A mogorva, ragyás képű futár türelmetlenül nyújtja felém a csomagot, közben ragadósra zselézett haja tövét vakargatja a füle mögött.

Az ismeretlen feladó térítette a szállítási költséget, ezért nem is számít jattra. Ingzsebéből egy összerágcsált végű tollat nyom a kezembe, és az átvételi elismervényen rámutat a pontozott vonalra.

-         Itt kell aláírni. – mondja, és a vállam fölött kíváncsian bámészkodik a kollégiumi szobámba.

Mint ahogy általában ilyenkor lenni szokott, a futár olyan hülye szögben tartja elém a barna papírba csomagolt dobozra rakott elismervényt, hogy az aláírásom betűi reszketően görbére sikerülnek, mintha most tanulnék írni.

Visszaadom neki a lestrapált tollat, amit a futárcég emblémájával ellátott kék színű egyeningjének zsebébe csúsztat.

A csomagot a hónom alá szorítom, és látványosan borravalóért keresgélek a farmerom zsebeiben, pedig tudom, hogy nincs nálam egy vas sem.

         - Bocs, de le vagyok égve. – mondom és megvonom a vállam.

         - Semmi gond. – morogja az orra alatt, és köszönés nélkül sértődötten sarkon fordul, majd sietős léptekkel megindul a folyosón.

 

Visszalépek az üres szobába és becsukom az ajtót.

A szobatársam, (aki vörösre festett húszcentis égnek álló punk frizurájával és kulcskarika nagyságú orrkarikájával azt hiszi, hogy polgárpukkasztó megjelenése és az ügyvédi pálya nem fogják ütni egymást) valahol piál a haverjaival. Szombat délelőtt tízkor.

Nem lehet elég korán elkezdeni.

Úgyhogy amennyire ismerem, a szoba holnap  délutánig az enyém.

A tévé előtt álló kanapéhoz sétálok, és a csomagot a kezemben forgatva valami utalást keresek rajta, hogy mi lehet benne, vagy hogy kitől jött.

De nem látok semmit, ezért feltépem a csomagolást és kinyitom a kartondobozt.

 

Egyszerű papírtokba bújtatott sárga DVD lemezt találok benne, amin szintén nincs semmi jelzés.

 

Megint álmodom, és álmomban újra tizenkilenc éves főiskolás vagyok a jogi karon.

Jobb ötlet híján az érettségi után apám nyomdokaiba akarok lépni.

Nem mintha érdekelne az egész, csak egyszerűen nincs más ötletem és úgy gondolom, hogy így majd valamilyen szinten megfelelek apám elvárásainak, aki egykedvűen fogadja a hírt amikor bejelentem döntésemet.

Az egyetlen értékelhető eredménye a felvételimnek, hogy elköltözhetek rossz emlékű házunkból.

Belevághatok egy új életbe több száz kilométerre apámtól és havonta egymást váltogató nőitől.

Habár a legutóbbi igaz szerelme már több mint fél éve tartja pozícióját. És ha őszinte akarok lenni a magam módján még szimpatikusnak is tartom.

Úgy néz ki, hogy jó hatással van az öregemre, aki a kedvéért egy ideje felhagyott az ivással és hetente egyszer eljár az anonim alkoholisták csoportjába.

A gyógyulás útjára lépett.

A gazdag barátaival tartott éjszakai póker partik is kezdenek elmaradozni, aminek már ideje, mert jelentős összegeket bukik el a tartalékaiból.

Celina Dolosa apám munkatársnője az ügyvédi irodában, és mióta együtt vannak felcsillant a remény, hogy Alex Damno az életbe megkeseredett negyvenhat éves alkoholista magára talál és összeszedi széthullott presztisének darabjait, hogy mentse ami menthető.

Mindezek ellenére boldogan élek a lehetőséggel, hogy elköltözhessek.

Szabadságra és viszonylagos önállóságra vágyom.

És ők is jobban tudnak egymásra koncentrálni, ha nem lógok a nyakukon, és nem emlékeztetem őket jelenlétemmel a sötét múltra.

Mindenki jól jár.

Annak rendje és módja szerint alakul az élet, ahogy jó esetben elő van írva.

