Holland és brit kutatók 2018-ban megdönthetetlen bizonyítékot találtak arra, hogy a macskáknak kilenc életük van. A döbbenetes hír a hivatalos publikálást megelőzve látott napvilágot, ezzel óriási káoszt okozva a Föld minden országában. Az embereket először megrémisztette a gondolat, de aztán ezt az érzést egyre inkább felváltotta az irigység. Bizony, sajnálni kezdték tőlük különleges képességüket, és ők is több életre vágytak. Eme gyarló emberi tulajdonság rövidesen a négylábúak kiutálásában nyilvánult meg, majd tüntetéseket szerveztek, melyekkel a tudósoknál próbálták elérni, hogy ha már ilyen felfedezést tettek, kezdjék el vizsgálni az állatokat, és jöjjenek rá, miként lehetne elérni ugyanezt az embereknél is. A holland és brit szakemberekre egyre nagyobb nyomás nehezedett, amit a kísérletek eredménytelenségei szültek, a nép pedig egyre türelmetlenebb lett, ami soha nem látott összecsapásokhoz vezettek az emberek és a macskák között. Persze a védtelen állatok nem igazán értették, hogy mi történik, csak azt látták, hogy az emberek fajtársaik százainak veszik el mind a kilenc életét, legtöbbször brutális kegyetlenséggel. A hónapokig tartó könyörtelenségnek köszönhetően végül a macskák az elzarándokolás útját választották, és az emberek által megközelíthetetlen hegyekbe vonultak el. Ezt az eseményt a 2019-es „Nagy zarándoklat”- ként jegyezzük, és a mai napig emlékeztet bennünket az emberi kegyetlenségre, valamint hogy talán a legveszélyesebb faj a bolygón mindig is a miénk volt.

Az elkövetkező időszakot a maréknyi, hátramaradt cica sínylette meg leginkább, mivel a kutatásokban végre komoly áttörés mutatkozott. Rájöttek ugyanis, hogy a négylábúak agyának melyik része felel a nem mindennapi képességért, amelyből aztán megfelelő mennyiségű folyadékot csapoltak le, hogy végül majmokon teszteljék le az elkészült szert. A kísérletek a kezdeti nehézségek ellenére elkezdtek pozitív eredményeket produkálni, mígnem sikerült előállítaniuk a tökéletes egyveleget. Amikor már a tesztelt ketrecesek száz százaléka életben maradt, és nem mutatkozott semmilyen rendellenesség, elérkezett az idő, hogy a tudósok közül valaki, aki fakultatív módon jelentkezik a feladatra, letesztelje saját magán.

Erwin Liederbeck a németalföld szülötte, és az emberfeletti munkát végző, a nap huszonnégy órájában dolgozó kutatócsoport tagja volt. Ő hozta meg az akkor még kegyesnek hitt, ám mint később kiderült, különösen nagy vihart kiváltó áldozatot. Az első napok probléma nélkül teltek el, társai kétszer ölték meg Erwint, és a férfi mindkétszer makkegészségesen tért vissza pár perccel később. Mivel minden jel arra utalt, hogy sikerült megtalálniuk a kilenc élet titkát, megkapták a szükséges engedélyeket, és elkezdték sokszorosítani – melyhez a modern technika segítségével már macskákra sem volt szükség -, majd terjeszteni a szert. A csodaszer napokon belül az összes országba eljutott, és az elenyésző kivételtől eltekintve, közel a teljes emberiség be lett oltva vele. Mivel nem lehetett éppen a legolcsóbban hozzájutni a szérumhoz, olyanra is akadt példa, hogy egyes helyeken – többek között hazánk, Magyarország is ide volt sorolható - teljesen eladósodott a népesség, mivel az ország vezetői által felvásárolt adagot pofátlanul a többszöröséért értékesítették, amit a polgárok házukra, egyéb értékeikre, netán egy-két életükre előre felvett hitelből fizették ki.

Igen ám, csakhogy történt valami, amivel senki sem számolt. A csimpánzokon nem jelentkeztek a tünetek, hiszen ők maguk is állatok voltak, viszont az emberekben különös folyamat indult meg. Mindközül az első értelemszerűen Erwin volt, akin elkezdtek mutatkozni a felettébb nyugtalanító jelek. Belül ádáz harcot vívott az addig mélyen szunnyadó, de a szer hatására előmerészkedő állat az emberrel, és a jelentések szerint előbbi győzött. Macskákra jellemző tulajdonságokat kezdett produkálni, ami először még csak fáramászásban, négykézlábra ereszkedésben nyilvánult meg. Amikor mindez kiszivárgott, az emberek pánikba estek, de semmit nem tehettek már. Vírusként terjedt a megállíthatatlan kór, és később, amikor eléggé eldurvult a helyzet, már egerésző emberekről, továbbá madarakra, kisebb állatokra vadászókról is szóltak a tudósítások. Nem beszélve a párzási szokásokról! Sajnos az akkor készült felvételeket megsemmisítették, pedig remek oktatóanyagként szolgálhattak volna azok a képsorok, melyek villamosokon, buszokon, metrókon szégyentelenül, önfeledten párosodó, parkokban, utcákon magukon könnyítő egyedeket rögzítettek.

