Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Amatőr Írók Klubja hírei

Az elavult felderítőrendszer (Játékra fel!)

Az elavult felderítőrendszer

A lány uszállyal, letűzött redőkkel és ékszerekkel díszített hosszú pamutruhában, magabiztosan sétált végig a nem túl forgalmas utcán. Az arcán szűnni nem akaró bárgyú mosoly a beszámíthatóság teljes hiányáról árulkodott. Egy fekete diszkó gömböt cipelt, de hogy mi célból, azt homály fedte. A szél kezdte kibontani finoman összefogott haját, de ez jól láthatóan nem zavarta. A közelében tartózkodó néhány ember kikerekedett szemekkel bámulta, ahogy a lány, szemöldökét fel-le mozgatva zavartalanul méregeti őket, és kecses járással közeledik feléjük. A fura hölgy idegesen konstatálta, hogy az összes szempár rászegeződik, és makacsul követi minden mozdulatát. Az emberek lassan körbeállták, ami folyamatosan fokozta a nő zavarodottságát és vészesen csökkentette magabiztosságát. Nyugtalanul forgolódott a kör közepén, mígnem végre elszakadt a cérna.
– A francba! Ezek tudják! – kiáltotta el magát, de rögtön utána feszülten a szájához kapott, mintha valami rosszat mondott, vagy tett volna.
Behunyta szemeit, megköszörülte a torkát és egy kattogó, recsegő, emberi fülnek ismeretlen nyelven folytatta. Valakivel egyértelműen kommunikált, pedig nem volt ott senki más.

Józsi, a fiatal eladó közelebb merészkedett a tébolyulthoz, de mielőtt megszólíthatta volna, a lány hirtelen megfordult, és rászegezte tűzben izzó tekintetét. A nő kihúzta magát, majd mély, brekegő hangot produkált, megrémítve mindenkit maga körül. Teste feszülni, mérete növekedni kezdett, a ruha leszakadozott róla. Arca eldeformálódott, haja kihullott, a gömböt leejtette. Háromméteresre cseperedve megállt a növésben, de ekkor már emberi lényre a legkevésbé sem hasonlított. Méretes feje volt, kiguvadt szemei, és kopoltyúja.
– Megállni! – parancsolt rá a menekülni próbáló tömegre, félelmet keltő, mély hanglejtéssel.
– Te! – mutatott rá hosszú karomban végződő egyetlen ujjával Józsira. – Azonnal mondd meg, hogy honnan tudtátok! Felelj, különben bezúzom a koponyádat!
– De… mégis mit? – makogta a fiú.
– Azt, hogy én nem közétek tartozom – vágta rá a lény. – Hogyan lepleztetek le?
A fiú gondolkodott egy kicsit, majd szólt:
– Mi nem tudtuk hölgyem… ööö uram. Csak azért csodálkoztunk, mert középkori ruházatot viselt.
Az idegen a száját húzta a hallottakat követően, majd miután felismerte hibáját lesütötte a szemeit.
– Mi az a középkor? – szólalt meg újra. – És miért voltatok meglepődve a ruházaton? Korábban felderítő berendezéseket helyeztünk el a Földön, hogy információt gyűjtsön a fajotokról. Azok alapján szerveztük meg a mostani támadásunkat.
– Értem – szólt Józsi. – Hadd kérdezzem meg: mikor jártak itt utoljára?
– A ti időszámításotok szerint úgy ezer éve. Miért?
– Na, látja! Az még a középkorban volt. Azóta sok minden változott. Talán a gépeik sem bírták követni azt a hihetetlen mértékű fejlődést.
– Azt akarod mondani, hogy a felderítő rendszerünk kudarcot vallott? Hogy merészeled?!
– Hát, igen. Pedig sanszos… Apropó! Mi az a diszkó gömb magánál?

– Ez? Hát ez a másik dolog, amit nem értek. Amikor szombat éjjel megérkeztünk, észrevettük, hogy ez legyengíti a fajtátokat. Megmérgezte, lelassította azokat az embereket, még hánytak is. Itt viszont nem működött, amikor a közeletekbe hoztam. Már semmit sem értek!

– Rossz hírem van, azt nem ez okozta, hanem a pia.

