Gina több mint egy órája bent van a fürdőszobában, és nekem már annyira kell pisilnem, hogy úgy érzem a húgyhólyagom mindjárt szétreped és a belső szerveimet elönti a forró vizelet.

Sürgetően kopogok az ajtó.

Gina abbahagyja fület bántóan hamis énekét, és hallom a víz loccsanását, amikor megmozdul a fürdőkádban.

-         Most kezdem fürdeni, mi van már megint?- kérdezi.

-         Órák óta bent vagy, mindjárt behugyozok!- válaszolom toporogva.

-         Kit érdekel, bírd ki. Vagy pisáld össze magad:- mondja nevetve.  

-         Ha nem jössz ki, bemegyek a szobádba, és ráengedem az egészet az ágyadra. - mondom.

-         Meg ne próbáld, te kis szemétláda! Várj egy kicsit, beengedlek, ha megígéred, hogy nem nézel ide. – mondja, és hallom, ahogy vizet fröcskölve kikászik a kádból. Elfordítja kulcsot, és kétujjnyira kinyitja az ajtót, savó-kék szemeivel kinéz a résen.

-         Várd meg amíg visszamegyek a kádba. Majd szólok, ha bejöhetsz. – mondja. Meztelen talpa nedvesen csattog a csempén, és pár másodperc múlva azt mondja.

-         Jól van, gyere. De ne nézz ide, mert megmondalak apádnak. – Türelmetlenül benyitok, és a kád felé sem nézve gyorsan a vécéhez sietek, hogy kiengedjem feszítő terhemet.

Gina Lino, apám legújabb barátnőjének a lánya. A tizenhét éves, nálam négy évvel idősebb, több mint százkilencven centi magas, és vagy száznyolcvan kilós csöppséget a mostohanővéremnek is hívhatnám, de én csak hullaszínű hájas disznónak becézem a háta mögött.

Amióta hozzánk költöztek, mindent elkövet, hogy megkeserítse az életem.

Hónapok óta zeng a ház idétlen, őrült rock zenéitől. Szanaszét hagyja a cuccait. Mindenfelé chipszeszacskók, és ragadós csokipapírok.  Átizzadt, eldobált zenekaros pólók, és szegecses bőrkarkötők mutatják vonulási útvonalát.

A nappaliban álló százhúsz centis plazmatévé távirányítójának örökös királynőjévé koronázta magát, hogy senki se tudjon átkapcsolni imádott szappanoperáiról.

Nem tudok úgy leülni egy fotelba, hogy ne kelljen magam alól kiszedjek egy fekete körömlakkos üveget, vagy ne szúródjon a fenekembe egy fekete szemceruza.

Tripla xl-es fehérneműkbe botlok a legváratlanabb helyeken. Óriási melltartókba, amiknek a kosarában a fejem kétszerese is bőven elférne, és egyenlítőnyi kerületű tangabugyikba, amikhez hozzá sem merek érni.

Nincs egy nyugodt magányos percem sem, mert bármikor képes kopogás nélkül berontani a szobámba, és idióta kérdésekkel zaklatni, vagy különböző megbízásokat kiadni igényei kielégítésére.

Hozzak neki a sarki étteremből egy pepperónis duplasajtos pizzát extra családi méretben, esetleg ugorjak le valami nasiért és üdcsiért a boltba.

Bármikor, bármit ki tud találni.

És akkor még a fürdőben elszórtan felbukkanó, megszáradt véres, veszélyes biológiai hulladékokról nem is beszéltem.

A pubertáskorú, lelkisérült, tizenhárom éves Felix Damnó gonosz mostohatestvére.

Ami köztünk történt, amikor a balszerencse egy légtérbe kényszerített minket, az gyűlölet és undor volt első látásra.

És megint magamra maradtam ezzel a közel kétszáz kilós problémával, mert apámat annyira elvakítja Gina anya iránt érzett szerelem, hogy mindenben neki ad igazat és az összes elviselhetetlen allűrjét szó nélkül eltűri.

