Haljunk meg együtt

            Pestről mentem Budára, vagy Budáról mentem Pestre, a franc se tudja már. Egy kisebb tömeget pillantottam meg a hídon. Valaki éppen öngyilkos akart lenni, bele akarta vetni magát a vízbe. Ott állt a korlát túloldalán és le akart ugrani. Senki sem fogta vissza, csak a telefonjaikkal kameráztak. Oda mentem a csávóhoz és átléptem a korláton én is.

            -Szevasz! –köszöntem oda vigyorogva.

            -M… Mit akarsz? –dadogta.

            -Meghalni, gondolom te sem csak a vizet bámulod, miért ne haljunk meg együtt?

            -Miért akarsz meghalni? –kérdezte.

            -Csak úgy! Hát te?

            -El… a barátnőm elhagyott. Mindennél jobban szeretem, de ő nem akar velem lenni, és én sem tudok máshogy érezni. Muszáj véget vetni ennek a fájdalomnak, érzem, hogy elég a lelkem.

            -Királyul hangzik! Ez tényleg jó megoldásnak tűnik.

            -K… Komolyan mondod?

            -Hogyne, na, mikor ugrunk?

            -Várj! Te miért akarsz meghalni?

        -Csak úgy! Nincs különösebb oka, túl sok a gond az életben. –feleltem.

         -De hisz ez ostobaság. Az élet tele van apró örömökkel. Mint például: reggel felébredsz és megiszol egy jó kakaót. Játszani a kutyáddal, vagy ha egy csinos lány rád mosolyog az utcán. Figyelni a fák lombjait, ahogy fújja szél, amikor egy sikeres nap után hazafelé tartasz. Együtt nevetni a haverokkal, örülni, amikor egy terv összejön. Vagy a körömvágás után az a felszabadult érzés. A kedvenc zenéid hallgatása. Az első falatok egy jó nagy pizzából. Képes lennél lemondani az ilyen apró örömökről, csak mert néha nem úgy alakulnak dolgok, ahogy te szeretnéd?

            -És te?

            -Az én helyzetem más…

            -Ugyan már! –és azzal megragadtam a faszit, szorosan magamhoz öleltem, és a mélybe vettettem magunkat. Ilyen magasból persze nem halunk meg, de rendesen vágnunk kell a vizet, mert jó sok lila folt lesz majd rajtunk. Az előző persze csak színjáték volt, eszem ágában sincs meghalni. Remélem a faszinak van annyi esze, hogy felfogja, mire is ment ki ez az egész. Ez a kis halál közeli élmény majd végleg észhez téríti. A becsapódás elég nagyot ütött és a víz is hideg volt. Majdnem megállt a szívem, de mindketten a felszínre úsztunk.

            -Agh… Majdnem megölted… mind kettőnket!

      -Tudom, nem ez volt a cél? –aztán láttam a szemében, hogy megértette az üzenetet. Mosolyogni kezdett, sikerült át értékelnie az életét, és rájött, kár lett volna eldobnia.

A sodrás kicsit erős volt, ezért csak jóval arrább tudtunk partra úszni. A rendőrök már vártak ránk. Felém közelítettek, azt mondták, hogy fáradjak velük, de elengedtek, amikor a férfi így szólt:

-Eressze el, biztos úr, elment az esze? Hisz ez az ember mentette meg az életemet!