- Csakhogy itt vagy! - köszöntötte Andrea, egy vaskos íróasztal mögül. Miklós megkerülte a kacatokkal teli, mozdíthatatlan darabot, átölelve Andit, a levegőbe cuppantott és ő viszont.
- Csinos a szoknyád - jegyezte meg és helyet foglalt az asztalon.
- Ne hízelegj, te pimasz dög! - fegyelmezte Miklóst, mint egy doromboló macskát szokás.
- De most komolyan, majdnem kilátszik a bugyid, még szerencse, hogy a járógéped eltereli a figyelmet - Miklós felnevetett, elharapva a mondat végét.
- Elmész ám te a… - Andi egy iratköteggel Miklós térdére csapott, de vele nevetett ő is.
- Minek csípted így ki magad? Várunk valakit?
- Reméltem, hogy János tiszteletét teszi nálunk, gondoltam bedobom magam, de sajnos csak a nagyságos úrra kíváncsi.
- Gondoltad bedobod magad? Cserbenhagynád a veled kapcsolatos perverz fantáziáimat?
- Te már lekéstél rólam öregem, bármi járjon is rólam abban a kacskaringós agyadban.
- Mennyit késtem? - Miklós kihúzta a felső fiókot és az abban található kiflikből választott egyet, miközben Andi az órájára nézett.
- Ma legalább fél órát, ha összeadjuk a többivel… Hé! Az az én ebédem! - harsant fel a nő.
- Majd hozok másikat - Miklós magába tömte a friss pékárut.
- Hát ez az. Nem hozol. Mindig megígéred, de soha nem hoztál még. Különben is, eridj, dolgozni. Gyuri reggel óta vár az irodádban.
- Mit akar?
- Nem tudom. Valami baja van. Szarul fest.
- Hiszen ő mindig úgy néz ki, mintha áthúzták volna a csatornán.
- De ma különösen szarul, nah. És Biankát is fel kell keresned, és a hatos stábbal is egyeztetned kell, aztán Sára is kért időpontot, meg ezeregy ügyed van, úgyhogy jó lenne, ha igyekeznél.
- Bianka és Gyuri külön találkozót beszélt meg? Itt valami titok lappang.
- A te ügyed. A te betegeid. Foglalkozz velük!
- Megteszem, ami tőlem telik - Miklós lenyelte az utolsó falatot. - Hát ez jól esett, tényleg.
- Hogy te micsoda pofátlan alak vagy.
- Hm, szerintem nem te vagy az első, aki ez mondja. Egyébként Vali még nem keresett?
- Ki az a Vali? - Andi összeráncolta homlokát.
- Na, ki?
- Vali? - értetlenkedett tovább Andi.
- Mindegy. Felejtsd el!
Andinak igaza volt. Ahogy Miklós meglátta, Gyuri tényleg különösen szarul festett.
- Szervusz, öregem! - köszöntötte Miklós, majd kezet ráztak. - Megkínálhatlak valamivel?
- Nem köszönöm, Andi titkárnőjétől már kaptam egy kávét.
- Ha nem haragszol, kérek magamnak is egyet. Anikó? - kiáltott ki az irodából. - Lennél olyan kedves? - Miklós a kávé egyezményes jeleit mutatta Anikónak. Egy láthatatlan csészében, egy láthatatlan kanállal kevert láthatatlan kávét.
Miklós helyet foglalt a székében. Tekintetével Gyurit fürkészte.
- Mi lenne, ha rögtön a tárgyra térnénk? - vetette fel az ötletet.
- Ki szeretnék lépni.
Miklós rövid hatásszünetet tartott.
- Megkeresett valaki? - tette fel a célirányos kérdést.
- Semmi ilyesmiről nincs szó. Nyugalmat szeretnék, rendezni az otthoni dolgokat. Érted? - Gyuri válasza őszintének hatott.
Anikó megérkezett a kávéval. A kávé mellé egy üveg ásványvízzel is szolgált, Miklós visszafogottan vizslatta, ahogy a pohárba töltötte.
- Köszönöm! - Miklós megköszönte. - Anikó, itt maradnál egy pillanatra?
- Miben állhatok szolgálatodra?
Miklós felállt a székéből és komótos sétába kezdett a bútorok körül.
- Csak egy perc az egész, kérdezni szeretnék valamit.
- Figyelek - Anikó lehuppant.