Azt mondják, ha az ember álmában vizel, számíthat rá, hogy reggel feszülő hólyaggal fog ébredni, vagy már húzhatja is át, tocsogó ágyneműjét.

Szerintem ez nem feltétlenül van így.

Ahhoz képest mennyire kellett, nagyon nehezen indulnak meg a megkönnyebbülést hozó cseppek.

Zavartan ácsorgok kigombolható elejű boxeralsómból elővett zsugorodó szerszámommal a kezemben.

A hátam mögött Gina vidáman dudorászik valami gothic metál számot.

Érzem, ahogy végigpásztáz, a halántékáig vastagon kihúzott szemeivel.

Azután, mint egy nagynyomású tűzoltófecskendőből, végre elszabadul az áradat. Gerincem mentén jóleső borzongás fut végig, és hallom, hogy Gina a hátam mögött kuncogni kezd.

Megvárom, amíg teljesen kiürülök, és utána az alsómat begombolva, kézmosás nélkül az ajtóhoz megyek.

Igyekszem minél gyorsabban kikeveredni ebből a kínos szituációból.

De amikor lenyomom a kilincset, rájövök, hogy zárva van, és a kulcs sincs a helyén.

-         Ne siess. – mondja Gina mögöttem.

-         Dolgom van, még be kell fejeznem a leckémet. – mondom, és tovább rángatom az ajtót, sikertelenül. Vajon hogy zárhatta be a fürdőszoba másik végéből?

-         Ne erőlködj, nálam van a kulcs. Inkább gyere ide egy kicsit. Ne félj nem fog fájni. – mondja.

Feladom a próbálkozást, hogy kijussak a fürdőből. Valami ellenállhatatlan erő kényszerít rá, hogy megforduljak.

Mágnesként vonz a kádban elégedetten mosolyogva fekvő Gina felé.

Egyik lépés a másik után. Mintha transzban lennék, lassan megindulok.

Belül magamban, a tiltakozás hangjai kétségbeesetten küzdenek ellene, hogy odamenjek, de az ellenállásuk hasztalan, nem vagyok ura magamnak.

A boszorkány megbabonázott, és a hatalmába kerített.

Akarata felmorzsol minden ellenszegülést.

Átvette fölöttem az irányítás, és én csak megyek akár egy gép.

Túl erős a kényszer, és túlságosan gyenge vagyok. Nincs mit tenni.

-         Látod, megy ez. – mondja.

A nagy beépített kádban, három ember is kényelmesen elfér, ő viszont úgy néz ki benne, mintha egy harminc tonnás bálnát dugtak volna egy tropikárium akváriumába.

Nyakig belemerült a habfürdőbe.

Húsos fehér térdei, mint valami roppant fehér sziklák emelkednek ki a vízből.

Bal kezének, mutató és hüvelykujja között a kulcsot lóbálja, zsíros felkarjának húsa önálló életet élve hullámzik.

Széles gömbölyű vállai a kád falának szorulnak.

Ahol másnak a nyaka szokott lenni, ott neki háromszoros toka éktelenkedik.

Arca még szép is lehetne, de mintha egy kerek edénybe rakott túlkelesztett tésztából nézne a világba.

Telt, természetes piros ajkai incselkedő mosolyba húzódnak, felfedve porcelánfehérségű szabályos fogait.

Arisztokratikus metszésű orra fölött, világoskék szemei körül elkenődött a festék, és vékony csíkokban folyik le az arcán.

 Feje tetejére kék és fekete színekben pompázó pálmafába kötötte össze egyenes szálú haját.

-         Gyere közelebb. – mondja.

-         Add ide, légy szives. – mondom, és a kád mellé lépve a kezében tartott kulcs felé nyúlok.

-         Hoppá. – mondja, és elengedi a kulcsot, ami elmerül a habokban.

Szabaddá vált kezével hirtelen felém nyúl, és még mielőtt kitérhetnék előle, csíkos alsónadrágomon keresztül megmarkolja a golyóimat.

