Amatőrök Vagyunk

                       Taníts Mester!

                                 4.

 Míg az Emdárok kőkemény kiképzés alá vetették Andrást, a különböző harci technikák betanulása érdekében, addig Kate Pilloy összeszedte minden erejét, s végül arra az elhatározásra jutott, hogy már most véget vet ennek az egésznek.   Mármint értitek.   Ennek az egészek.

   Kate nem igazán díjazza hogy elkezdtem egy új történetet, nem kultiválja, főként miután Ócsai Norbert legyőzte egy szemtől-szembeni küzdelemben. 

   Azzal hogy Kate Pilloy elindult az Amatőr Írók Tanácsára, kezdeményezte a kisregényem azonnali hatállyal történő befejezését. Na, de nem eszik ám azt olyan forrón! Hiszen ahhoz hogy Kate terve sikerrel járjon, oda kell állnia Balogh Zoltán, valamint Légrádi Eloise és Kozma Norbert elé. Igen, jól láttátok, Kozma Norbert a szerencsés harmadik képviselő! Háh!

   Kate határozott léptekkel közeledett a hatalmas tárgyalóterem felé, melynek kapuja előtt egyszerre ketten is prónálták feltartani, ám a hölgy könnyű módszerrel elintézte, hogy többé ne tudjanak kalimpálni azzal a ronda hosszú karjukkal. Összebogozta őket, mint hülye Krisztián a hótaposó bakancsának fűzőit. Majd átlépve a még hanyatt fekve is vergődő őröket, a döbbent Zoltán elé lépett, aki jóval fentebb egy dobog szerű asztal előtt ülve, éppen a reggeli híreket olvasta. Nem is említettem volna, a napszakot! Sorry, sorry tehát reggel van. Kakas kukorékolás, kávéfőző börrrrögés, tompán hallatszódó ásítás, nyomottság és táskaszemek mint Klapka Gyuri bácsinak. 

Hol tartottam? 

  Mindhárom képviselő meglepődött arccal hajolt lefelé, ahol Kate Pilloyba akadt meg merev tekintetük. A hölgy a bíborvörös szőnyegen állt és szemrehányóan nézett azokra, akik oly felelőtlenül száműzték Andrást az Emdárok szigetére.

- Miben tudnánk segíteni, neked? - tette fel elsőként a kérdést Zoltán, kinek mély és tisztelettel teli hangja mögött, némi elégedetlenség lakozott.

 - Hol is kezdjem - vágta csípőre a kezét Kate, aki azon nyomban kikelt magából. Nem, nem belőled, Ő magából. - Nem tudom mire véljem ezt az egészet? Lázadásra? Korrupcióra? Talán ezzel akartok tiltakozni az Ice Bucket Challenge mánia ellen? 

Balogh Zoltán segélykérően nézett jobbján ülő Eloisére majd a bal oldalt, éppen a körmét rágcsáló Kozma Norbertre, aki azon nyomban felfüggesztette egészségtelen tevékenységét, amint találkozott kettejük tekintete.

- Netán hiányérzeted támadt fel a nagy hirtelenségből, kedves Pilloy kisasszony? - nézett rá a szemüvege mögül fenhéjazva Eloise. 

 - Ne haragudj - tartotta maga elé a tenyereit Kate. - Nagyon nem bánsz jól a nevemmel, kérlek ne szólalj meg! Zoltán, te benned pedig hatalmasat csalódtam! Mond, mire volt ez jó? Azzal hogy Kovács Andrást száműzted az Emdárokhoz, tömegpusztulást indítottál el!

 - Kate, nyugodj meg kérlek - legyintett a levegőbe csillapításra intően a férfi. - Nincs itt szó semmiféle tömegpusztításról és ezzel senkinek sem lesz rosszabb, csak jobb! Főleg Andrásnak!

