Ma délután már megint a múzsámat kellett vigasztalnom. Kezdek kiszeretni belőle, hogy csak pityeregni, pironkodni, butáskodni tud. De tisztelni és imádni kell, különben elszökne és egyedül hagyna.

De ma én is pityeregtem vele.

A dolog ott kezdődik, hogy ő falun él. Nem annak hívják, de most elég, ha annyit mondok: falu. Élt ebben a falucskában az ő háztömbjével tucattal arrébb egy derék legény. Ez a derék legény szeretett a feje helyén sörényt viselni, gitárt pengetni, s közben pengetőket harapni. De amit még ennél is jobban szeretett: tortát hegeszteni. Nem közönséges munka, a lényege, hogy fel kell építeni egy nyalnivaló cukormasszát és felszolgálni másoknak, akik ha belenyalnak, idővel leég a nyelvük a feltörő hegesztőgáztól. És az fáj. Nagyon fáj. Hogy lehet így smacizni?

Egyszer ez a derék legény kitalálta, mi lenne, ha magát hegesztené mézes-mázasra torta helyett. Az efféle operációk a rendszerváltás előtti állapotok színhelyén rizikósak is lehetnek, ámbár éppúgy látványosak, ha felsérül az ütőér.

De mi van, ha a műtét sikeres? Hát, a szegény lány nyelve téltájékán reá ragad. Aztán erős napsütésben, olvadáskor, az árnyékos helyeken még egy.

De, ahogy mondtam, a jég is tud égető lenni, s fel is égett a nyelvük, s meg is bírták mozdítani. Így hiába mondtak bármit, az a fiú számára érthetetlenné vált.

De a szegény lánynak odaragadt a szíve, mert az meggyulladt, de a forrongó vérpumpák a csudába sem válnak le kiválasztottjukról. Így szokott ez lenni.

De a viszonzás elmaradt, sőt mi több, elrepül az a derék legény egy esztendő múlva se Londonba, vissza se néz. Az artéria meg megy vele, beültetheti tartaléknak, ha megint hegesztene és szívlapáttal fenyegetőzne egy szerelmi vérrög.

Most meg ez az üres mellkasú leányzó itt sír a vállamon, hogy miért nincs artériája. Hát most hogy adhasson meg szerethessen szívből, ha nincs neki? És ahogy elnézem, ezen a történeten még egy transzplantáció se szépítene.

Maradnak a háziállatok. Azok velünk játszanak, holtomiglan. Na, ilyenkor esik rosszul költő- és íróembernek lenni. Igaz, hogy nem tudnak semmit se, de észrevesznek, foglalkoznak – mert erényesek. De a múzsáknak derék legények valók, akikkel rosszalkodhatnak. Vajon jó kislányok is léteznek még?