-         Most megvagy. – mondja, és vasmarokkal szorítva közelebb húz magához.

-         Engedj el. – mondom összegörnyedve a fájdalomtól.

-         Ne hisztizz már, ki pisis. Jó lesz neked is. – mondja.

-         Mutasd, mid van. – és a bokámig lehúzza az alsómat.

Ott állok előtte pucéran, az arcom izzik a szégyentől. Meztelen nemi szervem vissza akar húzódni a hasamba vizslató tekintete elől.

Gúnyosan nevetve néz rám.

-         Milyen kis aranyos. – mondja.

-         Majd én segítek rajta. – és tömpe virsliszerű ujjaival masszírozni kezd. Bármennyire is irtózom az érintésétől, érzem, ahogy a farkam megtelik vérrel, és lassan ágaskodni kezd.

-         Na látod, kezd alakulni. Tudtam, hogy neked is tetszeni fog. – mondja, és egyre gyorsabb ütemben húzogatja a bőrt.

A másik kezével, amit eddig maga mellet tartott, elővesz a vízből egy legalább harminc centis nedvesen csillogó, bőrszínű, vastagon erezett, élethű vibrátort.

A szájához emeli, és rózsaszín nyelvével, teljes hosszában végignyalja.

A végén megnyom egy gombot, amitől az halkan zümmögve rezegni kezd, majd visszadugja a vízbe kövér combjai közé.

Félig lehunyt szemhéjai alól néz rám, és mindkét kezével ütemesen dolgozik.

Az egyikkel magán, a másikkal rajtam.

Légzése felgyorsul, és szaggatottá válik.

Akárcsak az enyém.

Azután kihúzza magából a vibrátort, és a kád peremére teszi.

Lüktető szerszámomat egy pillanatra sem engedi el miközben nyögve, nehézkesen feltérdel, és felém fordul.

Hatalmas sápad teste úgy emelkedik ki a vízből, mint egy atommeghajtású tengeralattjáró az óceánból.

Habos víz csorog végig óriási, súlyosan himbálódzó mellein, amik rálógnak hurkásan gyűrődő löttyedt hasára.

Tányérnyi udvarú bal mellbimbóját egy gömbös végű piercing díszíti.

Folyamatosan a szemembe nézve előrehajol, és kőkemény péniszemet forró szájába veszi.

Előre hátra mozgó fején billeg felkötött haja.

Szája nedvesen cuppog, és kéjesen morgó hangok törnek fel a torkából.

Érzem, hogy a lábaim kezdenek összecsuklani, amikor közeledem a csúcs felé.

De mielőtt bekövetkezne a robbanás, abbahagyja amit csinál, és még mindig erősen markolva feláll.

-         Azt már nem, még nem mehetsz el. – mondja, és kilép a kádból.

Hája egész testén reng a mozdulattól. A farkamnál fogva vezetve, a kád mellett álló széken heverő táskájához lép.

Szabad kezével kotorászik benne, és elővesz egy baljóslatúan megcsillanó acélbilincset.

-         Fordulj meg, és tedd hátra a kezeidet. – mondja parancsoló hangon.

-         Eszemben sincs. – válaszolom, és szabad akaratomtól megfosztva, úgy teszek ahogy utasít.

Durván összefogja a kezeimet, és mélyen a csuklómba vágva csattan a bilincs.

Megfordít a tengelyem körül és egy erőteljes mozdulattal a fürdőszoba padlójára lök. Magam alá szorult megbéklyózott kezekkel, bénultan fekve nézem, ahogy vigyorogva fölém tornyosul.

Jéghideg szemei úgy méregetnek, mint egy gombostűre tűzött bogarat.

Márványoszlop vastagságú, mély horpadássokkal tarkított lábaival, kétoldalt közrefogva mellém áll, és akár egy leszálló léghajó ráereszkedik álló péniszemre.

Bal kezével lelógó hasának bőrét fölemeli, és jobbjával magába igazít.

Nyomtalanul eltűnök az olajosan síkos tűzforró résben.

