A lélek elnémul, egy tenyér, ha csattan

A szív bezárul

A rozsdás lakat feljajdul

Majd halkan bekattan

Mirella vendégségbe ment. Fel volt öltözve, már új cipőjét is felhúzta. Vidáman indult el. Odakinn szeles idő volt,  a szél meg-meg csókolta puha arcát és felkavarta a port, ahogy a lány lépett. 
Néhány utcával odébb, egy kis házban, Amanda néni már várta őt, friss süteményekkel, forró teával és lágyan szóló zenével.  Amikor Mirella megérkezett hozzá, Amanda néni széles mosollyal fogadta őt és arra kérte unokahúgát, hogy a nappaliban foglaljon helyet.

Van egy álmom,

Mi sosem fog teljesülni.

Van egy hely,

Hova sosem fogok eljutni.

Van egy érzés,

Mit sosem fogok megismerni.

S van egy ember,

Kit sosem fogok átölelni.

De van egy hang,

Mi szívem melengeti.

Lelkem dallama,

Mi ritmusra zengi.

Újra s újra,

Boldognak kell lenni.

Mily érdekes az élet,

Pofont oszt, s mégis ez éltet.

Az öröm, mint pillanatnyi boldogság,

Nélkülözhetetlen fontosság.

De semmi sincs, mi oly jól tanít,

Mint mikor a fájdalom áthasít.

Emléke éberen lobog lelkedben,

Egész- egész életedben.

A boldogság emléke múlandó,

Egy-egy mosolyt előcsaló.

A csalódás érzése örök,

Mely szívedben él s dübörög.

Elöljáróban: Mivel rengeteg "igényes" és "értelemes" romantikus mű születik, mind novellák, mind regény formában (Twilight, Júlia magazin, Romana, stb.), és igen nagy erre a kereslet, feltámadt bennem a versenyszellem, hogy én is írjak valami hasonlót, persze kifordítva, súlyosan elmebeteg verzióban,ami talán még szórakoztatja is egy picit az értelmes és szarkazmussal bőven megáldott embertársaimat. Vagy azokat, akiknek hasonlóan messzire gurult a gyógyszerük, mint az enyém.

Tótágast állok a világban

Nézi az Isten, milyen világ van

Nincs benne szégyen, sem tisztelet

Csupasz kezével pumpálja nesztelen

Meztelen szívemet

Lefelé nézek szüntelen

Így tótágast állva, a lenn, fenn terem

Az idő is zavarát mutatja

Kinek mennyi jár még

Tik-tak, így kutatja

Be, avagy kiméri

Oly mindegy kegyetlen

Egy, csak egy élet van

Értitek, egyetlen

Tótágast állok a világban

Nézi az Isten, milyen világ van

Nincs benne szégyen, sem tisztelet

Csupasz kezével pumpálja nesztelen

Meztelen szívemet