Amatőrök Vagyunk:

                 Taníts mester

                                              3.

Emdárok hada szállt fel magasra az égen, s úgy szelték át szárnyaikkal a felhőket, mint frissen élezett konyhakés a paprikás-csípős kolbászt. Tudom, már van ennél egyszerűbb és hitelesebb hasonlat, de most reggel azt reggeliztem és nagyon megbántam volna, ha ezt kihagyom! S már csak azért is, hogy kötekedhessek, vajon ki szokott forró késsel vajat szelni? Ne már!

Még mielőtt a tőlem megszokott módon, eltérnénk a témától és belegabalyodnánk olyan értelmetlen mondatokba, amiket egy egyetemen tanító irodalom tanár sem tudna kibogozni, térjünk vissza hőseinkhez!

Ócsai Norbert vezetésével az Emdárok egy messzi hegylábánál fekvő kastélyba szállították Kovács Andrást. Miközben egyre közelebb kerültek a szürke kőhegységbe épített magas tornyok felé, András egyre inkább érezte, hogy mindjárt megfagy benne a vér. Elvégre, míg fogva tartóinak testén vastag páncél feszült, ő rajta csak egy világoskék lenge póló volt, amelyen az összes Marvel's Avenger hős feltűnt. Még Pókember is!

Norbert landolt elsőként a kastély előtt, majd mögötte minden katonája pontosan földet érve, kihúzta magát és a további jelre vártak. Persze, ha az utolsóként érkező, fiatal Kadét Emdár nem csattant volna hassal a kőkemény talajra, akkor ez mind zökkenőmentesen alakult volna. Végül azonban felkelt és mentegetőzésképpen, végigvezette mindenkin mosolygó arcát, hogy elhitesse, nem történt semmi baja.

Norbert fáradt arckifejezéssel nyugtázta a legifjabb Emdár bakiját majd a Kastély hatalmas kapuja felé fordult, ami szép lassan kinyílt és egy magas, fekete szakállas, aranyszínben tündöklő páncélos férfi sétált elő. Hosszú vörös köpenye csak úgy lengett a szélben mint...várjunk...gondolom ehhez nem passzolna a paprikás-csípős kolbász hasonlat...

Tehát lobogott a köpenye a szélben, miközben katonái elé érkezve, szigorú fekete szemeit körbevezette s végül Norberten állította meg.

 - Már vártalak titeket! - jelentette ki elégedetlen hangon.

 - Siettünk, ahogy csak tudtunk, apám - érkezett a kielégítő válasz Norberttől, aki ezután a mellette álló Andrásra biccentett. - Elhoztuk neked, ahogy kérted!

András először Norbert ujjára, majd utána a háta mögé nézett, s értetlenül rángatta a fejét, mint akinek fogalma se lenne arról, hogy kire utal az ifjú Emdár herceg.

 - Kovács András - suttogta rejtélyesen a nevét a férfi. - Bemutatkozom, az Emdárok Királya vagyok! Azért hozattalak ide, mert nagy szükségem van rád és csak is te segíthetsz nekem! 

András továbbra is az értetleknekdésével szórakoztatva a körülötte álló Emdárokat, míg végül Norbert egy kemény vállba bokszolással kijózanította.

 - Értem, rendben, fasza...mármint hogy miért kellett pontosan ilyen kemény akciót bevonni az elrablásomba?

Norbert sietve készülte kiegészíteni az információt apjának, aki olyan félelmetes szigorral húzta össze erre a szemöldökét, mintha két hónap szobafogságra ítélné el fiát.

 - Kate Pilloy az utunkban állt! - mentegetőzött kétségbeesetten Norbert. - Nagy erőket szentelt Kovács András védelmezésére...

 - De ugye nem bántottátok? - vágott a szavába akaratosan a király, mire Norbert továbbra is dadogva válaszolt.

 - Nem, azaz csak egy kicsit hatástalanítottuk...

 - Mit mondtam neked a verekedésről, kisfiam? - hallatszott a hamisítatlan apai szigorból fakadó kérdés, ami szinte sokkal inkább felkiáltásnak hangzott, minden esetre Norbert piszkosul elszégyellte mindenki előtt magát.

 - Azt hogy nincs több verekedés - felelte elvörösödött arccal.

 - Úgy van, nincs több verekedés! - bólintott a király, majd a kastélyba vezető nyitva maradt kapura mutatott és határozottan így szólt. - Légy szives csukd be azt a kaput, mert bemennek a legyek! Utána gyere vissza, mert fontos közlendőm van veled!

Norbert gondolkodás nélkül teljesítette apja kérelmét, s miután visszaért, a király Andrásra biccentett és így szólt.

 - Egy napod van, hogy kitanítsd Andrást arra, hogy kiváló Emdár harcos legyen! Egy nap, nem több! ha sikerül, elviheted a barátaidat a moziba a Tornádó Völgyre! De ha nem, akkor két hónap szobafogságra ítéllek, mint ahogy azt Igó Krisztián már említette az előbb!

Norbert tudomásul vette édesapja elvárását, majd neheztelően tekintett Andrásra, aki a fejét vakarva, lehangolóan utalt saját fizikumára.

 - Kérlek, mond hogy lesz sütemény evő verseny!