A főiskolán egy átlagos diáknak számítok és mindenki csak annyit tud rólam, ami feltétlenül szükséges.

Felix Damno aki egy messzi városból érkezett, hogy folytassa a családi tradíciót.

Születése óta színvak, de ezen kívül rendes srác, csöndes visszafogott és nem sok vizet zavar. A balesetről nem beszélek senkinek. Egy vagyok a sok közül.

Az átlagosnál is átlagosabb.

Kezdem megtalálni a harmóniát a főiskolások nem túl megerőltető életében.

Lelkiismeretesen látogatom az órákat, és tűrhető eredményeket produkálok a vizsgákon.

A szabadidőmben vagy a városban sétálgatok, vagy filmeket nézek a szobámban. Semmi extra, és ez így jó.

A napi rutin kitölti az időmet, és egészen megfeledkezem a messze magam mögött hagyott pszichológiai kezelésekről is.

Dr Demens-el folytatott beszélgetéseim emléke lassan megfakul, irreálisan távolivá válik.

Nekem is jót tesz a változás.

 

         A sárga lemezzel a kezemben a régi típusú tévé elé guggolok és bekapcsolom az alatta lévő polcon álló DVD lejátszóval együtt.

Berakom a lemezt és a kopott kockás kanapéra ülök.

Az egyik párna alatt megtalálom a távirányítót és elindítom a filmet.

 

         Két oldalról szürke színű szegecselt N és egy V betű úszik be a sötét képernyőre. Középen fémes hang kíséretében találkoznak és az ikon alatt megjelenik egy felirat.

Nude Veritas produkció.

Vonósok hangja szólal meg. Melankólikus dallam elnyújtott hegedűfutamokkal.

Egymást követve betűnként megjelenik a csupa nagybetűs cím.

         IN FLAGRANTI.

Egy férfias érces hang felolvassa, majd folytatja szereplők felsorolásával.

Alex Damno szerepében Alex Damno.

Celina Dolosa szerepében Celina Dolosa.

Dalton Blande szerepében Dalton Blande.

Rendezte, az élet.

 

Bármi nemű hasonlóság a filmben szereplő személyek és események, és valódi személyek és valós események között, egyáltalán nem a véletlen műve.

 

Elhalkul a zene.

A következő képkockák, egy sötét utcát mutatnak, amin egy szürke mercédesz közelít. Az utcai lámpák fénye megcsillan a nedves aszfalton.

Az autó ablaktörlője surrogva söpri le az esőcseppeket a szélvédőről.

A kék halogénlámpa vakítóan világít.

Az autó megáll egy ház előtt.

A lámpák kialszanak, és a kamera ráközelít a kinyíló ajtóra, amiből egy középkorú öltönyös férfi száll ki.

Sötét színű bőr aktatáskáját a feje fölé tartja esernyő gyanánt.

Kigombolt zakója szárnyai között meglibben búzavirágkék nyakkendője, becsapja az ajtót és a ház verandájához siet.

Fehér kétszintes ház szögletesre nyírt sövénnyel.

A férfi lerázza a vizet a táskájáról, hátrasimítja a haját és benyit a bejárati ajtón.

A keskeny előszobában megtörli a cipőjét a láptörlőben, és a fogas alatti alacsony asztalra teszi a táskáját.

         - Megjöttem Celina. – mondja és megindul az ebédlő felé.

         - Szia drágám. Pont most lett kész a vacsora. – válaszolja bentről egy kellemes női hang.

 

(A tévé előtt ülve felismerem a házunkat, apám kocsiját, amit olyan nagy becsben tart, és felismerem apámat.)

 

Vágás.

A kamera most a tágas ebédlőt mutatja.

Hosszú márványpult határolja el a konyhától, amiben egy hullámos világosbarna hajú nő sürgölődik.

Kivesz a sütőből egy kerámiatálat és a konyhapultot megkerülve az ebédlő közepén álló kerek asztalhoz megy és lerakja egy fa alátétre a terítékek közé.

 

Lehúzza kezeiről az egyujjas hőálló sütő kesztyűket és az asztalra teszi.

