Johns kapitány kilépett a kabinból, a Fekete elefántcsont nevű hajójának fedélzetére. A kalózok úgy rohangáltak, mint a csótányok a felemelt kő alatt. Az árbocon fekete vitorla feszült, a magasban pedig egy őrszem pánikba esve mutatott körbe. A hajó ugyanis a legkeresettebb kalózé volt és György király bábkatonáinak flottája vette körül. Esélyük sem volt a menekülésre, így hát Johns kapitány egyetlen dolgot tehetett.

Énekelni kezdett. Az elején csak hümmögött, míg a legtöbben fel nem figyeltek dörmögős hangjára. A kalózok lőállásaikba húzódva a puskatussal, vagy lábbal ütni kezdték a ritmust. Mély hangjukkal pedig zengették a levegőt.

„Jó-hó, betyár legény,

Köztünk csak barátra leeeelsz!

Fel-fel, örvendjetek,

A harc ránk sohase váááár.”

„Jó-hó, rum és kaland,

Vitorlád fújja a széééél!

Fel-fel, vár a tenger,

Fessük hát vörösre miiiind.”

„Jó-hó, sós ízű szél,

Onnan hol a zsarnok űűűűl!

Fel-fel, véres vihar,

Mártózz meg benne, de jóóóól.”

„Jó-hó, sötét a mély,

Átölel, mint gyermekéééét,

Fel-fel, zengjük hát el,

Míg süllyed a bősz hajóóóó.”

A dalt az ágyúdörrenések sokasága szakította félbe. A termetes fémgolyók hatalmasat haraptak a Fekete Elefántcsont nevű legendás hajó testébe. A kalózok ágyúsora viszonozta a tüzet és azonnal el is süllyesztett egy árbocost, majd még egynek hatástalanította a vitorláját egy ágyúgolyóval, mielőtt darabokra hullott volna egy sortűz záporától.

A túlélő kalózokat, köztük Johns kapitányt, azon nyomban vasra verték, majd a kalózkikötőből is összeszedték a cinkosaikat. Mindenkit elszállítottak az erődbe, ahol a régens szemtanúja lehetett a kalózok akasztásának. Több tucatnyi láncra vert férfi, nő és néhány gyerek sora vánszorgott a halálra várva. Ötösével akasztották őket, mert ennyinek volt hely a bitón.

A hóhér az első öt kalóz nyakába akasztotta a kötelet, míg a helytartó egy emelvényen szőlőt majszolva figyelte a kivégzéseket. Micsoda mulatság volt ez számára. Aztán egyszerre mindenki előre lépdelt. Azonban mielőtt a csuklyás alak meghúzhatta volna a kart, az egyik kalóz ritmusosan csörgetni kezdte a láncát. Pillanatok alatt többen is csatlakoztak hozzá. Talpuk dobbantásával mélyen csörgő ritmust adtak, aztán maguk is rázendítettek.

„Jó-hó, betyár legény…