- Miről álmodoztál kisgyerekként? Mi szerettél volna lenni?
- Titkárnő az ügynökségnél - mindannyian felnevettek.
- Nagyon jó válasz, de ez nem egy felvételi elbeszélgetés. Tehát?
- Volt egy gyönyörű ruhám, nagyon ritkán engedték, hogy viseljem. Amikor rajtam volt csodálatosnak éreztem magam. Sokkal szebbnek, mint a többi gyerek. Gondolom, mindenkinek meg vannak ezek a kis bolondságai ebben a korban. Szóval felvettem a ruhát, anyám cipőjébe bújtam, felhangosítottam a zenét és a tükör előtt beleénekeltem a fésűbe. Pózoltam, táncoltam, ringattam a csípőm, ahogy a videoklipekben láttam. Sztár voltam, a közönség szeretete emelt a magasba. És az a vicces, hogy tényleg éreztem, tényleg megtörtént.
Miklós az ablakpárkánynak támaszkodott, mintha a városnak címezné mondanivalóját.
- Anikó, tudod ki az az ember ott melletted?
- Hogy érted ezt? - Anikó Gyurira nézett. - Gyurit mindenki ismeri az irodában.
- Nem ismeritek igazán - Miklós elfordult az ablaktól. - Amit az előbb felsoroltál, azt ő mind valóra tudja váltani. Csodákat vált valóra. Álmokat vált valóra. Én sem tudom hogyan. Birtokában van egy bizonyos erőnek, aminek kevesen ezen a világon. Istennőket vagy isteneket ad az embereknek. Álmokat vált valóra.
- Ezt már mondtad - jegyezte meg Anikó.
- Milyen alak lennék, ha - Miklós zavartalanul folytatta a szentbeszédet - ha engedném, hogy felhagyjon ezzel a tevékenységével?
- Hát én... Nos én... - hebegett Anikó a megfelelő szavakat keresve. - Én úgy gondolom, hibát követnél el.
- Így van! - Miklós a kezét nyújtotta Anikónak. Felsegítette és megcsókolta a kecses kacsót. - Köszönöm, hogy kimondtad helyettem.
- Örülök, ha segíthettem - Anikó mosolygott és elhagyta az irodát. Miklós hosszan bámult utána, na nem is a fenekét, hanem azt a kis farkat kémlelve, ami kilógott a szoknyája alól.
- Jó csaj, mi? - kérdezte Miklós. - Habár nem egy észlény.
- Majd beletanul.
- De te képes lennél megcsinálni őt is, nem?
- Nem tudom. Valószínű - szabadkozott.
- Mennyi idő? - Miklós felhajtotta a vizet. - Mennyi idő, amíg felfuttatsz egy terméket?
- Ez rengeteg összetevő függvénye, legfőképp a forrásokon és a megrendelő igényén múlik.
- Két hónap elegendő lenne?
- Egy közepes csomaggal, talán.
Miklós szótlanul megtett még egy kört és végül úgy döntött, visszaül a helyére.
- Bianka a probléma, igaz? - tette fel a kérdést.
- Bianka? - Gyuri meglepődött a hirtelen témaváltástól.
- Tudok a gondjaitokról - Miklós hangja mélyebbé vált egy árnyalattal.
- Hallottam, hogy el akarjátok venni tőlem a projectet. Bianka elmondta.
- Elmondta? - Miklósnak felderült a tekintete. - Valójában ezt akartad megelőzni? Megegyezünk egy méltányos összegben, írunk egy szép ajánlólevelet és elválnak útjaink? Ezt gondoltad?
- Én tényleg megpróbáltam mindent. Sajnálom, hogy nem tudtam hozni a mutatókat. Teljesen magamra voltam utalva. Új szponzorok után kellett néznem, a régiek kihátráltak Bianka mögül. Új kiadóval kellett egyezkednem. Megkaptam ezt a bejáratott nevet, és vele együtt egy valagnyi nyűgöt is a nyakamba. Azzal a nővel egyszerűen nem lehetett együtt dolgozni. Késett a forgatásról vagy el sem jött...
- Úgy viselkedett, mint egy primadonna? - szakította félbe Miklós.