 - De őt az előző részben, legyelte egy sárkány! - förmedt rá Kate. - Erre nem gondolsz? Mit fognak majd szólni az olvasók ha megtudják, hogy esélyt adtál annak, aki eleve nem is kellene hogy éljen?

Elosie ellentmondást nem tűrően kiáltott fel. Olyan hangerővel, hogy szegény Norbert majdnem lenyelte az ujját.

 - Ebből elég!!! - majd lassan felemelkedett a székéből, szikrát hányó tekintete pedig mindvégig Katen volt. - Nem tudom kinek képzeled magad, hogy beleszólhatsz abba, amibe semmi közöd! Te nagyon kevés vagy!

Kate ökölbe szorította kezeit és megadóan várta, míg riválisa lesétáljon a magas dobogóról, egészen az ő szintjére.

 - Neked semmi helyed az Amatőr Írók között - sziszegte Kate. - Azzal hogy kifejlesztettél egy gagyi játékot, ami talán az esős idők ellen lenne kedvező, csak megfosztod az Amatőr Írókat a saját műveiken való dolgozástól! Ez így nem helyes!

Eloise szórakozottan felnevetett.

 - Te pedig mit sem tudsz arról, hogyan kell klubtagnak lenni! - majd egész közel érve hozzá, kettejük orrcimpája között csupán három centiméter távolság volt. - Ha kell akkor megtanítalak arra, hogy kell!

Kate nem tűrte tovább a hallatlan szavakat. Vörös köpenye mögül egy tőrt rántott elő, amivel azonnal lesúlytott Eloisére. Vagy azt sem említettem hogy vörös köpenyt visel? Na, fain gyerek vagyok mondhatom! Amikor úgy érzem, hogy végre teljes mértékben bele tudok merülni a történet írásba, bízom abban hogy minden nélkülözhetetlen elemet beleírok. De nagy lópikulát, ezt is kihagytam! 

Tehát Kate és Eloise összecsapott. A fordulatokkal teli küzdelmet, Zoltán feszült arcizommal figyelte, míg mellette Norbert már csokoládés tejszínhabot fújt a másik kezén lévő összes körmére és nekilátott. 

A küzdelem kimenete ezúttal sem Katenek kedvezett. Mivel a hölgy a harc menete közben egyre inkább fáradt, a tőrrel való csapkodásának üteme is kezdett lassulni. Olyannyira, hogy Elosie okosan kivárta az alkalmat, hogy kikapja ellenfele kezéből a fegyvert s így előnybe léptetén önmagát. Kate azonban nem adta fel a küzdelmet. Mindkét kezével megragadta a tőr nyelét, ahelyett hogy előhúzta volna annak párját, ami még mindig a köpenye mögé volt biztosítva. 

 - Ahogy mondtam - kezdte pikáns hangnemben Eloise és a tőrt a csúcsával felfelé, Kate jobb combjába dőfte. - Nagyon kevés vagy!

Kate fájdalmasan felkiáltott és hanyatt rogyván, elterült a vörös szőnyegen. Eloise összezárta mindkét tenyerét s égszínkék sugarat lövelvén a földön fekvő ellenfelére, szobormerevre fagyasztotta. Jó tudom, ez is érdekes, de a küzdelem folyamán, mivel Elosiének nem volt tőre, így arra gondoltam, fejleszthetne száraz jeget a tenyeréből, ez ötletes nem? Nem! Na, mindegy!

A befagyasztott Kate Pilloyt elvitték az őrök, persze korántsem azok, akiknek korábban össze lett csomózva a kezük, hanem másik kettő.

 - Legközelebb maradjunk a tárgyalásnál - tájékoztatta Zoltán, a képviselői helyére dicsőittes vigyorral visszasétáló Eloisét. 

 - A legjobb tárgyalás a támadás - vonta meg a vállát a hölgy, és Zoltán válla felett átnézve, a túloldalt ülő Norbert véleménye iránt érdeklődött, aki fültől-fülig tejszínhabos arccal bólogatott hevesen.