Mirella vendégségbe ment. Fel volt öltözve, már új cipőjét is felhúzta. Vidáman indult el. Odakinn szeles idő volt,  a szél meg-meg csókolta puha arcát és felkavarta a port, ahogy a lány lépett. 
Néhány utcával odébb, egy kis házban, Amanda néni már várta őt, friss süteményekkel, forró teával és lágyan szóló zenével.  Amikor Mirella megérkezett hozzá, Amanda néni széles mosollyal fogadta őt és arra kérte unokahúgát, hogy a nappaliban foglaljon helyet. Mirella így is tett, azonban valamit elfelejtett. Nem húzta le a cipőjét. 

Amanda néni, visszatérve a konyhából észrevette ezt.

- Az ember a cipőjén hordja a világ szennyét.. - szólalt meg. 

Mirella vette a lapot, bocsánatot kért és visszament az előszobába, hogy lehúzza a cipőjét. 
- A cipő egy mágnes, ami felszedi az utca porát. - folytatta a néni, miután Mirella mezítláb visszatért a nappaliba és ismét helyet foglalt.

Amanada megtöltötte a csészéket és tovább folytatta: 

- Nem azért kell lehúzni a cipőt, mert úgy illik. Nem azért, hogy ne hordjuk be a port és a sarat más házába.

A lány érdeklődve figyelt.  Amanda néni kortyolt a teájából majd a csészét az alátétre helyezve, mosolyogva unokahúgára nézett és ismét beszélni kezdett:

- Mondok én valamit. Jól figyelj! A cipő egy összekötő dolog az ember lakása és a külvilág között. Ha felhúzol egy cipőt, azt azért teszed, mert ki akarsz lépni a világba. Ha veszel egy új cipőt, melyre havas, sáros időben úgy vigyázol, mint a szemed fényére, ha kilépsz vele az utcára, akkor a cipőd többé nem lesz már vadonatúj. Egy porszem, egy esőcsepp, bármi ha rákerül, vagy csak ha a szél legyinti meg a fűzőket, már felszedted a cipődre a világ dolgait, melyet beviszel máshová azzal, ha a cipőd magadon felejted és úgy lépsz be mások otthonába az előszobánál tovább.

- Az előszoba még lehet? Miért nem húzzuk le a cipőt már a bejárat előtt? - kérdezett aztán Mirella, miután számára egyre érdekesebbé váltak a nagynénje szavai.

- Az előszoba, mint a nevében is benne van egy előtér. Ott még meggondolhatja az ember, hogy valóban ki akar-e lépni a lakása ajtaján. Ha igen, akkor onnan akasztja le a kabátját, ott néz indulás előtt még egyszer tükörbe és ott húzza fel a cipőjét. Amikor belépünk mások előterébe, ott kell hagynunk a kintről hozott dolgokat, mert onnan vehetjük újra magunkra és vihetjük tovább.  

- Kezdem érteni Amanda néni! - mosolygott Mirella. 

- Még valami! - mosolygott a néni is. - Ha lehúzod a cipőd, akkor a világ dolgait nem hordod be más lakásába, viszont beviszed hozzá a szívedet és a lelkedet. Ha ezek tiszták akkor nincs gond. Ha viszont ezek piszkosak, akkor jobb, ha mielőtt elindulsz a szíved megtisztítod vagy  az előszobában hagyod a szennyet, mielőtt elvinnéd máshoz.

- A szív és a lélek is olyan mint a cipő? Összeköt engem és másokat?

- Pontosan, Mirella!

- Azt hiszem értem miért kell tiszta szívvel elindulni otthonról. A szívemet nem húzhatom le az előszobába, mint a cipőmet.

Mindketten elmosolyodtak.

Ezután kis ideig csak csöndben élveztek a zenét.