Szorosan közrefog, mintha egy erős kéz lenne benne, és csontos kamasztestemet körülfolyva, száznyolcvan kilójával rám fekszik kiszorítva belőlem a levegőt.

Paprikás chipsz illatát lihegi az arcomba.

Minden hullámzó lökésétől egyre jobban nyomódik a hátamba a bilincs fémje, és úgy érzem lassan, de biztosan belepasszíroz a csempe fugái közé.

A fájdalom ellenére, testem automatikusan teszi a dolgát.

Kilövésre felkészülni.

Visszaszámlálás, és bumm, már érzem is ahogy rángatózva elsülök.

Csalódottan, mérgesen bámul rám.

-         Csak azt ne mond, hogy már kész is vagy. – mondja.

-         És velem mi lesz? – kérdezi, és széles arca eltorzul a gyűlölettől.

-         Szállj le rólam, agyonnyomsz. – válaszolom levegő után kapkodva.

-         Oké, de most én jövök. – mondja, és lekászálódik rólam.

 Megkönnyebbülten felsóhajtok, és látom hogy a fürdőkádhoz megy, és fölveszi a széléről az otthagyott vibrátort.

Nagyon rossz érzésem támad, amikor a túlméretezett eszközzel a kezében megindul felém.

Mellémguggol, a vibrátort a földre rakja, és mintha csak egy rongybaba lennék könnyedén a hasamra fordít.

A hideg csempe az arcomnak feszül, és paprika szagú leheletével a képembe hajolva sziszegi a fogai között.

         - Most te is megtudod milyen érzés. – odatartja az orrom elé brutális méretű játékszerét. Nagy adag nyálat köp a végére, és ujjaival szétkeni rajta. Kerek arca eltűnik a látóteremből.

-         Kérlek, ne csináld. – mondom pánikba esve.

De hiába a könyörgés, érzem ahogy valami nedvesen, és keményen nyomódik összeszorított farpofáim közé.

Álmodom, tudom hogy álmodom.

És tudom irányítani az álmaimat.

Mielőtt még Gina belém nyomná azt a rezgő vacakot (másodszor is elvéve az ártatlanságomat), találomra hátrarúgok, puha húsba mélyed a talpam.

Gina felsikolt, és káromkodva hanyatt esik.

Ismét a magam ura vagyok. Bénultságom fölenged, és minden erőmmel nekifeszülök a bilincs láncának.

Az izmok izzanak a karjaimban, és az acél a bőrömbe mélyed.

Végül elpattan, és a következő pillanatban már Gina felé fordulva állok.

Megrúgott mellét markolászva ül a csempén, a másik kezében tartott vibrátorral vádlón rámmutat

-         Ezért megfizetsz. – mondja, és megpróbál felállni.

A kádhoz lépek, és fél térdre ereszkedve keresem a víz mélyén az elveszett kulcsot.

Eközben Gina szuszogva álló helyzetbe tornázza magát és a realisztikus műpéniszt fegyverként a feje fölé emelve, támadásba lendül.

A kulcsot a markomba szorítva kitérek előle.

Egy hajszálnyival kerül el, és a roham lendületétől megcsúszva, fejjel előre a kádba zuhan.

A lehetőséget kihasználva az ajtóhoz ugrom, és az ujjaim között sikamlósan csúszkáló kulcsot, többszöri próbálkozással a zárba dugom.

Gina a felbőszült bestia, vizet prüszkölve csörtet a nyomomban.

Feltépem az ajtót, és a kulcsért visszanyúlva kimenekülök.

Az utolsó másodpercben csapom be előtte, és ő vadul rángatni kezdi.

Minden erőmre szükségem van, hogy tartani tudjam, amíg bezárom.

Háttal az ajtó fájának támaszkodom, a keret is beleremeg ahogy öklével belülről csépeli.

Hisztérikus üvöltözését hallgatva, meztelenül, kifacsarva, lecsúszok a földre.

         - Egyszer úgy is elkaplak! Az enyém leszel! Hallod?! – kiáltja.

.