Újabb fadarabokat raktunk a tábortüzre!

           Nóra története. Az ötödik kerék.

           Régi összeszokott társaság voltunk, hosszú évek barátsága , közös múltunk , közös sorsunk összetartott bennünket. Bár ídőközben barátaim, végleges, vagy csak időszakos partnert találtak maguknak --én viszont nem --mégis egymáshoz tartozónak  tartottuk magunkat.Továbbra is együtt buliztunk, szórakoztunk, kirándultunk függetlenül attól , hogy nekem volt partnerem  vagy nem  volt. Ha nem volt , akkor viszont hallanom kellett--persze csak viccből -- te vagy az ötödik kerék. Nem zavart különösebben a dolog mert tudtam , hogy ők is tudják , hogy akkor szedek fel valakit amikor akarok , csak egy kicsit válogatós vagyok, de ha megtetszik valaki , azt biztosan meg is szerzem magamnak.

           Jól benne voltunk már a nyárban , amikor körbetelefonáltuk egymást , hogy jó volna hétvégén egy kirándulást csapni valahova. Teljes volt az egyetértés , már reggel meleg volt a levegő, ami  később forróvá vált, hangulatunkkal együtt.

           A kocsiba fíúk vigasztaltak , hogyha netalán félek egyedül a sátorban , szivesen felvállalják az őrkődést , csak egyetlen kérésük van , hogy nem a sátor előtt őrködjenek hanem a sátorban bennt.Közben megérkeztünk, szelid dombok között, egy erdő szélére. Alig néhány tiz méterre  kis patakocska  torkolott egy kis tóba . Az egész olyan volt mint egy festett tájkép. Kipakolóztunk felállitottuk  sátrainkat , és máris felderitő utra indultunk. Nem messze  tőlünk még három sátor állt már. Egy tisztáson,  fíuk lányok röplabdáztak . Rögtön kiszúrtam magamnak , hogy ott több a fíú mint a lány , vagyis, ott is van egy ötödik kerék. Közelebb kerültünk hozzájuk, bámultuk a tavat és én közben tájékozódtam is , hogy ki kihez tartozik , és hogy kedvemre való-e a szabad fíú.

          Visszafelé menet beálltunk mi is röplabdázni. Röpült a  labda és röpködtek a pillantások is. Pillanatok alatt kiderült végképp, kik alkotnak egy-egy párt. Amikor a szabad fíú rámpillantott , úgy begerjedtem mint a televizió a távkapcsolótól. Ahogy méregetett a fíú, más és más hullámhosszú érzések keritettek hatalmukba.

         Délutánra járt az idő, a fíuk megéheztek és inditványozták , hogy enni kéne valamit,  sőt inni is. Összedobtuk az inni és enni valót , és derekasan belakmároztunk. Evés közben vicceket meséltünk, és csipkelődtünk. Most sem mulasztották el megjegyezni , hogy én vagyok az ötödik kerék! A poénok elhangzásakor  dőltünk a röhögéstől , persze mindenki a maga párjára. Ílyenkor bizsergett a bőröm, és vártam az újabb és újabb poénokat, hogy összeborulhassunk. Aztán újabb játék következett, majd pihenés cimén mindenki elvonult sátrába. Én is elvonultam sátramba , de csak fizikailag  egyedül mert magammal vittem a fíú mosolyát,bőrének illatát, hangját , nem kevésbé  körülötte forgó gondolataimat.

         Csak erőltettem a pihenést , az alvást,mert  az álom a szememet messze  el kerülte , gondolataim bár merre is kószáltak el egy pillanatra , rövid időn belül  újra visszatértek  a fíuhoz. Alig vártam , hogy mozduljon valaki , mert én is kiakartam bujni kényszerű magányomból. Nem sokat kellett várjak , mert nyiltak a sátrak, megjelentek a párok,szemüket dörzsölve, mintha aludtak volna. Egy kicsit irigyeltem is őket , pedig akkor már éreztem , tudtam , hogy a következő éjszakát nem fogom egyedül tölteni. Újabb séta fel a dombra, de ekkor már elmaradozva a többiektől, mellékutakon , árnyas mogyoróbokrok  lombja alatt  néhány csókot váltva-- úgy ahogy azt a délutáni pihenőmön már magamba eljátszottam.

