Szervusz Jóska--Szervusz Jóska.

          Ílyesmit manapság  nem is illik megirni, mert az emberre azonnal ráfogják , hogy szimpatizált a kommunizmussal ,azaz az ördöggel. Pedig ebben is van némi tanulság, ami remélem a végén kiderül.

          Bocsátassék meg nekem , hogy az évszámra már nem emlékszem pontosan , csak arra , hogy valamikor a hetvenes években  történt , amikor egy délutáni váltásban feltürt ingujjakkal keményen épitettük a szocializmus homokvárát. Gyönyörű nyári délután volt, amikor mint derűlt égből a menykőcsapás, vagy mint  egy cunami úgy megindultak főnökék végig a részlegeken, és általános takaritást rendeltek el. Eleinte senki sem tudta miért, ezért aztán immel -ámmal úgyan, de neki fogtunk takaritani. Előbb a csoportvezető jött, de ő még nem tudta , hogy miért kell takaritani, utána a mester, aki már annyi információra tett szert , hogy valami pártfőnök jön látogatóba. Aztán megérkezett a részlegvezető elvtárs  , aki már teljes bizonyossággal állitotta , hogy maga U. Iosif elvtárs, városunk első titkára érkezik üzemlátogatásra , és pontosan  a mi részlegünkre kiváncsi. Ezt már akkor sem hittem el mert cégünknél voltak látványosabb mühelyek is. De hát a parancs az parancs és mi takaritottunk szorgalmasan, sorba raktuk a bútorelemeket, majd átraktuk egy másik helyre mert a részlegvezetőnek nem tetszett, aztán újra visszaraktuk az eredeti helyére , mert az időközben megérkező igazgató elvtársnak úgy jobban tetszett. A parancsok csak jöttek, jöttek lehetőleg minél ellentmondásosabban , hogy  főnökék bizonyitsák rátermettségüket  és elhitessék az első titkár elvtárssal ,hogy a bútorgyártás terén a szocialista épitőmunka zökkenőmentesen halad. 

           Sz, Jóska bácsi , hamar körbetakaritotta  gyalupadját , és nyugodtan dolgozott tovább, közben rá-rá nézett mindig pontosan járó Pobeda órájára. Jóska bácsi vidékről  járt be dolgozni. Vele előfordulhatott, hogy a szalonna a hagyma a kenyér netán a só hiányozzon a táskájából  de hogy az Előre(korabeli központi magyarnyelvű napilap)hiányozzon --az soha! Ezen a napon is szokásához hiven, kitette a gyalupadra és munkaközben ránézett a cimekre , kiválogatva , hogy melyiket olvassa majd el vacsoraszünetben.

          Jóska bácsi úgy fél öt tájban  elővette elemózsiáját és falatozni kezdett-- csak egy néhány falatot-- mert már régen ebédelt.

          Ekkor egy előfútár robbant be a mühelybe , olyan ötven-hatvan kilóméteres óránkéni sebességgel, és amikor meglátta Jóska bácsit falatozni óriási  pisszegésbe kezdett, közben ujjával hátrafelé , mutatott , úgyannyira , hogy majd kiszúrta  az utána loholó kettes számú előfutár szemét . Ekkor már ketten integettek pisszegtek Jóskabácsinak , tegye el az ennivalót mert már itt van az első titkár elvtárs . Jóska bácsi  úgy tett mintha nem neki szólna a pisszegés. Ekkor , a két előfutár megindult a Jóskabácsi irányába azzal a bátor elhatározással , hogy  majd ők elteszik az elemózsiát, ha Jóska bácsi nem akarja! De már akkor késő volt, mert belépett a mühelybe az első titkár elvtárs U.Josif teljes kiséretével. Az előfutárok meg  száznyolcvanfokos kanyart vettek, és hátrakotródtak a kiséret leutólsó sorába. Egy kicsit megfagyott a levegő a mühelyben--pedig máskülönben harmincfokon felül volt kint--főnökék meg kéket-zöldet játszottak , és fenyegetően néztek Jóska bácsira .Ám ekkor csoda történt--legalábbis a főnökök szemébe , mert nagyobb részük már elvolt készülve a visszaminősitésre, a büntetésre , és egyéb megtorlásokra.

          A dolog egészen másképpen alakult .U.Iosif első titkár körbenézett egy pillanat töredéke alatt majd megindult a Jóska bácsi irányába. Főnökék alatt már repedezett a beton-- azt hiszem ők maguk azt sem bánták volna ha megnyilik a allatuk. 

         U.Iosif előrenyujtott kézzel ért oda Jóska bácsihoz -- keményen kezet szoritottak , összeölelkeztek és szervusszal köszöntötték egymást, majd egy olyan ötperces dialógus után U.Iosif távozott anélkül ,hogy szétnézett volna a mühelyben és a kiséretében lévő személyekkel szót váltott volna.

          Senki nem értett semmit, hanem miután a pártvezér elvonult, a részlegvezető --akinek arca egy negyedórával korábban izzóvörös volt és szeme úgy szórta  a szikrát mint kovács kalapácsa alatt  az izzó vas -- megjelent mosolygó arccal , karonfogta Jóska bácsit és elvonultak!

____________

          Jóska bácsi visszérkezése után elmesélte , hogy négy évig katonáskodtak együtt,és úgy tizévenként találkoznak véletlenül,de a bajtársiasság megmaradt--  egyébként is földiek!--majd hozzátette, nem értem , most meg mestert akarnak belőlem csinálni, mert ismerjük egymást U. Jóskával.

         Azért senki se higyje azt , hogy ez volt a kommunizmus-- ez a barátság a bajtársiasság volt. A kommunizmus az volt amit az elején meséltem!