A szemközti ajtón belépő férfihoz megy.

Tojáshéj színű selyem köntöse megfeszül a csípőjén, ahogy ágaskodva könnyű csókot lehel a férfi szájára.

 

(Felismerem apám új barátnőjét Celina Dolosa-t.)

 

-         Áttörést értünk el a kikötői gyilkosság ügyében. A gyanúsított elárulta nekem, hol rejtette el a fegyvert. A mólónál egy raktárban. Majd holnap reggel szólok a zsaruknak, hogy nézzenek utána.- mondja a férfi és a zakóját a székének a támlájára terítve az asztalhoz ül.

-         Ez remek. Végre megtört.- mondja a nő és leül a másik székre.

 

A nő mindkettőjüknek szed a tálból, és enni kezdenek.

 

A kamera premier plánban a nő arcára közelít.

Helyes negyvenes napbarnított arc. Apró hajszálnyi szarkalábak mandulavágású szolidan kisminkelt sötétbarna szeme körül.

Tekintete álmodozva maga elé mered.

Ajkai lágyan mozognak, miközben a falatot rágja.

Egész lényéből sugárzik a kifinomult elegancia.

Mozdulatai könnyedek és magabiztos határozottságot árasztanak.

 

A kamera most a férfit mutatja. Felnéz a tányérjából.

         - Milyen napod volt?- kérdezi.

         - Tűrhető. Korán végeztem, és utána egyből hazajöttem.- válaszolja a nő, és továbbra is elmerengő szemekkel unottan rágja az ételt.

Azután felélénkül, mintha belülről megrázná magát.

-         Mikor mész a gyűlésre?- kérdezi.

A férfi az órájára néz.

         - Egy óra múlva kezdődik. Befejezem a vacsorát, átöltözök és indulok. Tíznél előbb nem érek vissza.- válaszolja.

         - Örülök, hogy eljársz. Hidd el sokat fog segíteni. Büszke vagyok rád.- mondja a nő mosolyogva, és kezét az asztalon átnyúlva a férfi kezére teszi.

 

         - Már most sokkal jobban érzem magam. Szinte egyáltalán nem is hiányzik. Évek óta először érzem úgy, hogy én irányítom az életemet. És tudom, hogy ezt neked köszönhetem.- mondja a férfi, és hálás pillantással néz a nőre.

Sötétbarna szemeiben odaadó kutyahűség csillog.

Közelkép összefonódó ujjaikról. A nő tökéletesen manikűrözött körmein gyöngyházfényű lakk.

 

A konyhapulton fekvő telefon csipogása szakítja félbe a meghitt pillanatot.

         - Elnézést.- mondja a nő, és az asztaltól felállva a telefonjához megy. Megnézi az üzenetet, néhány szót belepötyög, majd lerakja telefont és elkezdi összepakolni a tányérokat.

         - Ki volt az?- kérdezi a férfi és megtörli a száját, azután ő is felkel az asztaltól és segít összeszedni a vacsora maradékát.

         - Csak bentről kerestek, át kell majd néznem egy-két dolgot az üggyel kapcsolatban.- válaszolja a nő a mosogató felé fordulva.

         - De előbb lefürdök. Nagyon rámfér egy kiadós zuhany.- mondja és a férfi tekintetét kerülve a fürdőszoba felé indul.

         - Menj csak, majd én elmosogatok.- mondja a férfi és az ingujját feltűrve gyorsan elöblíti a tányérokat.

Amikor végez a fürdő becsukott ajtajához lép. Víz csobogása hallatszik.

Visszamegy a nő telefonjához, és a kezébe veszi.

 Közelkép a digitális kijelzőről.

Bejövő üzenetek. D.B.:Mikor menjek?

Kimenő üzenetek: Fél kilencre, Lesz egy óránk. Addig a tiéd vagyok.

 

A férfi arca kitölti a képernyőt. Kifejezése mindent elárul.

Barna szemei feketévé sötétülnek. Összehúzódó szemöldökei alatt feneketlen kutakká mélyülnek. Egymáshoz préselődő ajkai elfehérednek.

