Időutazók

A két jó barát, Jani és Fecó egy csendes délutánon a munkától megfáradtan egy kocsmában beszélgettek legújabb találmányukról, az időgépről.

-Mégis hova menjünk vissza? -kérdezte Jani.- Melyik pillanatára vagy kíváncsi a történelemnek? Nézzük meg a világ teremtését, esetleg Jézust? Vagy verjük szájba Hitlert? Tán a jövőbe is mehetnénk, hogy megnézzük a nyerő lottószámokat.

-Az még várhat: -szólt Fecó és az asztalon lévő almára mutatott.- Látod ezt az?

-Hogyne látnám, ne viccelj már velem. Mi van vele?

-Dobjuk vele fejbe Newtont.

-Úgy érted másszunk fel a fára és ejtsük rá a fejére? –Fecó bólogat, Jani pedig bepötyög pár számot a kis műszerén, és egy fényvillanás után máris a múltban találják magukat.

-Nézd Jani, ő biztos Newton! Másszunk fel arra a fára gyorsan! –mutat a legközelebbi fára Fecó, majd rohanni kezdenek. Eközben kicsit arrébb a bokrok között egy újabb fény villant fel. Újabb Jani és Fecó érkezett ebbe az időbe.

-Odanézz Fecó, ott futunk! Állítsuk meg magunkat mielőtt még baj lesz! –mondta az újonnan érkezett Jani. Majd egy újabb fényvillanás következik be és megjelenik egy újabb Jani és Fecó páros. Immáron négyen vannak a bokorban. Eközben Newton a fa alatt pihen. Az eredeti fiúk pedig már készülnek leejteni az almát.

-Dobd már azt az almát, még mielőtt kiszúr minket! –suttogja Jani.

-Innen nem jó, nem érek oda. Kicsit kintebb kell csúsznom az ág szélére. –az ág azonban reccsen egy nagyot, majd Fecóval és az almával együtt a földre zuhan.

-Mi folyik itt? Ki maga? –kiállt fel Newton.

-Ő, leszakadt a súlyom alatt az ág…

-Súly?

-…és a földre zuhantam.

-Zuhant?

-Ő… hát igen, tudja a gravitáció…

-Gravitáció? –értetlenkedik Newton. Jani leugrik a fáról és így szól:

-Gyorsan menjünk vissza időben és akadályozzuk meg, hogy ez megtörténjen.

-Kérem, ne mondja el senkinek, hogy látott minket különben nagy bajba kerülünk mindannyian. Találjon ki valami kifogást. Itt egy alma is ajándékba… -Fecó alig fejezi be mondatot. Máris eltűnnek az időfolyamban. Pontosabban pár perccel korábbanra utaznak vissza.

            -Odanézz Fecó, ott futunk! Állítsuk meg magunkat mielőtt még baj lesz! –mondta Jani. Majd egy újabb fényvillanás következik be és megjelenik egy újabb Jani és Fecó páros. Immáron már négyen vannak a bokorban.

            -Várjatok! –szólt Jani2.- Ennek így kellett történnie.

            -Látjátok a fát? –veszi át a szót Fecó2.- Még csak nem is almafa, ha nem jövünk vissza az időben, az alma sosem esik a fejére. Ez így volt megírva, ennek így kellett lennie. Úgy tűnik Newton is kitalált valami mesét arra, hogy mi történhetett, mert a jelenünkben minden rendben van.  –Jani2 és Fecó2 villannak egyet majd ők is eltűnnek.

-Ez munka volt, Fecó!

-Most már menjünk vissza a saját időnkbe.

-Nem. Azt hiszem most rajtunk a sor, hogy visszamenjünk pármásodpercet a múltba és megakadályozzuk magunkat, hogy nehogy megakadályozzuk a fáról leesést.