Magasan lobogott a láng a tábortűzön.

           Gábor története. A tét: A NŐ.

           Néhány üveg hoszúnyakú elfogyasztása útán  négyen maradtunk a vendéglői asztalnál  egy nő , és három srác. A jozanság régen elszállt , de a részegség nem érkezett meg . Mind a hárman reménykedtünk abban , hogy az éjszaka hátralévő részét  Lilivel tölti, édes kettesben. Lili , olyan húszonéves lehetett   sok ismerőse, és barátja volt, de Liliről azt is tudtuk , hogy nála bizonyitani kell , és nem csak szexuálisan, hanem kiszámithatatlan , fantasztikus  ötleteinek is eleget kell tenni .Egyik barátunk mesélte , hogy neki felkellett mászni  egy nagyon magas fára, lekellett hozza a sasfészkéből a tojást , majd visszavinnie, és csak azután kapta meg méltó jutalmát Lilitől. Lili elröpitette a szerelem  legmagasabb régióiba, amire emlékezni fog élete végéig , éppen úgy mint a sas ejtette sebekre , amit karján nyakán és fején viselt.

           Lili , mindig és minden körülmények között diktálta  a feltételeket. De becsületességéhez, és karakánságához nem férhetett kétség. Igaz mindig ragaszkodott a fiu barátokhoz, és úgy tünt , hogy nincs is barátnője. A fiúkkal ivott evett, de sohasem látta senki , még csak spiccesen sem. Úgymond, Lilinek mindig helyén volt az esze , de  nem csak az esze , hanem mindene , nagy barna szeme , bárkit levett a lábáról , és puritán öltözete minden férfit elbüvölt. Sohasem volt rajta semmi fölösleges ruhadarab.

          Vége lett a zenének , jóleső érzéssel vettük tudomásul , hogy az est lassan kényelmesen  csúszík át az éjszakába , és az elcsendesedő város hallatni engedi a tenger halk morajlását. A tengerpart felé vettük az irányt csendben hallgatagon . Szinte vártuk , hogy Lili előrukkoljon valamivel , hogy úgorjunk annak teljesitésére. Mert számunkra Lili ohaja parancs volt.Kis vártatava Lili szólalt meg:: Nézzétek a tengert , amikor a világitótorony a tenger irányába pásztáz  látni fogtok -- olyan százötven-kétszáz méterre egy fehér sziklát . Aki oda beúszik és elsőnek kijön,azé leszek ma éjszaka!

          A világitótorony fénye rajtunk pásztázott. Lili  mosolygósan nézte a hatást amit ötletével kiváltott. Mi mindhárman vetkőzni kezdtünk. A lány nem tudhatta , hogy életem előbbi negyedszázadát egy folyóparton éltem le elválaszthatatlan  egységben  a folyóval. Aztán elindultunk-- én tudtam hogy a tenger,  az nem folyó, és a tengerben kétszáz méter legalább négynek tünik. Amikor a fénycsóva megvilágitotta a kősziklát, képzeletbeli   iránytűmet pontosan  annak irányába állitottam. Ezek útán csak arra vigyáztam , hogy az irányt tartsam és az energiámat kellőképpen beosszam , hogy maradjon a későbbiekre is. Annak a "közeledő"  kősziklának  az érintése a Lili érintését jelentette, abban a pillanatban.

