Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Űzött vadként futottam, az élet sötét erdejében
Magam mögött hagyva a hosszú éveket,
Ám amelyik utolért,
Ejtett rajtam egy mély sebet.
Huszonöt seb! Ennyit mart belém ez az őrült hajsza.
S mondják: a fájdalom nemesít, felemel.
De kik mondják, nem tudják milyen a vadak sorsa:
Futni a vágyak után, s a vágyaktól el.
Nemzedékem, egy ígéretes, de megtört nemzedék;
Tagja vagyok (voltam) a seregnek én is,
Mely bőszen, büszkén indult az élet-csatába,
Most verten, csak reményt koldul mégis…
Ki az a bolond, ki még itt remélni merészel?
Hol a Reményt nap, mint nap, hétről hétre, évről évre,
Újra és újra röhögve megerőszakolják,
Hol a legnagyobb szentségek az árnyékszékbe téve.
De mi történt? Mi történhetett? Hisz még csak
Most volt, hogy fejjel a falnak, szemlecsukva mentünk,
Reméltünk, bíztunk, hittünk és szerettünk.
Az Isten verje meg! De hamar, de fiatalon megöregedtünk…
Hiába mondják: „lesz még itt szebb jövő;
Ne adjuk fel, hisz a parázs a hamu alatt lapul!”
Jó lesz még azt a parázst lehugyozni,
Ha ne adj’ Isten úgy alakul…
Minket, testvéreim, lefegyvereztek!
Lelkünk veszélyes kincseit elvették tőlünk.
Minket megmérgezve megszelídítettek,
S végül padlóra kerül gyalázott bőrünk.
Mit veszítünk hát, ha újra vadak leszünk,
S álmok, remény, egyéb víziók nélkül, csak dühből,
Nem csak az évek, az erdő, a sötét,
De az egész nyomorult élet ellen megyünk?
Mit veszíthetünk ?! Veszíthetünk még valamit…?
Erre feleljetek, ha tudtok , s a választ üvöltsétek bátran
Mert ha rájöttök, arra is rájöttök, nincs már félni valónk.
Veszett vadként őrjöngök, az élet sötét erdejében,
Széttépve a hosszú éveket,
S remélem, az egyik, amelyiket érem,
Halálra sebez.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Bozsik Barbara: Megérintettél
Téglamadár
Szociális Zavar
Lóverseny