– All in – harsogta Red, és magabiztosan az asztal közepére tolt egy tekintélyes méretű zsetonkupacot. – Te jössz, dagadék!

A balján ülő kövér, fekete hajú férfi idegesen dobolni kezdett ujjaival, majd szívott egy mély slukkot a cigarettájából, miközben gyanakodva nézett Redre.

– Biztosan tudod, mit csinálsz, vöröske? Kevés leszel ide. Call! – mormogta cigivel a szájában, és ő is középre tolta a zsetonjait.

– Basszátok meg, pedig fasza lapjaim voltak. – dühöngött a kövér férfi bal oldalán ülő fiatal pasas, és bedobta a lapjait.

– Én is kiszálltam.

– Na, mit mutatsz nekünk vöröske?

– Csak a farkát ne! – kiabált oda a helyiség végéből egy másik férfi, aki nem pókerezett együtt a bandával, helyette hátul dartsozott egyedül.  Red idegesen szipogott.

– Miért Sammy fiú, te már láttad neki? – kérdezte gúnyosan a fiatal férfi.

– Baszódj meg, Vinny! – érkezett a szofisztikált válasz.

– Sorom van Sal. – fordult oda kárörvendően Red a kövér fickóhoz  – Sorom, vágod?

– Nekem pedig flössöm, szóval told át ide hozzám szépen a zsetonokat.

A kövér férfi felfordította a lapjait. Tényleg flöss volt nála. Red arcáról azonnal leolvadt a vigyor és egyre idegesebben szipogott.

– Látod, ezért nem kéne betépve kártyázni, te vörösképű majom! – röhögcsélt Sal, és komótosan rendezgetni kezdte a frissen elnyert zsetonokat.

– Tehetsz egy szívességet!

– Pancser duma.

Hirtelen mindenki a nyíló ajtó felé szegezte a tekintetét. Alacsony, de tekintélyt parancsoló külsejű, elegáns férfi lépett be rajta.

– Jó ég, micsoda kanszag. Mint valami elbaszott oroszlánbarlang.

– Szevasz Franco, már épp hívni akartunk telefonon, hogy inkább maradj otthon, mert Sal telefingotta az irodádat.

Az alacsony férfi nevetett.

– Ha Sal tette volna, ti már rég halottak lennétek. Beszállok ötszázzal, osszatok nekem is – tette hozzá, és a nyomaték kedvéért az asztalra dobott egy köteg papírpénzt.

– Leonetti!

A dartsozó férfi hirtelen összerezzent és elvétette a dobást.

– Mi van?

– Hozzál egy széket a főnöknek!

Leonetti engedelmeskedett a felszólításnak, és készségesen odacipelt egy széket.

– Hova tegyem, Franco?

– Oda jó lesz, köszönöm.

– Nincs mit. Mellesleg barátoknak továbbra is Sam vagyok. – sziszegta oda Sal-nek.

– Jól van, Leonetti. Ügyes vagy, mehetsz vissza dartsozni.

– Tényleg, te miért nem szállsz be? Soha sem láttalak még kártyázni.

– Nem igazán szeretek pókerezni, főnök.

– Inkább valld be az igazat, hogy nem tudsz. – röhögcsélt Sal. – Képzeld Franco, Sammy fiú csak a Fekete Pétert ismeri. Meg azt a Hello Kitty bisz-baszt.

– Baszódj meg, te dagadt fasz! – és komótosan visszasétált a darts tábla elé.

 – Nem tagadom, elég vastag a farkam. Ha szeretnéd, betömöm vele azt az ólajtó nagy pofádat.

– Srácok, srácok, srácok… Ha buzulni akartok, menjetek szobára, ne itt csináljátok.

– Te sem játszol?

Red egykedvűen vonogatta a vállát

– Már nem játszik. Nagyfiú, meséld el a  főnöknek, hogyan szedtem el a lóvédat!

– Költsd az egészet zsírleszívásra! Figyelj csak… beszélhetünk? – fordult oda Francóhoz kétségbeesetten.

– Figyelek, beszélhetünk.

– Mármint úgy értem, négyszemközt.

– Az előbb ültem le. – sóhajtott.

– Kérlek, Franco. – rimánkodott tovább.

– Hát jó. – felelte rezignáltan, majd komótosan felállt az asztaltól. – Húzzátok be a lapjaimat, amíg vissza nem jövök.

Átmentek a szomszédos raktárhelyiségbe. Franco előreengedte barátját, majd becsukta az ajtót.

– Miről van szó?

Redmond hosszú-hosszú percekig csak bámulta a padlót megsemmisülten. Franco pedig türelmetlenül dobolt ujjaival a tisztítószeres dobozokon.

– Öregem, nem vagyok gondolatolvasó. Te akartál beszélgetni.