 

(Túlságosan jól ismerem ezt a nézést. Csalódottságból fakadó dühös megbántottság. Sokszor láttam, valahányszor valamelyik nője átverte, és megcsalta. A kihasznált megalázottak rosszat sejtető kiszámíthatatlan reakciókat rejtő tekintete.)

 

A férfi visszarakja a telefont a helyére, megigazgatja, hogy pontosan ott legyen, ahonnan elvette.

Vágás.

 

A gardróbból kivesz egy tiszta sötétkék inget, és egy laza szabású sportzakót.

Átöltözik, és a fürdőszobába megy.

Közeli kép az arcáról.

Erőt vesz magán, vonásai kisimulnak.

Felölti magára a higgadt önuralom kifejezéstelen álarcát.

 

A nő feltűzött hajú karcsú sziluettje átlátszik a zuhanyfülke opálos üvegén.

         - Akkor elmentem, tíz után itt leszek.- mondja a férfi emelt hangon, hogy túlharsogja a zuhanyrózsából előtörő víz zubogását.

         - Jól van. Ha kész vagyok, dolgozok még egy kicsit. Azután azt hiszem lefekszem, fáradt vagyok.- válaszolja a nő.

         - Ok. Pihenj csak. Indulnom kell.- mondja a férfi és kimegy a fürdőből.

Vágás.

 

A kamera egy nagydarab kopaszodó férfit mutat. Ernyedten lógó pofazacskóin vöröses szakáll.

Duzzad szemhéjai súlyosan nehezednek véreres szürke szemeire.

Jókora, lilás erekkel beszőtt orra formátlan burgonyaként emelkedik ki széles lapos arcából.

-         És az óta, vagyis pontosan kettőszáztizenkettő napja nem ittam egy kortyot sem. Istennek hála.- mondja, és leül egy összehajtható székre.

Az üres tornateremben körben elrendezett székeken ülő férfiak és nők megtapsolják.

-         Köszönjük testvérünknek az őszinte kinyilatkozást. És most imádkozzunk együtt.- mondja egy idős szikár ősz hajú tekintélyt parancsoló megjelenésű férfi. Fekete gallér nélküli ingének nyakrészén keményített fehér csík húzódik.

Mindenki megfogja a mellette ülő kezét, és lehajtott fejjel halk mormolásba kezdenek.

 

„Istenem adj nekem nyugalmat, hogy elfogadhassam, amit megváltoztatni nem tudok.

Adj nekem bátorságot, hogy megváltoztassam, amit meg tudok változtatni.

És adj bölcsességet ahhoz, hogy mindig meg tudjam különböztetni egyiket a másiktól.”

 

Apám elengedi a mellette ülő ráncos, vastagon kisminkelt nő kezét, és az órájára néz.

A kamera ráközelít: 20:32.

Vágás.

 

A házunk fehérre festett ajtaja előtt egy széles hátú férfi áll, és megnyomja az ajtófélfába süllyesztett csengő kerek gombját.

Az ajtó kinyílik.

Celina még mindig feltűzött hajjal bíborszínű szatén fürdőköpenyben mosolyogva beljebb invitálja.

Elszabadult tincsei nedves kígyókként tekergőznek hosszú nyakán.

Hátrébb lép, hogy beengedje a férfit, aki becsukja az ajtót.

Egészalakos kép Celina-ról.

Kibontja a haját. A barna hullámok leomlanak.

Lassú mozdulatokkal kiköti köntösének övét, szétnyitja, majd vállain hátradobva a padlóra ejti.

Meztelen nőiesen sportos testén nem látszik a kora.

Alma formájú kicsi mellei feszesen ágaskodnak.

Lapos hasa alján rövidre nyírt sötét fanszőrzet keskeny csíkja mutatja az utat izmos hosszú combjai közé.

Közelkép a férfi arcáról.

Sűrű világosszőke haja lazán hátrafésülve. Simára borotvált gödrös álla fölött kéjes mosoly.

Orra, mint egy görög szoboré határozott egyenes vonalú.

Klasszikus jóképű borotvareklám-arc.

A kamera fokozatosan közelít kék szemére, az égész képet kitöltő szivárványhártyáján visszatükröződik Celina hozzá hajoló lehunyt szemű arca.