         A tóban fiatal vadrucák kergetőztek el-elbujva  a viz alá , hogy mi találgassuk , hogy hol fognak ujra felbukkani. Csak nagy ritkán sikerült eltalálnunk , de az is elég volt ,hogy megpaskoljuk , hogy megöleljük egymást, vagy megsimogassuk  egymás  testét. Visszafelé menet  szúnyog csapatokkal kellett megküzdenünk. Jele volt ez annak , hogy  közeledik az este, amit úgy vártam már mint gyerekkoromban a szinházi előadás megkezdését. Türelmetlenül! Ha rajtam múlott volna , és természetfelletti képességgel birtam volna, akkor most  sötétséget parancsoltam volna a földre , hogy csak szerelmes  szemünk csillogása mutassa az útat. De még hátra volta az esti diszkó, a tánc , és az enni és inni valók elfogyasztása. A hangos diszkózenétől , az erdő madarai  riadtan menekültek  szerte-szét , hogy a közelben várják meg ,mig elcsendesedünk , hogy visszatérhessenek  fészkükre. A diszkózenét  lágy szerelmes dallamok váltották fel. A testek egyre közelebb kerültek egymáshoz , összesimultak , úgy hogy a kiváncsi csillagok  csak alig imbolygó  boldog párokban gyönyörködjenek. Csend lett. Az énekes madarak  félénk füttyögéssel  visszaszálltak fészkeikre. Mi is eldöntöttük , hogy az én sátramba rakunk fészket. Aztán elköszöntünk egymástól, és mindenki ment a saját sátra felé, hiszen a  jólneveltség , és a jó modor legalább ennyit  megkövetelt tőlem. Az erdő csendje  varázslatos hangulatot teremtett.Egy -egy  magányos madár röpködött még--bizonyára a párját keresi állapitottam meg , magamból kiindulva.

           Alig vártam már , hogy jöjjön a fiúm, hogy feloldódjak  az egésznapos önmegtartóztatásból , felajánljam szerelmemet szerelméért, mert éreztem , hogy ez az  absztinencia  túl sok energiát  vett ki belőlem. Amikor megérkezett előbb egy palack pezsgőt nyújtott be --azon a cimen , hogy ezt a találkozást  megkell ünnepelnünk. Majd ő is bebújt. A sátorban kellemes  sejtelmes sötétség, a távolból  még egy vadkacsa  hangja késleltette  az éjszaka beálltát. A fíúm  mesterien , minden hang nélkül  nyitotta ki a pezsgőspalackot. Egymás kezéből vettük ki az italt ,és egymás ajkáról csókoltuk le a  kicsorgó pezsgőt. Szabad kezünkkel lehámoztuk magunkról a ruhát. Édes volt a pezsgő és édes volt a csók, vérünk is lázadt már a várakozás ellen, mert beindult a szerelem mindent elsöprő gépezete. Ölelkezés közben a fíúm még bedugta a félig lévő pezsgőspalackot, hogy átadhassa magát a várva várt szerelmünknek. Kitárulkoztam és magamba fogadtam őt , élveztem , hogy ölel és csókol , mindent elkövet hogy szerelmünk beteljesedjen és magas hőfokon égjen. És lobogott is magas lángon. Szerelmes testünk egymásba fonódott , kezünk simogatása tovább fokozta a már alig fokozhatót. Eközben szebbnél-szebb gondolatok fogalmazódtak meg bennem , a szeretetről ,a szerelemről, a természetről ,  az emberi természetről  ami annyi örömet tud szerezni , a másik félnek , ha szeretet van benne. Ezek a gondolatok csak fokozták repülésemet , pillanatról -pillanatra éreztem , hogy bizonyitanom kell , hogy mennyire szeretem ezt a fíút, akit a vak véletlen sodort az utamba hogy a továbbiakban sem ő , sem én ne legyek az ötödik kerék. Teljesen átadtam magam a szerelemnek, akartam , hogy perzseljen, hogy robbanjon , mielőtt parázzsá szelidülve  hamuvá válik.

           Ám a csúcson  testünk és végtagjaink  ellenőrizhetetlen mozgása közben lábunkkal a pezsgőspalackot  többször is mozgásba hoztuk , ami egy adott pillanatba óriási robbajjal kilőtte a dugót és minkettőnket pezsgővel árasztott el. Mikor magunkhoz tértünk  csak annyi időnk volt , hogy egy plédet magunk elé kapjunk mert barátaink erőszakkal  akarták feltépni a sátorajtót-- rosszat sejtve. Nem történt semmi --mondta barátom a közös takaró mögül , csak a pezsgős  palack pukkant egy nagyot -- és összemosolyodtunk. Miután meggyőződtek róla , hogy nem történt semmi baj csak annyit mondtak:Fel leszel jelentve az erdésznél  csendháboritásért!--sőt tiltott fegyverhasználatért... --ötödik kerék ! Ekkor kihúzta magát barátom  : Csak voltam , már nem vagyok, és  mindannyiuk szemeláttára  szájon csókolt.