         A tenger csendes volt , mégis félelmetes , mert amikor hullámvölgybe kerültem , akkor nem láttam sem a sziklát sem a partot. Így akár percek is eltelhettek , mert csak ritkán jött össze, hogy a hullám taraján legyek akkor, amikor a fény a kősziklára vetődik vagy éppenséggel a partra. Ílyenkor egy kicsit elbizonytalanodtam , de tudtam , hogy a hullámvölgy után a hullámtarajára kerühetek, és megláthatom őt, álmaim nőjét Lilit. A szikla közelébe kerültem, de ebbe a pillanatban  egy nagyobb hullám játszi könnyedséggel akkorát dobott rajtam , hogy majdnem a sziklafalhoz csapódtam.A partfelőli oldalon nem tudtam felkapaszkodni  mert csúszós nyálkás és nagyon meredek volt, ezért megkellett  toldanom  vizi kirándulásomat még néhány karcsapással , hogy a szikla túloldalára jussak ahol kevésbé volt meredek, és elérhető távolságba látszott egy lépcsőfok szerü lapos rész. Ott próbálkoztam. Úgy öleltem a sziklát , mintha máris  Lilit ölelném. Aztán fülelni kezdtem , hogy nincs-e már valaki a sziklán, esetleg nem követ valaki a közelben.

         Semmi idegen zaj , minden csendes csak a tenger moraja erősebb itt a tengerfelőli oldalon , és élesebben hallatszik ahogy a viz csapkodja a sziklát. Elhelyezkedek a lapos lépcsöfokon, és pihenni szeretnék --hamar sokat! De ez nem adatik meg nekem , mert egy újabb nagyobacska hullám , úgy leemelt pihenőhelyemről , mintha sohasem lettem volna ott.

Nincs választás menni, kell ,úszni kell , egyetlen cél a part és Lili , nem, Lili és a part. Vigyáznom kell mert a hullámok mindenáron neki akarnak csapni a sziklának . Nagy erőfeszitések árán sikerül eltávolodnom a sziklától., és megcéloznom a partot , amit úgyan nem látok , de érzem , hogy merre kell lennie. aztán úszni kezdek nyugodtan kifelé. Nem érzékelem a távolságot , nem érzek fáradságot , csak a cél lebeg előttem.

          Ahogy közeledem , megtudom különböztetni a parton álldogáló alakokat. Lili áll legközelebb , talán már belegázolt a vizben , legalább térdig, mert nagyon alacsonynak látom. Egy ókori kép villan agyamba.Talán Odüszeuszt várta igy szerelme sok év távollét után. Mikor találkozunk , összeölelkezünk , nem számit, hogy csuromvizes lesz , nem számit , hogy én ázott verébként ölelem, és semmi jele annak , hogy nem is olyan sokára

áldozni fogunk a szerelem oltárán. Csak az számitott, hogy sietessük egymásba érkezésünk pillanatát. Barátaink ekkor már többtizméteres távolságba vesztek bele a sötétségbe.

           Lili vetkőzni kezdett--egy blúz, egy szoknya és egy alig látható bugyi. Ettől a látványtól begerjedtem ,mert Lili csinos testéről úgy hullottak  le a ruhadarabok mint ahogy a fák hullatják el leveleiket ősszel.Ekkor már csak ketten , ölelkezve , csókolózva sétáltunk a tengerparti fövényen, miközben száraz ruhadarabjaimat tékozlóan szórtam szét  egy nászággyá előléptetett homokbuckára. Aztán ölbekaptam és csókok kiséretében fektettem  nászágyunkra. Ő is várta már , mert újabb vad csókolózásba kezdett. Szeme csillogott, teste remegett, és biztos kézzel vezette magába ennek az őrült  emberi játéknak egyik nagyon fontos kellékét.

           Enyhe szél sepert végig a parton, a világitótorony fénycsóvája hunyorgott egy kicsit, és a tenger hullámai szerelemről pletykáltak. És dúlt a szerelem, tobzódtunk az ölelésbe és a fulladásig csokolóztunk. Csókjaink szünetébe a fülembe sugta: Tudd meg , hogy aggódtam érted , amikor

a szikla környékén eltüntél, és harapdálni kezdte fülcimpámat.

-- És mondd, mi lett volna , ha nem lett volna kedvünk úszni ?

-- Akkor, akkor valakinek felkellett volna sorolnia  az Egyesült Államok ötven tagállamának a nevét, mondta csapzottan szerelmesen, és rámtelepedett gyönyörű barna testével , hogy az égi kameráknak is bizonyitsa , hogy szerelemre született , mert ő a NŐ!