– Hogy mi?

– Alkohol... áh, felejtse el! Jut eszembe! Az előbb telepatikusan kommunikált a társaival, ugye?

– Igen. Miért? Csak nem megijesztett, hogy mire vagyunk képesek?
– Nem. Csak azt akartam mondani, hogy az is elég elavult. Képet, videót is tud küldeni a társainak azzal a módszerrel?
– Hát, azt nem – felelte az idegen, zavarában hatalmas izzadságcsepp jelent meg a homlokán.
– Na látja! – vágta rá Józsi, majd elővette az okostelefonját. – Ezt nézze!
A szörnyeteg ámulva figyelte, ahogy Józsi megmutatta neki a különböző opciókat a készüléken. Felment az internetre, bekapcsolt neki online tévét, vagy éppen a facebook profiljába is belépett. Amikor berakott egy űrhajós játékot, amiben űrlényeket kell irtani, a lényt egyfajta kapuzárási pánik kerítette hatalmába, és ismét a saját nyelvén kezdett halandzsázni. Veszettül pörgött a nyelve. Józsi gondolt egyet, és bekapcsolt egy fordító programot, hátha megért valamit a szövegből. A terve bevált, a készülék lefordította a jajveszékelő szörnyeteg minden szavát:
„Jobb, ha eltakarodunk innen, mielőtt ezek megfingatnak minket. Jóval fejlettebbek, mint mi!”
A lény sebesen elviharzott a szemük elől. Az emberek messziről figyelték, ahogy lehúz egy nagy ponyvát és bepattan az alatta pihenő űrhajóba. Habár a gép nem akart elsőre beindulni, és olyan zajt csapott, mint egy utolsó köreit futó Trabant, végül csak sikerült felemelkednie. Az eredetileg hódító szándékkal érkező idegenek szégyenkezve hagyták el a bolygónkat, és csak abban bízhattak, hogy az internet nem fog elterjedni az egész galaxisban, mert akkor a youtube-ra feltöltött anyagok mindenhol nyilvánosságra kerülnének.

Címkék: játékra fel! kozma norbert

Kapcsolódó hírek:

Hol vagy, Pici? (játékra fel!, 18+)

Szerencsekerék (Játékon kívül)

Megváltó hatalom (játékon kívül)

Villámkarrier (játékra fel!)

Kommentáld!

Hozzászólások

Perger Zoltán Gyula üzente 9 éve

Szia!
Tényleg voltak benne vicces részek!
Egyébként, ha a népek - országok - között is vannak gondolkodásbeli különbségek, akkor miért ne lehetne az idegenek és közöttünk. Pl.: szokások, babonák. Lehet, hogy nehéz lenne megérteni őket. Ha már egyszer eljönnek idáig és a középkortól "felderítő rendszereznek" minket, aztán mégis meglepődnek. Találkozunk vele, jelt ad magáról és megpróbál elmenekülni, amikor látja, hogy fejletlenebb. Menekül, ahelyett, hogy felvenné a kapcsolatot. Amikor pedig lerakja a felderítőt még nem tudja, hogy primitívebbek vagyunk... Ahogy kezdted "a beszámíthatóság teljes hiánya" látszott az arcán. Azért sokan vannak ilyenek közöttünk emberek között is... Lehet, hogy már közöttünk is vannak és mi nem értjük meg őket. :) Na most már csak csapongok. Egyébként nem állnak hozzám közel ezek a történetek, de neked jól szoktak sikerülni ezek az írásaid. Foglalkozhatnál vele, mert jobban ki lehetne bontani az egészet, azon a szálon, amit a többiek elkezdtek.

Válasz

Kozma Norbert üzente 9 éve

Köszi a tájékoztatást. Volt még egy hangulatában ehhez hasonló írásom, arra is az "abszurd humor" a legmegfelelőbb megnevezés. Az is a játékra készült, de az a kör már lezárult. Pillangóhatás Magyarországon a címe ( a feladat pedig: változtatni kellett valamit egy múltbeli eseményen és megmutatni, hogy mi lett volna ha), ha esetleg vonzz ez a műfaj, és érdekel. Ha nem, akkor nem :)

Válasz

bostone bostone üzente 9 éve

Douglas Adams írta a könyvet, amiből született a film. (abszurd humor)
Ez a novella is hasonló hangvételében.

