Itt sem szeretik cigarettám füstjét.

            Már voltak rossz tapasztalataim , a cigarettám füstjével és illatával kapcsolatban, de arra nem számitottam, hogy Hánzi úrnak sem fog tetszeni, már csak azért sem,  mert hosszú vastag szivarja egész nap nem esett ki a szájából. Ő a bárpultnál ült, én legalább tizméterre tőle a már megszokott asztalunknál, és vidáman szivtam  , a "jó" hazai cigarettámat. Egyszer csak  arra lettem figyelmes hogy kezével az orra előtt hadonászik --közben fintorog is --arra utalva , hogy zavarja  a cigarettám bűze. Mondtam neki , hogy ő nem tudja mi a jó, mert neki olyan agyonpreparált, finomitott szivarja van , aminek már nincs is dohány illata, és bizonyára Fidel Castro küldte neki ,mert  kommunista szimpatizáns. Erre lépett be Frau Liza , aki azonnal megcáfolt és oda súgta nekem diszkréten, hogy ő egész biztosan tudja hogy Hánzi nem kommunista mert  tagja volt a Hitlerjugendnek.

           Ettől egy kicsit megszeppentem, mert hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, hogy én, egy az egyben, egy nemzeti szocialistával állok szemben. Erre igazán nem számitottam, és igyekeztem elhessegetni a gondolatot, arra számitva , hogy majd egy adandó alkalommal utána kérdezek , egyenesen Hánzi úrtól. Most inkább arra gondoltam , hogyan verjem át az öregúrat , hogy máskor ne cukkoljon cigarettám miatt.Rögtön eszembe jútott a cigarettakibocsátó automata , ahol ki is néztem magamnak a sajátomhoz hasonló cigarettás dobozt, amit, amikor az öregúr nem volt ott, meg is vásároltam.Frau Liza beszélgetős hangulatban volt, ezért letelepedett mellém és családom felől érdeklődött. Én meg elővettem néhány fényképet és sorban bemutattam a családomat , és azt  is elmeséltem , hogy fiam és kissebbik lányom jól beszélnek németűl, úgyanis német iskolába jártak sőt a kissebbik lányom németül éretségizett, és Bonn-ban nyert német nyelvtudásáról bizonyitványt. Aztán megérkeztek kollégáim is aki szintén csatlakoztak  a hallgatósághoz, ezért aztán a fontosabb dolgokat forditanom kellett, ami elég kimeritő volt , mert mindent többször is elkellett mondanom. Az egyik kollégámat Attilának hivták.Neve hallatán,  Liza néni  kezével feje fölött ostorcsapáshoz hasonló mozdulatot végzett , utalva ezzel arra , hogy  halott, olvasott Attiláról mint Isten ostoráról. Nagyot nőtt szemembe ez a hetvenen felüli fogadósné, aki itt kétezer kilóméter távolságból bizonyságot adott arról , hogy ismeri, ha csak nyomaiban is a magyar történelmet. Egyébként ha kérdezték, hogy honnan való vagyok én mindig azt válaszoltam , hogy erdélyi. Persze volt olyan is akinek halvány lila gőze sem volt , hogy azt eszik , vagy isszák. Ezek után mérhetetlen örömöt szerzett nekem Frau Liza történelem ismeretével. Fényképnézegetés közben Frau Lisa egyszercsak  nagyon elszomorodott, és könnyei kezdtek kicsordulni. Nem tudtam mire vélni a dolgot, és kérdezgetni kezdtem , hogy mi a baj , talán én mondtam valami sértőt. Vagy két percig nem tudott válaszolni --aztán erőt vett magán és elmesélte, hogy miközben a fényképeket nézegette , és látta fiamat, eszébe jutott a saját fia , aki NATO katona volt, és egy gyakorlaton halálos balesetet szenvedett. Ez is Európa-- gondoltam magamban miközben vigasztalni próbáltam Liza nénit--ahol békeidőben is halálos balesetet lehet szenvedni a világ legerősebb hadseregében. Annyira elesettnek látszott , hogy nem volt szivem rákérdezni a  részletekre, és ő sem akarta elmesélni azt magától.

           Hanzi úr néha eltünt az irodájában, majd visszatért, ha vendég volt kicsapolt egy-két sört aztán rágyujtott szivarjára és belenézett újságjaiba.Elérkezettnek láttam az idejét , hogy némi revansot vegyek Hánzi úrtól cigarettám pocskondiazásáért.Kollégáim is elvonultak, igy egyedül maradtam az asztalnál és egy kávét szürcsölgetve rágyújtottam, ezuttal a német HB-s márkájú cigarettára. Hogy fokozzam a hangulatot cigarettával a kezembe , közelitettem Hánzi úrhoz. Még legalább három méterre voltam tőle , de már  kezével hajtotta a nemlétező füstömet  az orra elől. Ekkor közelebb mentem hozzá és megmutattam neki a német cigarettát , és sajnálatomat fejeztem ki , hogy ők németek csak ílyen bűdös cigarettát tudnak gyártani.Jót nevettünk rajta , és bitangnak titulált. Aztán elkértem az egyik újságját és olvasgatni kezdtem, ami érdekelt és megakartam érteni azt  kétszer, de akár háromszor is elolvastam.