A betőrés

             Amikor a házunkat megvettük, a pince még nem volt szabad. Nem volt mit tenni várni kellett türelmesen, hogy az italellató kiköltözzön belőle. Nem nagyon akaródzott neki , kiköltözni mert valami őserő, még jóideig benntartotta öket az összes pálinkás és boros üvegeivel együtt. Na igen, és voltak likőrös üvegek is, nem is akár milyenek. Olyan régen álltak már a pincénkben, úgy meg sürüsödtek, hogy szinte már alig folytak. Nos, ezeknél a vállalatoknál van egy bizonyos százalék "porlás " engedélyezve. Ez pontosan be is tartottak, hogy a porlás, ne legyen szembetünő, egy két üveget szállitottak a főnöknek is, és ő viszont szépen lekönyvelte a hiányzó üvegeket. Azért egy kicsit feltünt nekik, hogy mindig a likőrös üvegek törnek el, a  maguk harninc negyven évükkel,nem a slibovica, meg vodka, a maga a harminc fokával.

             Egyszer aztán autók jöttek  üresen, és nagyon felpakolva mentek el, és nem is hagyták abban a szállitást, ameddig egy darab ép üveg volt a pincébe. Akkor aztán levették a lakatot, és búcsúzóul még jónapot kivántak nekünk. Aztán hamar elhúzták a csikot. Nem is gondoltuk, hogy miért olyan sürgős nekik az eltünés, de aztán megtudtuk , mert akkora kupac szemetet hagytak maguk után hogy, a szomszédommal egy hétig horduk kifele az ottfelejtett szemetet. Kihordtuk, és már nem is bántuk különösebben, hogy otthagyták , mert már tul voltunk rajta. Vettünk rá lakatot, és ketten a szomszéddal a lehetőségek határán belül karban tartottuk.

              Aztán sajnálni kezdtem a kihasználatlanul álló pincét, és elkezdtem szerszámokat venni , úgy mint gyalupad, gyalu, fürész, és sok egyéb minden amit most nem sorolok fel, mert nem biztos mindenki járatos a asztalos iparban, és azok nem biztos,hogy élveznék a felsorolást. Minden esetre azt azért megjegyzem hogy nagyon sok  szerszámot használ az asztalos, amit nem is lehet egy két nap alatt beszerezni. Hanem idő kell neki. Ezért aztán akár másfél két évre is szükség volt ahogy azt mondhssam hogy most aztán neki állhatok mondjuk egy  hall elkészitéshez.

              De még volt egy két akadály, amit át kellett játszani. Itt volt példaul az anyaghiány - ami legkellemetlenebb volt - legalább olyan kellemetlen, hogy nem volt a szabad semmi plusz keresethez jutni, még tisztességes munkával sem, mert azt nagyon büntették , hatalmas pénzbirságokkal és esetleg, börtönbüntetéssel. A börtön büntetést  nem ohajtottam mert,  világ életemben szabad embernek képzeltem magam bár nem volt az, mert külföldtre nem mehettem, de itt bennt az országot széltében hosszában bejártam.  

              De hát nem ezekkel  a dolgokkal óhajtottam  untatni az olvasót, hanem azzal, hogy amikor minden szerszámot begyüjtötem, és készitettem is, milyen meglepetésben volt részem .

              Egy szép tavaszi reggel volt, elindultam dolgozni, elég korán mert messze dolgoztam a lakhelyemtől. Nem sokkal azután hogy beértem csengett a telefon és  engem kerestek. A szomszéd volt, aki később indult, mert közelebb lakott a mukahelyéhez.

- Nem néztél le a pince lejáratba reggel mikor elmentél ?

- Nem.

- Pedig lekellet volna.

- Miért ? - kérdem én.

- Hát tudd meg hogy betörtek és elvitték az összes szerszámodat.

- Egy kicsit hallgattam,majd azt mondtam,  hogy : akkor megyek haza, sőt azonnal  a Miliciára. Úgy is tettem. A Milicián feltettek néhán kérdést hogy mennyi a kár vannak - e betörésre utaló nyomok meg mi egymás. Nem tudtam  felvilágositással szolgálni, ezért azonnal elindultak hozzánk. Mire én haza értem, kerékpárral, már mélyen benn jártak a pincénkben és minden féle nyomot kerestek. Kerestek, de csak a gyalum, a fürészem, vinklim (derékszög), nyomát találták meg. Akkor felmentünk és hozzáfogtunk a jeyzőkönyv megszerkesztéséhez. Igen ám de úgy ütik a cigányt , hanem megkinálják pálinkával. Nekem is volt otthon  egy jó félliternyi, amit ördögi ügyességel fogyasztottak el anélkül hogy a jegyzőkönyvhöz hozzáfogtak volna.Pillanatok alatt leguritottak, két három pohárral, Én nem tudtam hogy a jegyzőkönvhöz pálinka is kell de a feleségem biztatott , hogy menjek és vegyek még egy litert mert a három jógyomrú zsaru, igen - igen jól érezte magát nálunk a tágas nagy szobába. Közben az asztalra került egy kis tepertős pogácsa is,ami még vasárnapról maradt  meg. Ezek után meg még jobban ment a pálinka, és már délutánba hajlott az idő, és zsaru fíúk keményen állték a sarat, és a pálinkát, csak alig látszott rajtuk, hogy ittak. Nagy nehezen elkészült a jegyzőkönyv is. Még vagy a háromszor megkérdezték hogy kire gyanakszunk.

             Én nem gyanakodtam senkire de nekik máris volt jelőtjük, illetve gyanúsítottjuk -  nem is olyan messze - csak két házzal visszább. Akkor szépen elmentek, és nem telt bele egy félóra , és már vissza is jöttek ahogy menjek át a szomszédba. Én még életemben nem jártam ott, de mikor bevittek a házba már szépen ki volt rakva minden szerszámom, az asztalra .

             Azt kérdezték hogy megvan - e minden. Nézegettem,  nézegettem majd  mondtam hogy úgy veszem észre hogy nem hiányzik semmi .

- Ha még van valami óhajom az üggyel kapcsolatban?

- Kis gondolkodás után csak annyit mondtam hogy legközelebb, akkor látogassanak meg  ha én is meglátogaton őket.