Liza néni és a fogadó fenntartása.

           Liza néni néha panaszkodott, panaszkodott a hiányzó vendégekre, panaszkodott , az euróra , és néha még Hánzi bácsira is , de az inkább évődés volt mint panasz. Nem minden ok nélkül panaszkodott, mert igy télen kevés volt a vendég , kicsi volt a forgalom és kevés a jövedelem, a haszon. Ő úgyanis nagyon magasra állitotta a mércét. Mert ha volt szálló vendég, ha nem volt , minden második nap friss virág kellett legyen minden asztalon a bárban Mindez januárban , februárban.Ha volt vendég ha nem , a szobákat minden nap  takaritatta egy szobalánnyal . Minden szerdán vagy csütörtökön , leadta a rendelést , a mészárosnak, a zöldségesnek , a halkereskedőnek. Minden hétfőn, ágynemű abrosz a mosodába ,amit szerdán már hoztak is vissza. Frau Liza mindenkit tegezett , de nem sértődött meg ha jóval fiatalabbak visszategezték. Az én esetemben más volt a helyzet,  mert tudta , hogy töröm a nyelvet és már az elején felhatalmazott , hogy tegezzem egész nyugodtan , amit én csak tévedésből használtam ki. Liza néni arra is panaszkodott , hogy amikor egy évvel korábban  a márkát euróra váltották --hivatalosan két márka volt  egy  euró  , de amikor a váltásra kerülta sor akkor már egy márkáért csak  negyven -negyvenöt eurócentet kaptak. Akkor nagy veszteséget könnyvelt el mert , öt-tizszázalékos vesztesége volt. Azért panaszkodott, mert ő mint becsületes adófizető polgár, nem várta volna el az államtól , hogy igy megvágja.Biztosan igaza volt.

           Bevallom azt látnom kellett , hogy korához képest sokat dolgozik, az üzleti ügyek nagy részét ő viszi , de azt is hogy mindezt nagyon nagy hozzértéssel csinálja. Igaz,a dolgok nehezebb részét másokkal  végezteti el, viszont azért neki fizetnie kell nem is keveset. De kiváló kereskedelmi érzéke  mindenre talál megoldást. Most például januárban, kicsi a forgalom, nagyobbrészt a Hamburgba tartó Opelekkel megrakott kamionok sofőrjei jelentik a forgalmat , akik viszont csak esznek , és nem isznak semmit, kivéve ha meg is szállnak, akkor viszont  fogy a sör rendesen. Ílyenkor Hánzi bácsinak is több dolga van.

           A pangás elkerülése végett , Frau Liza kitalálta hogy a nagyteremben választói kampánygyülést szervez, mert tudta , hogy egy ílyen kampánygyülésen hamar kiszárad a résztvevők torka és előbb utóbb , inni , sőt enni fognak. Nem tévedett mert a megjelent nyolcvan - száz ember közül  legalább fele ott maradt a gyülés után és fogyasztott.  Az ilyen alkalmakra két tüzről pattant mennyecskét és egy szakácsnőt alkalmazott, akik az ő felügyelete alatt ördöngős gyorsasággal készitették tálalták az enni inni valót. Az alkalmazottakat teritéstől mosogatásig    alkalmazta --a szakácsnő  százötven,  a pincérek száz eurót kaptak egy-egy alkalomra  De ez csak egyik formája volt a vendégfogásnak, mert Liza néni kifogyhatatlan volt ötletekből .

          Minden héten  csütörtöki napon egy számomra ismeretlen szekta tartotta ceremóniáját a fogadó nagytermében , akik ha szerényebben is de fogyasztottak is. Kérdeztem is Frau Lizától , hogy esetleg valami köze van ehhez a szektához, de ő  azt válaszolta: Utálom őket, mert nem tudom ez milyen vallás az, ahol mindenki prédikál , van mikor kettő --három is egyszerre. De hát mit csináljak?- az üzlet az üzlet! 

          De hát Liza néni  ettől sokkal belemenősebb volt, mert hétfő délutánonként  tánciskolát tartott -- nullától -százéves korig.Erre az alkalomra egy tánctanárt alkalmazott két órára. Hogy mennyit fizetett neki, azt nem árulta el , de nem is kérte a tánctanári diplomát, de az is lehet , hogy senki nem látta.Táncolni és táncot tanitani viszont tudott. A táncolni tanulni vágyók között, százéves úgyan nem volt , de öt-hatéves és hetvenes  akadt.Frau Liza ílyenkor elemében érezte magát, egy kicsit jobban meghúzta   az általunk hozott pálinkát, és ő maga is beszállt a táncba. Mint mindenhol ahol táncolni kell ott férfihiány van. Nem volt ez másképp itt sem, ezért Frau Liza engem kapacitált , hogy táncoljak én is és társaim is. Társaim egyike még innen volt a  harmincon , másik meg a negyvenen ezért elég könnyen  rálehetett venni őket a táncra . Engem csak nagy nehezen, de Frau Lizát  nem utasithattam vissza igy vele  táncoltam néhány percet ,   de megerősödött bennem az a tudat, amit addig is tudtam , hogy ezen a vonalon még  fejlődnöm kell ha lépést akarok tartani vele. Ezt ő úgy fejezte ki, hogy néhány hét gyakorlat után, komoly kezdő lehetek. Erre én úgy replikáztam , hogy talán Hánzi úrat kéne táncba  hivnia , mert valószinű , hogy jobban összevannak szokva ötvenegyév házasság után.  Frau Liza nagyot nevetett és azt mondta : Medvetáncoltatással nem foglalkozom!