– Tudsz kölcsönadni egy kis pénzt? Hónap végén megadom.

Franco résnyire összehúzott szemekkel fürkészte barátja arcát.

– Mégis mekkora összegről lenne szó?

– Ezer dollár.

– Kizárt dolog.

– De Franco, kérlek. Ígérem, hogy megadom.

Amaz rosszallóan ciccegett.

– Redmond, Redmond, Redmond… Fél éve lógsz nekem 5 lepedővel. Ha nem lennénk barátok, már rég elástalak volna valahol az erdőben.

– Hatalmas bajban vagyok, kérlek szépen.

– Mihez kezdesz ezer dollárral? Elvered megint kokóra, kurvákra meg kártyára? Mennyit buktál el ma?

A férfi nem válaszolt.

– Mennyi pénzt buktál ma este? – ismételte vészjóslóan suttogó hangon.

– 600 dollárt.

Amint kimondta az összeget, kitört belőle a keserves zokogás.

– Nézd, én nem vagyok pszichológus, de te úgy remegsz most is a cuccért, mintha előző életedben valami rohadt vibrátor lettél volna, valami leszbi zongoratanárnő fiókjában. Mi kéne? Kóla? Vagy valami mást nyomsz? Mutasd csak a karodat! – parancsolta ellentmondást nem tűrően.

Red ösztönösen magához húzta a kezét, de Franco megelőzte és egy határozott mozdulattal kicsavarta a karját, majd felhúzta rajta az inget.

– Cseszd meg, Redmond. Úgy nézel ki, mint valami elcseszett tűpárna. Neked súlyos gondjaid vannak. – mondta komor hangon, majd lemondóan elengedte cimborája kezét, aki a padlóra rogyva folytatta a zokogást. – Mi a faszért bőgsz? Nem vagy te lány. Vagy a sok cuccozástól pinát növesztettél? Mi az isten bajod van?

– Nem értesz te semmit, Franco…

– Igazad van. Tényleg nem értem, miért csinálod ezt. Egy dolgot jegyezz meg! Nagy ívben leszarom, hogy mit művelsz magaddal. A te életed. De ha valami szart csinálsz, és bajba sodorsz engem, vagy a többieket, a saját két kezemmel áslak el a francba, ezt az egyet megígérhetem. És most szedd össze magadat, légy férfi! Elmondom, mi fog történni a következő percekben. Te abbahagyod a bőgést, aztán kimegyünk ezen az ajtón. Én itt maradok kártyázni a srácokkal, te pedig fogod magad, és hazamész szépen. Nem kurvázni, nem kaszinózni, nem narkózni, nem kocsmázni, hanem haza. Ha pedig meglátlak a jövőben valamilyen szar hatása alatt… – a nyomaték kedvéért lassan előhúzta pisztolyát a drága zakó alól és Redmond szeme közé nyomta. – Hát, Isten irgalmazzon neked! Kérem a kocsikulcsodat!

Red értetlenkedve nézett a férfira.

– Nem kockáztathatom meg, hogy ilyen állapotban vezess, és lekapcsoljanak a yardok. Mellesleg jót fog tenni egy kis séta, legalább kitisztul a fejed, és lesz időd gondolkodni.

Kelletlenül, de Franco kezébe nyomta az autója kulcsát.

– Helyes. Holnap visszakapod. És most kifelé!

– Azért… Barátok vagyunk?

– Barátok. Becsszóra.

Red a meghatódottság és a jó minőségű perui cucc hatására ösztönösen meg akarta ölelni Francót, aki határozott mozdulattal eltaszította, és a szemébe nézett.

– Ez a szentimentális ökörség nem kell, csak annyit kérek, hogy légy normális.

Redmond sietősen, köszönés nélkül távozott, hangosan bevágva maga mögött az ajtót. Franco visszaült a társaihoz.

– Redmond, Redmond… – csóválta a fejét rosszallóan, mint egy szigorú apa.

– Mit akart?

– Pénzt.

– A marhája! Nickynél és Vinnynél is bepróbálkozott már a héten.

– Adtál neki, Franco?

– Dehogy adtam, teljesen verébnek néztek? Tényleg kért tőletek kölcsön? – fordult oda hozzájuk komor tekintettel.

Nicky és Vinny szaporán bólogattak.

– De mi sem adtunk. Teljesen baleknak néz mindenkit az a mocskos ír gazember. Ami azt illeti, Franco, jobban a körmére nézhetnél! Tudom, hogy régi jó barátok vagytok, meg minden, de…

– Van valami, amiről tudnom kéne? – szakította félbe a panaszkodó Nickyt, miközben meggyújtott egy szivart.

– Nincs semmi. De valami nem oké a csávóval.

– Maximálisan megbízom Redben, amíg rá nem szolgál az ellenkezőjére. – zárta le a témát.