 

(Felismerem apám legjobb barátját, Dalton Blande-t, aki kártyázni szokott vele, és aki a főnöke az ügyvédi irodában.)

 

Vágás.

 

         - Francba az egésszel.- mondja apám, és az ima után feláll a székből és a kijárat felé indul.

         - Ne engedj a csábításnak testvérem.- mondja a tiszteletes döbbent, és egyben sajnálkozó arckifejezéssel.

         - Bekaphatja.- válaszolja apám hátra sem nézve, és becsapja maga mögött a terem ajtaját.

Vágás.

 

Egy lepusztult raktárépületet mutat a kamera. Rozsdás ajtaja kinyílik és apám egy pisztollyal a kezében a kocsijába ül.

A háttérben látszik a folyó sötét vize.

Egy magányos hajó horgonyoz a mólónál. Üres fedélzetét egyetlen pislákoló fényű lámpa világítja meg a parton álló oszlopról.

Apám kinyitja a kesztyűtartót, és az aljából elővesz egy bontatlan lapos vodkásüveget.

Letekeri a kupakot, az üveget a szájához emeli, és addig iszik belőle, amíg a felét el nem tűnteti az áttetsző folyadéknak.

Köhögve összerázkódik és könnybe lábadt szemmel nézi a másik kezében tartott rövid csövű krómozott forgótáras fegyvert.

A kamera a kipattintott tárra közelít.

Három aranyszínű lövedék lapul benne pusztításra készen.

Vágás.

 

A szürke mercédesz lámpái kialszanak és leparkol egy kivilágítatlan mellékutcában egy szemetes konténer mellé.

Leáll a motor, apám kiszáll a kocsiból. Nagyot húz a vodkásüvegből és a konténer oldalának dobva összetöri.

A pisztolyt a zakója zsebébe süllyeszti, és tántorogva megindul a szomszéd utcában álló házunk felé.

Közelkép elszánt arcáról, és zavaros tébolyult szemeiről.

Az órájára néz: 21:04.

Vágás.

 

Egy egész képernyőt betöltő hatalmas lakáskulcs hatol be egy óriási zárba.

Apám óvatosan hangtalanul becsukja az ajtót, arca eltorzul a részeg gyűlölettől.

A kamera nézőpontja, apám nézőpontjára vált.

Látja a földre dobott fürdőköpenyt.

Egy gyűrötten heverő zakó az ebédlő padlóján.

Egy nadrágszíj és egy nadrág a hálószoba csukott ajtaja előtt.

Jobb kezében a pisztoly csillogó fémje.

Bal keze lassan lenyomja a háló kilincsét.

 

Ütőszeg csapódik a töltény gyutacsára. Narancsszínű robbanás kíséretében a lövedék pörögve útjára indul a huzagolt csőben.

 

Szőke hajszálakkal borított tarkóba hatol, majd véres roncsolt szöveteket terít a szemközti falra.

 

A kamera megfordul, és közelképet mutat Dalton Blande arcának maradványairól. Haja és álla között kifele táguló vörösen ásító tölcsér. Ernyedt teste ráborul az előtte háttal négykézláb térdelő sikoltozó Celina-ra. Mögöttük apám áll, előretartott kezében a fegyver csövéből füst gomolyog.

Celina vergődve kiszabadul szeretője holtteste alól. 

A hullát félrelökve a véres falig hátrál.

Szólni akar, de lövés zaja nyomja el a hangját, és ezzel egy időben a nyaka és a mellkasa közötti gödröcskében megjelenő lyukhoz kap.

Vér bugyog az ujjai közül.  

Szemei kifordulnak, és bágyadtan oldalra dől.

Vágás.

 

Apám megkönnyebbült arca közvetlen közelről.

Egyenesen a kamerába, és azon keresztül rám néz.

A pisztoly csövét az álla alá szorítja.

(nem akarom látni a többit, de akárhogy is próbálom kikapcsolni a lejátszót nem sikerül.)

 

         - Bocsáss meg fiam. Mindenért.- mondja üdvözült mosollyal az arcán, és meghúzza a ravaszt.