Érdekességek a munkahelyemen.

          Lehet , hogy csak nekem tünt fel, meg annak aki nem volt hozzászokva ahhoz, hogy itt ebben az óriási sokemeletes gyár és raktárépületben , meglehetősen kevesen dolgoznak, mert a kézi munka erőt --amit csak lehet--kiváltja az automatika, a gépesités. Mivelhogy én még ilyet nem láttam ezidáig megpróbálom  szemléletessé tenni a látottakat.

          Itt van például a vagonokból, autókból  való kirakás utáni fázis. A kis targoncák szépen sorba lerakják a raklapokat a földre --dehogy a földre --a billiárdasztalsimaságú padlózatra , és azok ott szépen várakoznak , egészen addig ameddig, ameddig német kollégáim , egy cédulát nem ragasztanak  rá. Amikor rajta van a cédula , beindul egy folyamat , amit nem tudom honnan irányitanak --akár az éterből is megtehetik -- és megjelenik egy kis  földönjáró UFO. ŐK nem igy hivják , csak én neveztem el őket igy.  mert formájukban egy kicsit hasonlitottak az UfOkra , na meg úgy villogot is a kis piros szemük, hogy mikor először megláttam , még egy kicsit félni is kezdtem tőlük. Azt hiszem jogosan mert sokkal okosabbnak mutatkoztak mint én. Úgyanis, amikor közeledtek a raklaphoz, lelassitottak és ügyesen bebújtak a raklap alá és "hátukra vették". Ott, néhány másodpercig "gondolkodtak " majd egy másik pályán elindultak visszafele , hogy ne találkozzanak a többi kis UfÓval . Azt hiszem ezek az UFOk egymás között beosztottáka munkát , mert ez is csak egy darabig vitte a szállitmányt majd letette  kibujt alóla, és szépen indult vissza a következő szállitmányért.

         Itt meg kell jegyezenem , hogy az első napokban , komolyan felhivtáka figyelmünket , hogy ne nagyon álljunk az útjában , mert könyörtelenül elüt bennunket . De ez kacsa volt , mert fiatalabb kollégáim kipróbálták, úgy hogy egy darab kartonlapot raktak le elé, hogy lássák , hogy elüti- e. De azért mondtam már az előbb , hogy sokkal okosabb mint mi , mert egy olyan félméterre a kartonpapir előtt megállt és szeme nagyon mérgesen villogni kezdett. Kollégáim  hamar elháritották az általuk készitett akadályt , mégis húsz másodpercen belül , már mindenki tudta , hogy "civil "került a pályára. A kis piros szemű UFO folytatta útját és bekanyarodott egy  felvonóba , ahol letette a cuccot, és a másik oldalt kijött, de még "odaszólt" a felvonónak  hogy vigye fel a kilencedik emeletre. Az meg szót fogadott, és vitte felfelé az árut. Aztán azt is megtudtuk , hogy honnan tudták meg , hogy akadály került a pályára --onnan hogy abban a pillanatban , minden megállt, az egész gépezet , csak mi nem vettük észre mert mi csak egy UfOt követtünk figyelemmel. Nem lett belőle gond mert ez máskor is előfordult véletlenül.

           Mi előtt elindultam ide kollégámnak pénz hagytam , hogy majd küldjön  útánnam kereszterejtvényt meg cigarettát. Azt tudni kell , hogy hetente minimum egy de akár három autó is érkezett cégemtől.Egyszer csak keresett egy bukaresti  sofőr  aki cigit hozott nekem , de nem nagyon tudta kimondani a nevemet mert németül sem tudott , magyarul sem --a román ÁBC.ben nincs "a"betű--igy csak nagy nehézségek árán kapott imformációt , hogy megtaláljon. Ezért mikor megtalált , legalább annyira örült , hogy anyanyelvén beszélhet, mint én a cigarettának. Még kezdő volt a fiatalember.

           A keresztrejtvénynek is örültem --bár hoztam én is magammal  éppen eleget , de azt két hét alatt mind megoldottam és már kezdtem kiradirozni a nehezebbeket , hogy két nap muúva elővegyem , és újra "törjem rajta a fejem". Akkor már egy kicsit könnyebb volt. De hát muszáj volt valamivel foglalkozni , mert már éreztem , hogy kezd tévé mérgezésem lenni . Persze volt rádió is , kettő,az egyiket én hoztam magammal a másik csak németül tudott, meg néha hollandul és franciául és még két három skandináv nyelven , ami nekem olyan magas volt mint kövér disznónak a kerités.

           Az én kis orosz rádióm sokkal többet tudott, mert ha napközben ő is csak idegen nyelven beszélt , reggel ötórától hatig és este tizenegy óra útán élvezhetően lehetett hallgatni a Kossuth rádió adását, pedig nem volt nagyobb két doboz cigarettánál.

          Egy  napon , úgy hozta a jó sorsunk , hogy pontosan a cégünk álltal gyártott székeket kellett szúrópróbaszerüen minőségileg ellenőrizni. Jól haladtunk a munkával mert, valószinüleg elnézöbbek voltunk saját cégünkkel szemben. Ez valószinüleg feltünhetett Ingónak , meg Péternek ,és egy merész ötlettel , hamar kitalálták , hogy mi ellenőrizzük a lengyel bútorokat , a lengyelek meg a miénket. Pusztán azért , hogy az ellenőrzés tárgyilagos legyen. Akkor már nem haladtunk olyan jól, mert hát milyen az ember , mással szemben mindig igényesebb mint saját magával!