Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

25

12 éve | Pető Róbert | 7 hozzászólás

Űzött vadként futottam, az élet sötét erdejében

Magam mögött hagyva a hosszú éveket,

Ám amelyik utolért,

Ejtett rajtam egy mély sebet.

Huszonöt seb! Ennyit mart belém ez az őrült hajsza.

S mondják: a fájdalom nemesít, felemel.

De kik mondják, nem tudják milyen a vadak sorsa:

Futni a vágyak után, s a vágyaktól el.

Nemzedékem, egy ígéretes, de megtört nemzedék;

Tagja vagyok (voltam) a seregnek én is,

Mely bőszen, büszkén indult az élet-csatába,

Most verten, csak reményt koldul mégis…

Ki az a bolond, ki még itt remélni merészel?

Hol a Reményt nap, mint nap, hétről hétre, évről évre,

Újra és újra röhögve megerőszakolják,

Hol a legnagyobb szentségek az árnyékszékbe téve.

De mi történt? Mi történhetett? Hisz még csak

Most volt, hogy fejjel a falnak, szemlecsukva mentünk,

Reméltünk, bíztunk, hittünk és szerettünk.

Az Isten verje meg! De hamar, de fiatalon megöregedtünk…

Hiába mondják: „lesz még itt szebb jövő;

Ne adjuk fel, hisz a parázs a hamu alatt lapul!”

Jó lesz még azt a parázst lehugyozni,

Ha ne adj’ Isten úgy alakul…

Minket, testvéreim, lefegyvereztek!

Lelkünk veszélyes kincseit elvették tőlünk.

Minket megmérgezve megszelídítettek,

S végül padlóra kerül gyalázott bőrünk.

Mit veszítünk hát, ha újra vadak leszünk,

S álmok, remény, egyéb víziók nélkül, csak dühből,

Nem csak az évek, az erdő, a sötét,

De az egész nyomorult élet ellen megyünk?

Mit veszíthetünk ?! Veszíthetünk még valamit…?

Erre feleljetek, ha tudtok , s a választ üvöltsétek bátran

Mert ha rájöttök, arra is rájöttök, nincs már félni valónk.

Veszett vadként őrjöngök, az élet sötét erdejében,

Széttépve a hosszú éveket,

S remélem, az egyik, amelyiket érem,

Halálra sebez.

Címkék: vers

Kapcsolódó hírek:

Bozsik Barbara: Megérintettél

Téglamadár

Szociális Zavar

Lóverseny

Kommentáld!

Hozzászólások

Zádori Bence üzente 12 éve

Azért ennyire ne legyél elkeseredve, Róbert. Lesz ez még így se. De legalább most jócskán kiengedted magadból. Nagyszerű, és rendkívül dinamikus vers lett. :)

Válasz

Pető Róbert üzente 12 éve

Köszönöm a hozzászólásokat és üdvözlök mindenkit!

Válasz

Nagy Tünde üzente 12 éve

Profi lett ha szabad ezt mondani :)

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Egy nagyfokú felindulás , az elkeseredettség, hozta létre ezt a verset.Egy reményt vesztett ember kiállt , nem csak magáért hanem sorstársaiért is. Vészharangot kongat! Nagyon mélyről jön az indulat. De vajon milyen magasra ér? Nagyon tetszik!

Válasz

Kozma Norbert üzente 12 éve

Versednek volt egy erőteljes dinamikája, ami magával ragadott. Tetszett.

Válasz

Légrádi Eloise üzente 12 éve

(Jaj, most visszaolvasva magam kicsit félreérthetőek a szavaim azoknak, kik verseket (is) írnak itt, ezért hozzátenném, hogy nem azon van a hangsúly előbbi véleményemben, hogy más vers nem lenne izgalmas, hanem azon, hogy nekem ez valamiért többet adott.) Persze ez hangulatfüggő is, és most igencsak befogadó vagyok...

Válasz

Légrádi Eloise üzente 12 éve

Ritkán olvasható itt az oldalon ennyire izgalmas vers. Azt nem állítom, hogy tökéletes, voltak benne kevésbé szimpatikus megoldások, de amiért mégis tetszik, az a hangsúlyosabb mondanivalója, és az, hogy ezt helyenként igen remekül oldottad meg. Mélyebb elemzésbe nem mennék bele, idővel minden bizonnyal úgyis csiszolódik még a stílusod, viszont a hatás, az mindent vitt!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben