A kétbalkezes kalózcsapat

           Apja, még kalauz volt a négyes-hatos villamoson, de ő unalmasnak találta ezt a foglalkozást. Mínden áron kiakart törni, többre vágyott - meg akarta mutatni a világnak , hogy többre képes, bár azt még nem tudta, hogy miben jobb másoknál. A későbbiekben az is kiderült, hogy a szőlőlevet, úgy issza mint a vizet - és egyszerűen nem tud betelni vele.Ez a tulajdonsága még felnőtt kora bekövetkezte előtt úgy betyárbecsületből ragadt rá - társai biztatására. Borból már egy elefántböndőnyit megtudott inni.

           Pont egy ilyen beborozott állapotban vették rá társai , hogy hagyják el az országot, és álljanak be az idegen légióba. Tudták ők , hogy az nem egy népi mulatság, de a feltünési viszketegség annyira csikolta a feneküket , hogy nem tudtak ellenállni a csábitásnak.

           Az idegen légióból  három hét után úgy kivágták  - társaival együtt - hogy napokig keresték magukat és egy mást a tengerparti sivatagban. Mikor megtalálták egymást, úgy örvendtek  mint majom a farkának, és elhatározták , hogy kalóznak szegődnek.A légióban tanultakat elégségesnek itélték meg ahhoz, hogy elkössenek egy kisebb hajót, amivel aztán hozzáfoghatnak kalóztevékenységüknek. Akkor még hatan voltak!

           Ki is szemeltek maguknak egy kis motoros hajót, aminek összesen négytagú legénysége volt. Könnyű prédának vélték a legénységet , viszont nem tudtak megegyezni  abban , hogy ki legyen a kalózkapitány. Ennek oka az volt elsősorban, hogy mindegyiknek meg volt mind a két szeme, és egyiknek sem volt falába.Kerestek egy önkéntest, aki kivereti az egyik szemét,csak azért, hogy kapitány lehessen. Nem akadt vállalkozó, ezért egy időre várakozó álláspontra helyezkedtek, és figyelték a kis motoros hajó legénységének minden mozdulatát. Azt észrevették , hogy a motoros hajó legénysége , nem veti meg a rumot, és minden második , harmadik nap, hülyére isszák magukat a kikötői kocsmában.Ilyenkor, felügyelet nélkül hagyják a hajójukat és csak hajnalban tántorognak vissza hajójukra.

          A kétbalkezes kalóznak testhezálló feladat volt hozzájuk csatlakozni, és versenyt inni velük. Időközben áttért a rumra mert a szőlőlevet már gyengének találta. Ezzel aztán el is nyerte a motoros hajó legénységének a bizalmát.

Következett az akció ami abból állt, hogy a két balkezes kalóz kinevezte magát kalóz kapitánynak - két ép szemmel és faláb nélkül.

          Amikor a hajó legénysége merevre itta magát, az új kapitány parancsot adott annak elfoglalására. El is indultak a kikötött hajó írányába, úszva , de elfelejtették eloldani a kötelet, de ezt már csak akkor vették észre, amikor rajta voltak. De egyébb is történt. Már csak öten voltak, mert az egyik "tengerészük" nem tudott úszni és a tenger hullámai úgy a mólóhoz csapták,hogy azonnal gyarapitotta tengerbe veszettek számát. A következő parancs az volt, hogy valaki menjen, és oldja el a hajót. Senki sem vállalkozott ezért a kapitány kinevezett két embert, hogy menjenek ketten. A két mondvacsinált matróz ki is úszott és sikeresen eloldotta hajót. Olyan sikeresen , hogy az  azonnal megindult motor nélkül a nyilt tenger felé  - olyan gyorsan - hogy a két, alig matróznak esélye sem volt , hogy utólérje azt.

          A kapitány harmadmagával bűvölte a hajó inditó szerkezetét, de mivel a kapitány még életében csak a villamos motorját látta, nem tudta elinditani, hogy társai segitségére siessen. Elkeseredésükben, és a sötétben való botladozásuk közepette, belebotlottak a rumoshordóba. Azonnal megkóstolták, és annyira izlett nekik , hogy nem tudták abbahagyni. Azt hitték , hogy a rum segit majd nekik a motor elinditásában. De nem igy történt , hanem úgy, hogy ketten vitába szálltak, és az egyik matróz mérgébe úgy hatástalanitotta, társát, hogy beledobta a tengerbe. Az még "dülöngőzött" egy kicsit a vizbe, majd végleg eltűnt a sötét szinű tengerbe. A kapitány feldühödött, és a másik matrózt utána dobta, aki nem sokáig birta, és követte társát a nélybe.

         A kapitány egyedül maradt, még ivott egy-két korty rumot, amikor arra lett figyelmes , hogy hajnalodik és egy csónak közeledik, a parttól már jól eltávolodott hajóhoz. Ahogy látótávolságba értek - felismerte  a hajó legénységét - akik öklűket rázták feléje, de egyikőjük kezébe csőre töltött pisztoly villant.

         Így ért véget a kétbalkezes kalózcsapat története.