- Valami hasonló, csak sokkal rosszabb. A drága stúdió időt ennek ellenére valakinek ki kellett fizetni - Gyuri megigazította az öltönyén az egyébként hibátlanul fekvő revert. - Aztán bedobtam neki, hogy nézhet magának másik ügynököt, mert én ezt így nem vagyok hajlandó folytatni a továbbiakban. Erre sírt, könyörgött, hogy adjak neki még egy esélyt. Átbeszéltünk mindent. Végig csinálta az elvonót és egy darabig, tényleg, mintha rendbejöttek volna a dolgok. Új imidzset kreáltunk, új hangzásvilágot teremtettünk, a legjobb dj-ket szerződtettem, a legjobb szövegírókat, és Bianka is tényleg odatette magát, összehoztunk egy egész minőségi anyagot, megtámogattam egy korrekt kampánnyal és a népeknek tetszett. Be voltunk táblázva hosszú hónapokra előre, fellépések, koncertek, tv-s szereplések. Tisztességesen termelte a pénzt és egyszer csak összeroppant. Nem is emlékszem, hol voltunk, bakker, olyan részegen jelent meg, hogy nem tudott megállni a színpadon. Elfelejtette a szöveget, a közönséget énekeltette, borzasztó volt, de még akkor sem adtam fel. Odaköltöztettem hozzánk, érted? Követtem mindenhová, mintha a személyes gyámja lettem volna. Kati a feleségem, talán emlékszel rá, találkoztatok párszor.
- Persze, emlékszem. Csinos, intelligens nő - vágott közbe Miklós.
- Szóval Kati teljesen kiakadt, és most már így utólag igazat adok neki. Bianka belőtte magát, meztelenül rohangált a lakásban, az udvaron, az utcán. Meg egyáltalán, tűrhetetlen volt a viselkedése. A csúcs az volt, amikor a fürdő előtt végezte a dolgát, mert az egyik gyerekem éppen használni merte azt. Nem is, várjál, tévedek. A csúcs az volt, amikor majdnem felgyújtotta a házam.
- Honnan szerezte a drogot?
- Bárhonnan - Gyuri széttárta a karját. - Kiment a wc-re és kiütve tért vissza. Amikor elvettem tőle a pénzét, a stage-ben találtam rá, egy helyi dílerrel a lába között. Bármire hajlandó volt némi cuccért cserébe.
- Apropó, ha már így felvetődött, te nem feküdtél le vele? - érdeklődött Miklós.
- Most nem fogok itt szakmázni neked. Te is jól tudod, hogy a termék sokkal irányíthatóbb, ha mélyebb érzelmi kötődés alakul ki köztetek.
- Ebben az esetben, bölcs döntés volt, hogy nem egy punk zenekart bíztunk a gondjaidra.
- Ti nem tudjátok elképzelni, hogy mit éltem át...
Miklós csendre intette Gyurit, jelezve számára, hogy más irányba kívánja terelni a társalgás további menetét.
- Bianka blöffölt, te meg bedőltél neki.
- Mi van? - értetlenkedett Gyuri.
- Az van, hogy jól dolgoztál. Selejtes árut kaptál. Kíváncsiak voltunk, hogy mit hozol ki belőle.
- Teszteltetek? - Gyuri felemelte a hangját, de mielőtt folytathatta volna, Miklós közbevágott.
- Kár volna téves következtetéseket levonni az esetből, még inkább hangot adni ezen véleményednek, ami az ügyet illeti. Szeretnélek megnyugtatni, hogy maximálisan elégedettek vagyunk a teljesítményeddel. A vizsgamunkád makulátlan.
Gyuri magába roskadva bámulta a szőnyeget. - Rémálom volt az elmúlt időszak. Komolyan. Dolgoztam már sportolókkal, színészekkel, autógyárakkal, jótékonysági intézményekkel, soroljam még? Kismillió megbízást kaptam tőletek, de egyik sem vett ennyit ki belőlem.
- Ezt nem vonom kétségbe, de túl vagy rajta. Megkérdezhetem mennyire vagy otthon a napi politikában?
- Figyelem a kollégák munkáit, nagyjából ennyi. Miért fontos ez?
- Az irányvonalakkal azért tisztában vagy?
Gyuri bólintott válaszul.
- Mennyiben más egy miniszter, mint egy popdíva, szerinted?
- Erről lenne szó? Kapok egy politikust? - érdeklődött Gyuri?
- Igen is, meg nem is - titokzatoskodott Miklós.
- Egy pártot?
- Egy ideológiát kell egyensúlyban tartanod a térségben. A demokráciát.