben, vagy épp a munkában. Én személyszerint le tudom már szűrni a kritikusabb véleményekből is azt, ami helytálló, és ez így az előnyömre válhat. Ha valamivel nem értek egyet, azt vagy megbeszéljük, vagy megállapodunk abban, hogy nem értünk egyet :) Remélem meg tudjátok oldani, mert azt hiszem mindenki nevében mondhatom, hogy mindkettőtökre szükség van az oldalon!
Ami Bencét illeti az én saját véleményem az, hogy a tehetségét kár lenne megkérdőjelezni, viszont az is igaz, hogy van hová fejlődnie. Itt most arra gondolok, hogy úgy keverhetné a lapokat, hogy a stílusa megmaradjon, de másoknak is átmenjen az amit közölni akar, ellenkező esetben magának fog írni, meg annak az elenyésző százaléknak, aki tud vele azonosulni.(akiket lehet hogy meg sem találnak az írásai)

Válasz

Kedves Béla! Kozma Norbi adott írása nem tetszett. Erről már kifejtettem a véleményem, tovább lépett én is. Úgy látszik, te ezt a szívedre vetted, mert neked viszont nagyon is bejött az az írás. Bence írása viszont nekem tetszett, nem lelkesedtem túl, de nem is tükrözte vissza az a pár hozzászólás, ami előttem volt a teljes értékét a művének. Nem közelítettétek meg minden oldalról, és így éppen hogy ti képeztetek hamis tükröt Bence felé. Én csupán kiigazítottam a magam meglátása szerint, amit most is tarok, hogy kezdem magam kiismerni Bence stílusán, gondolatmenetén, ami jobban közel áll hozzám, mint ti, így ezért sikerülhetett 'kettőnknek' együttesen Bencével értelmeznem a sorokat. Nem mindig az egyszerű, szájbarágós művek nek kell a középpontban lenni, mikor olvasunk. Én speciál örülök a kivételeknek, a tehetségeknek. A majomkodásod tudod, hogy értettem, kérlek ne magyarázz bele többet. Amit te művelsz most velem, azt én viszont megtehetném, de itt és most leállok, hiszen tiszteletben tartom korod, a magas szintű hozzáértésed bizonyos dolgokhoz, és a sebezhetőséged. Amikor kritizálok, azaz csupán véleményezek általad vesézéses módon egy feltett írást, azzal semmiképp nem tévesztem meg az illetőt. Én többet nézek ki belőlük, mintsemhogy félreértsék a véleményemet Ennek tükrében magánleveleket is kapok, ahol nincs szó félreértésről, megbántódástól. Ellenkezőleg, megköszönik, és legközelebb jobbat írnak. Én nem szóltam bele, hogy a te véleményeid miben merülnek, ki, kérlek, amíg nem a te írásoddal teszem, addig te se szólj ebbe bele. Ha valakit meg zavar, nyugodtan jelezze. Én abban a szerencsés és ritka helyzetben vagyok, hogy mind írni, mint kritikát megfogalmazni tudok. Sajnálom, ha ez ütközik az általad feltett idézettel, a te világoddal. Az enyém tágasabb, ennél lejjebb nem adom. A születésnapod is tiszteletben tartottam, te voltál az, aki elkezdte ezt a durcáskodást, ami benned valóban ott van, és én nem is kérdőjelezem meg, de ha nem muszáj, én ehhez nem asszisztálok.

Válasz

Köszönöm!
Elnézést, hogy csak most írok!
Megvan a téma. A fórum oldalra felteszem pár percen belül.
Nem tudom, hogy mi ez a vita és nem is akarok beleszólni. Azt gondolom néha szükség van vitára. Jó dolog.
Bélának köszönöm a kiértékelést.
Csak annyit szeretnék még mondani, hogy ez az írás az én ajándékom úgymond a születésnapodra! Magamhoz és az időmhöz mérten próbáltam a legjobbat kihozni belőle. Örülök, hogy sikerült! Egy picit az érzelmekre is próbáltam hatni. Talán ezért kerülhetett előrébb ez az írás, mint a többi. (Bár a többi írást eddig nem olvastam, de ma pótolom a lemaradást.)
Még egyszer köszönöm!

Válasz

Kedves Eloise! Nem szeretném,hogy az legyen a látszat,hogy magyarázom a bizonyítványom,csupán a hirtelen felbuzdulásra és ellenségeskedésre szeretnék rávilágítani,Mert különben sem kenyerem a vitatkozás! Én a ravaszságot abban láttam,hogy rajtad kívül mindenki értetlenül állt,viszont véleményednek nem a kezdete a mérvadó,hanem a folytatás ami erre késztetett. " és bevallom ,tetszett. Viszont igaz,ehhez az én fantáziám is hozzátett valamit,mert sikerült annyira kinyitnom és hozzáillesztenem a sorokhoz,hogy élvezetessé vált azok olvasása" Ez a rész mi, ha nem ravaszság,mert az olvasó nem hivatott belekontárkodni elképzeléseivel. És ez nem az első eset. Emlékezz vissza,amikor Kozma Norbert írásait mindenki csodálattal olvasta,te hogy kitűnj a sorból kivesézted, előtérbe helyezve a magad igazát, és rám sütötted,hogy én majmolok Norbival kapcsolatban. Elnézést,de szűk és hiányos felkészültségem csak eddig engedi. Én Bencét megtévesztve nem bűvöltem el,hanem szakirodalmat ajánlottam,hogy ő írjon úgy,hogy nekem ne kelljen hozzágondolnom.
Én nem távolodtam el tőled egyáltalán,mert az őszinteség nem kelthet haragot.Emlékezz,hogy volt írásod amit előszeretettel csak Zolival kitartva olvastunk és véleményeztünk,részemről,már amennyire értettem a műfajt. Ha te mindezek után csalódást érzel,lelked rajta, mint ahogy írod,mindenkivel nem érthetünk egyet,és őszintén kifejted nem is akarsz.Az valós tény,hogy mindenki a saját útját járja és megjegyezném ha lelkületileg,és hozzáállás szempontjából valóban kétszínű és összeférhetetlen lennék,születésnapomon nem köszöntött volna 102 ember őszintén és szeretettel!

Válasz