Meg nem erősített hírek szerint – de mivel a mai napig ez az egyetlen számításba vett forgatókönyv, ezt fogadjuk el -, a járványt egy magyarországi kis falu lakójának köszönhetően állították meg. Sir Bendes Sándor, akit nem mellékesen a megtisztulás feltehető kezdetével egy időben, 2022 júniusában ütöttek lovaggá, egyszerű paraszt bácsi volt. Mivel értékes ingatlan híján képtelen volt megengedni magának a kilenc életet, ő volt azon kevesek egyike, akik nem részesültek a pokoli áldásban. Cserépkályhával fűtött konyhájában, pici, fekete-fehér tévékészülékén keresztül értesült a külvilág történéseiről, így felkészülten várta a véget, melyről megvolt győződve, hogy hamarosan eléri őt. Három napig feküdt holtrészegen a tyúkólban, mikor végre magához tért, és meglepődve konstatálta, hogy még mindig életben van, nem esett áldozatául a zavargásoknak, az őrjöngő, állatias félembereknek. Ekkor aztán felkerekedett, és azt mondta magának, hogy amíg esélye van rá, elmegy a Katihoz, és alaposan magáévá teszi. Kati özvegyasszony volt, Sándor szembe szomszédja, akinek a férfi éveken keresztül udvarolt eredménytelenül, viszont az abszurd helyzet új reményt csillantott meg előtte. Az idős hölgy odáig ment, hogy megboldogult férje márványkoporsóját kőre cseréltette, és a leszedett anyagot értékesítve jutott elegendő pénzhez, hogy megfizethesse magának a kilenc életet. Mint a világ minden táján, így ebben a kicsiny, magyarországi falucskában élőkben is megmaradtak bizonyos emberi szokások, vegyítve a macskákra jellemzőkkel. Így történt, hogy amikor Kati különösen erős, csíkos szatyrát a szájába véve, négykézláb vásárolni indult, Sándor már jó előre várt rá az egyik bokorban. A férfi jól tudta, hogy az állatias ösztönök túlnyomó részben vannak jelen a nőben, ezért magabiztosan, abban a reményben ugrott ki elé, hogy az majd szó nélkül átadja magát neki. Csakhogy a bácsi elszámolta magát. Elkerekedett szemekkel nézte végig, ahogy Kati fürgén, egyik fáról a másikra ugrálva, körülbelül két perc alatt teszi meg a bolthoz vezető, Sándornak nagyjából félórás utat. Sebaj, gondolta az öreg, biztos csak kéreti magát. Majd a visszaúton sarokba szorítja, ahogy kell. El is jött az idő, az idős hölgy tejesüvegekkel telipakolt táskával a szájában baktatott hazafelé, amikor Sándor ismét előtte termett. Ám a férfi ezúttal letolt nadrággal fogadta szíve választottját, aminek látványától már Kati sem volt képes türtőztetni a benne dúló vad vágyakat. Pillanatok alatt ledobta magáról a gönceit, pozícióba vágta magát, amit Sándor elégedett biccentéssel szignózott, majd rávetette magát a nőre, és több órán keresztül doromboltak együtt ott, a nyílt utcán. Igaz, a férfinak ezt már meg kellett játszania, hiszen ő nem volt fertőzött. Amikor végeztek, óriási meglepetésre Kati résnyire szűkült írisze elkezdett kitágulni, majd testét fokozatosan elhagyta a méreg. Kati ismét száz százalékos ember volt. Azonnal rohantak jelenteni az illetékes szerveknek a felfedezést, aminek köszönhetően végre véget vethettek a tébolynak. Sándort többnapos vizsgálatsorozatnak vetették alá, mely során a következő derült ki: amennyiben az érintetlen egyedek párosodnak a fertőzöttekkel – sőt, utólag bebizonyosodott, hogy akár egy harapás is megteszi -, azok szervezete kitisztul. Így történt hát, hogy kis hazánkat a világ bármelyik táján úgy emlegetik, mint a „Megváltó hatalom”… köszönhetően egy paraszt bácsinak, Sir Bendes Sándornak.

Ezzel gyerekek be is fejeztük a Föld történelmének úgynevezett „Fekete időszak”-át, ami 2018-tól 2022-ig tartott. A következő órára a házi feladat, hogy minél több valós forrást, kézzel fogható bizonyítékot, dokumentumot kutassatok fel a megtisztulás folyamatáról, akár a saját őseitek jegyzeteinek, naplóinak segítségével.