Amikor olvastam a mondatod, olyan érzés keletkezett bennem, mintha két mágnest közelítenék, azonos polusával, egymás felé.

Előzmény

Válasz

Kozma Norbert üzente 9 éve

De miért lóg ki? Az egy ujj, rajta hosszú karommal már túl sok volt az átalakulás, a kopoltyú és az idegen nyelv után? :) A mondat talán szerencsésebben hangzana ha a nevet nem a végére teszet, hanem "rá" után, de ettől még helyes így is.
A címet hallottam már, de a filmet nem láttam még. Nem ez a téma áll hozzám a legközelebb, de a játék lehetőséget ad arra, hogy elrugaszkogjunk, most azt tettem :)

Előzmény

Válasz

bostone bostone üzente 9 éve

"mutatott rá hosszú karomnak otthont adó egyetlen ujjával Józsira"
Kilóg ez a mondat. Furán veszi ki magát.

Galaxis útikalauz stopposoknak?
Sokban hasonlít. Hangulatában mindenképp.

Válasz

Kozma Norbert üzente 9 éve

Annak csak örülök, hogy nincs két szóval lerendezve a véleményezés. Hogy negatív vagy pozitív a vélemény, az az olvasó dolga, megkérdőjelezni nem lehet, esetleg csak átbeszélni. A paródia fogalmát sajátosan értelmezem, nálam ez a műfaj Leslie Nielsennél kezdődik, és azt vallom, hogy ebben a témában nem baj, ha áldozatokat hozunk a humorért vagy a hatás kedvéért. Ilyen áldozat volt most nálam a logia néhány helyen, szóval ez szándékos volt.
Eloise, én örülök annak, hogy az őszinte véleményedet írtad le és a továbbiakban is ezt kérném tőled.

Válasz

Légrádi Eloise üzente 9 éve

A fantázia logikus volta iránti igény nem szőrszálhasogatás, és még csak bele sem mentem a részletekbe. A felszínen tapogatózni, véleményt nyilvánítani nem bűn, abból meg nekem van elegem, hogy valaki csupán csak ennyit képes szóvá tenni, úgy, hogy nem is részese a 'vitának'. Amúgy a félreértések elkerülése végett nem kötekedtem, csak a rám gyakorolt hatását, a gondolataimat írtam le erről az írásról. Bocsánatot kérek, hogy nem majmolok mindig.

Válasz

Légrádi Eloise üzente 9 éve

(egy mondatot nem fejeztem be: ...emberekről gondolok.)

Válasz

Légrádi Eloise üzente 9 éve

Értem az ellenérveket, bár egyik civilizált városból átmenni egy másikba az nem ugyanaz, mint a civilizált bolygók közötti utazás.

Norbi, érdekes megközelítés a tiéd, és még tetszik is, mert valóban, inkább gondoljuk magunknál fejlettebbeknek az idegeneket, mint ijesztő, ámde butácska lényeknek. Viszont nálam ez addig így is marad, amíg ők jönnek, és nem mi érünk célt, hogy többet látok beléjük, mint az agykapacitását max. tíz százalékig használó emberekről.
Bár az megint vita tárgya, hogy voltak-e egyáltalán nálunk, és mi pedig biztos, hogy nem jutottunk el hozzájuk? A témában rengeteg minden van, nem vitás.

Válasz

Kozma Norbert üzente 9 éve

Már-már klissének mondható, hogy sokszor az idegeneket állítják be fejlettebnek az embernél. Ezt akartam egy kicsit kiparodizálni, valamint a támadás veszélyét elbagatellizálni, jó néhány logikai bukfencet megengedve magamnak.
Űrlény fordító sincs ám még a telefonokban :)
Köszönöm, hogy olvastátok!

Válasz

További hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben

Ez történt a közösségben:

Friss események »

Szólj hozzá te is!

Impresszum

Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu

Impresszum Felhasználási feltételek Adatvédelem Médiaajánlat FAQ

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó:

Felhasználónév:
Jelszó: