A tábortüz tovább ég.

                        Gyuszi története: Csókold a heget!

           Arca inkább érdekes volt mint szép. Nagy barna szemei uralták egész arcát. Ajka keskeny , keménynek látszik , vagy talán az erős  meggypiros rúzs mutatja annak. Mindezek ellenére  egész megjelenése bájos .

           Igazán titokzatos kedves arc -- mondom magamnak -- miközben tekintetem alább ereszkedik keblei irányába,de hamar elakad nyakánál a bluza gallérjába, mert ebben a meleg nyárban, amikor mindenki szinte meztelenül jár az ő bluza takarja szép nyakának ivelését. Ezzel kiváncsivá tesz , és már kérdezni szeretném , hogy mi ennek az oka , amikor megpillantom , hogy nyakán egy széles heg huzódik lefelé valahova a bluz alatt, keblei irányában. Csak elképzelni tudom, meddig tarthat .

           Talán ezzel indithatnám a beszélgetést , ha már igy  egymás mellé sodort a gondviselés.  a nyaraló ebédlőjébe. Bár semmi vesztenivalóm nincs, mégis gyávának érzem magam , valami hiányzik belőlem , ahhoz hogy beszélgetést inditványozzak , de az is lehet , hogy  azért vannak gátlásaim mert arca nem árul el semmit gondolataiból. Megpróbálok természetesen viselkedni .

           A pincér hozza a vacsorát. Marhaszelet, valami szósszal. Mielőtt hozzáfognák az evéshez , összeteszem a kezem és alig hallhatóan imádkozni kezdek : Édes Jézus légy vendégünk , álld meg amit adtál nékünk. Ámen. Ekkor rámemelte tekintetét , szemében csodálkozást és kiváncsiságot véltem felfedezni. Jó étvágyat!-- mondom--és hozzáfogok vacsorázni, de még látom , hogy megállt kezében a kés és a villa , és csak kis  idő elteltével mondja: köszönöm, viszont látszik rajta hogy még nem emésztette meg az előbbi jelenetet.

          Evés közben találkozik tekintetünk.  Próbálok olvasni szeméből , de kiváncsiságon kivül semmit sem tudok kiolvasni belőle, talán arcának vonalai lágyabbak lettek egy kicsit  és tekintete sem olyan szigorú már. A marhasült kemény , megrágása időigényes, és fogpróbáló  Talán egy üveg sör segitene az emésztésben --mondom-- és már kérek is két üveg sört az éppen arrajáró pincértől. A sör kellemesen hideg, de a lány csak nyalogatja ,az az érzésem , hogy nem nagy ivó, amit tulajdonképpen el is vártam tőle , mert egyáltalán nem illett volna egyéniségéhez. Az volt az érzésem , hogy csak azért fogadta el meghivásomat , mert számára is , üres volt még az este, és úgy érezte, hogy  kár lenne ezt a szép Szent Iván  éjszakáját  egyedül eltölteni . Hisz  úgyis olyan rövid.

           Az ebédlő lépcsője , ütött-kopott töredezett, bizonytalan rajta a járás. Egy rossz lépés és megtörténik a baj, lába megbicsaklik és teljes súlyával rámnehezedik , arcán fájdalom jelei mutatkoznak. Lehajolok és finoman simogatni kezdem bokáját. --Nem a bokám hanem a térdem --mondja --és arca  fájdalmas vonásai mosolyba mennek át. Megsimogatom a térdét ahol gondolom , hogy fáj , de kezem egyre fennebb siklik combjára. Élvezi , hogy simogatom. --Már nem fáj annyira mondja , és könnyedén felszabadultan belémkarol.

          Pár lépssel odébb újra panaszkodni kezd, mert lába újra fájni kezd .  Leülünk az első padra és én simogatom térdét combját , a  lenyugodni készülő nap halványuló sugarainál. A szembelévő villa teraszán, az ott felejtett , vagy szándékosan otthagyott kekszcsomagot mókusok gyakorlott mozdulattal bontogatják , és pillantok alatt tüntetik  el belőle a kekszet, és tünnek el ők is az óriási fenyőfák ágai között .

          Az üdülőváros  hosszú utcáján hömpölyög a tömeg. Valahol , egy vendéglő teraszán zene szól. hangja  elszáll  az erdő irányába , ahol a dalos madarak éppen lefeküdni készülődnek.Még nem emésztettük meg a

marhaszeletet , ezért  betértünk még egy kerthelyiségbe egy sörre , de akkor már tudtuk ,hogy ez a sör már bomladozó érzelmeinkre lesz serkentő hatással.

          A város sötétségbe burkolódzik , és az éj rátámaszkodik arra néhány fénypontra amelyik még utat mutat az éppen hazafelé tartó nyaralóknak.Szemlátomást tünnek el az emberek, az utcáról és kertvendéglőkből. Ahogy fogy a sör a poharainkból , úgy telik befelé a szerelmi vágy pohara . A zeneker is szedelőzködik már , és mi is követjük példájukat , mert hiv a sötétség , hiv a szerelem.

          Kilépünk az utcára , néhány kósza szünyog húz el fülünk mellett zuhanórepülésben. Magamhoz vonom , olyan közel , hogy ajkam szinte  érintse ajkát , de már a közeledés pillanatában mágnesként csapodik össze ajkunk. Szinte hallani lehet a csendet, csak lépéseink tompa kopogása kisér bennünket. Idilli csend , idilli félhomály. Nem tudom tartóztatni magam tovább, szerelmesen csókolom mindenhol ahol érem haját szemét , nyakát.Amikor a nyakához, a heghez  érek , ellankad teste , elerőtlenedik , szinte az ájulás környékezi csak suttogva mondja , én itt lakom gyere menjünk fel.

          Szerelemtől ittasan érünk piciny szobájába. Nem gyújt villanyt, mert a kintről beszürődő félhomály bőségesen elegendő szerelmünk kibontakoztatásához. Szemünk kezdi megszokni a homályt, és már látni vélem csillogó szemét és fogsorát , amint csókra nyitja ajkát.

          Miközben vetkőztetem  kezemmel végig simitom a heget amelyik egészen a mellbimbóáig tart. Simogatásomra megremeg. Már teljesen meztelenek vagyunk,  érezzük egymástól átforrósodott  testünket , már nem tudjuk ,nem érzékeljük hogy meddig az enyém és meddig a tied , egyek vagyunk egy test egy lélek,  egy tökéletes harmónikus ringásba összefonódva. Csókold a heget , hallom valahonnan a távolból, mintha kozmikus magasságokból  érkezne a hang, és én követem a parancsot  gondolkodás nélkül . Csókolom a heget teljes hosszában. A lány ájuldozik , kezével erősen szorit magához, lábai valahol a magasba integetnek. Szájával hajamat harapdálja , majd torkából elfolytott sikoly tör fel. Lábai lassan visszaereszkednek a gyürött lepedőre.  Lélegzete lelassul  teste megnyúgodni látszik , csak nagy barna szemei merednek rám , mint aki mondani akar valamit.

           -- Tudod , egyszer védelmére keltem akkor volt kedvesemnek, egy verekedés alkalmával,  és az ellenséges  kés az én testemet hasitotta fel. Akkor, rengeteget imádkoztam , hogy mégegyszer egészséges teljes értékű nő lehessek . És most  ez a heg segit hozzá a gyönyörhöz az élvezethez. Akarom , hogy csókold még a heget!

               A hajnal gyenge fénye ajkamat a hegen találta.