A vonaton.

           Két -három órai bámészkodás útán , elérkezettnek láttuk az idejét hogy tovább útazzunk, ezúttal ezzel a gyönyörű Intercity-vel amelyik a hátralévő nyolc-kilencszáz kilómétert képes kevesebb mint öt óra alatt megtenni. A beszállásnál nincs tülekedés, nincs lökdösődés. Egyszerüen mindenki  besétál a vagonokban ahol aztán kedvére válogathat a helyekből , mert még sok a hely , mert még átkell szelni , a háromnegyed Németországot ,és időközben még szállnak fel , na és persze le is.

           Feltünően sok az időskorú-- arra gondoltam , hogy ez a vonat valami nyugdijas fesztiválra igyekszik-- de aztán a beszélgetésekből kiderült , hogy Németországban  péntek délutántól , vasárnap estig egy darab száz eurós jeggyel bárhová elutazhatsz. A nyugdijasoknak ez is olcsóbb , és ha unokát gyereket visznek magukkal , további kedvezményekbe részesülnek.És  a vonat siklik repül száguldozik , és ha nálunk az mondják , hogy a döcög a vonat , az itt, az itteni vonatokra egyáltalán nem jellemző, mert olyan simán zajtalanul halad ,hogy az ember egy könnyed lebegést érez. Persze van igazi lebegés is , egy fiatalember elég  kopottas öltözetben állandó jelleggel jár fel-alá a vagonba, egyik kezével a nadrágját tarja hogy le ne essen , a másikkal  néha fogodzkodni próbál , és amikor elvéti , a másik kezével akar kapaszkodni , de ilyenkor nadrágja lecsuszik és fenekének a fele láthatóvá válik. Senki sem botránkozik meg senki nem szól hangosan, csak egy halk megjegyzés hangzik el :Drogos szegény ! És ezzel napirendre is térnek a dolog felett , és a továbbiakban senki sem törődik vele, még akkor sem ha leül valaki mellé , és buta ártalmatlan arccal hosszasan bámulja.

          Az utasok jelentős hányada újságot olvas--mindenfélét , de dominál a bulvár sajtó. Az első állomáson felszáll egy kislány --tizennyolc .húszévesnek nézem--és mindjárt letelepszik egy helyre , aztán kezdi bontogatni táskáit. Elővesz egy kisméretű CD lejátszót fülébe helyezi a fülhallgatót, csavargat ütöget , majd mosolyogni kezd. Azt hittem , valami kabarét hallgat. De nem , egyáltalán nem arról van szó. Aztán kezdi tovább kifelé pakolni táskáját , már  a mellette lévő üres ülés is tele van a cokmókjaival . Végre megtalálja amit keres . Az elemeket kereste. Boldogan felnevet , majd körbemosolyog mindenki írányába. Behelyezi  az elemeket, és átadja magát a zenei élvezeteknek miközben nyugodt mozdulatokkal kezdi elpakolni a "kirakodó vásárt". Néhány paddal előttünk egy pár keményen csókolózik, mit sem törödve a világgal.

          Megszólal a hangos bemondó. Jónapot kiván nekünk és bemutatkozik a kalauz , és megnyugtat bennünket , hogy vonatunk csak kétszázkilóméteres óránkéni sebességgel halad , tartja az időt, és mindenki biztos lehet  abban  hogy idejében  céljához ér . Aztán bejelenti , hogy mindenki készitse ki úti okmányait mert rövidesen megjelenik személyesen is az utiokmányok ellenőrzése céljából Egy völgyben haladunk --azt mondják ez a Duna völgye--mindkét oldalt hatalmas hegyek , amelyeknek az északi oldala még havas , ám a déli oldalon már nyoma sincs a hónak. Néha alagutakon haladunk keresztűl, ilyenkor alig várjuk ,hogy  kijussunk , mert voltak  olyan hosszú alagutak is amelyiken hét-nyolc percben telt az áthaladás. Nekem egy kicsit hosszúnak tünt de az emlitett szerelmes pár kimondottan élvezte.  A nagyszájú hölgy egyedül ült , és nagyon elvolt gondolkozva, lábait hanyagul szétvetette és élvezte , hogy a férfiak megbámulják combjára feszülő farmerrnadrágját.

           Egy alagutból érünk ki éppen, baloldalt óriási viztömeg --én tónak néztem, de felvilágositottak ,hogy  az árterület és nem kell megijedni mert az árterület úgy van kiképezve, hogy mindig van , hova tovább engedni a felgyülemlő viztömeget. Aztán meg áll a vonat , ez az első állomás aminek eltudom olvasni a nevét , azt is csak azért mert vagonunk pontosan az állomás előtt állt meg :Hildesheim. Sokan szállnak fel, és kevesebben le. Azt veszem észre , hogy akik leszálltak , egytől egyig mindegyik az olvasott újságot az ülésen hagyja -- én boldogtalan azt hittem , hogy azzal foglalja a helyét , mert visszaszándékozik jönni. De nem erről van szó , itt ez a szokás, ha én elolvastam, azután nyugodtan olvashatja az egész  jelenlévő társaság. 

           Én is kézbevettem egy újságot, és hosszasan lapoztam --azért hosszasan mert huszonnégy oldala volt és szerettem volna valami olyasmit találni ami érdekel , vagy érdekes, mi több meg is értsem. Sajnos inkább helyiérdekű dolgok voltak benne, amibe nem tudtam és nem is akartam belemélyedni ezért aztán tovább lapoztam. Az utolsó elötti oldalon  egy teljes oldalt betöltő női fenék képe volt --szinesben --lefényképezve , amiről megállapitottam , hogy mérete miatt ez már biztos külön adókategóriába tartozik. Egyébként a képaláirás az volt : Nem kell olyan nagy feneket keriteni a dolognak. Aztán mivel hogy időm volt beleolvastama cikkbe is, onnan tudtam meg , hogy választási kampány van , és a kép is része a kampánynak. Hogy miért , azt nem tudom!