A Zombi Apokalipszis után:

A születésnap

I.

Apám egy ilyen művészlélek féle. Sosem rajongott ugyan a festményekért, de voltak kedvencei. Még kicsi voltam, amikor elvitt a fővárosba, hogy szerezzen nekem pár képregényt. Miután kirámoltuk a boltot elindultunk vissza a kocsinkhoz. Az utca üres volt, de egyszer csak egy förmedvény ugrott ki a szomszéd üzlet ablakán. Apám villámgyors volt és rögtön fejbe lőtte. Majd percekig szótlanul bámulta a vérfoltot a falon. Oda sétált elé, térdre rogyott és sírni kezdett. Akkor láttam először így elgyengülni. Azt mondta, az a vérfolt a falon egy Edward Cy Twombley festmény kiköpött mása volt, amitől felidéződtek a régi életének emlékei. Az iskolai évek, a régi barátok és szerelmek, a szabadság és boldogság. Azóta minden évben ellátogattunk ahhoz a vérfolthoz meggyújtani egy gyertyát, elhelyezni egy virágot, sírdogálni.

Fogalmam sincs, hogy mikor következett be. Én már bele születtem ebbe a rémálomba. Így nőttem fel, elzárva egy kis faluban. Van pár disznónk, csirkénk, egy-két tehén is akad. Egy nagy közös földet művelünk, megosztunk mindent, ami rajta terem. Csak így tudunk életben maradni. Tartályokban gyűjtjük össze az esővizet és azt isszuk. Másfél-kéthavonta a kormány emberei meglátogatnak minket. Letesznek egy bazi nagy dobozt a tábor közepére, abból nyerünk áramot. Akit tudnak magukkal visznek biztonságosabb helyre. Folyamatosan ellátnak minket lőszerrel és fegyverekkel, hogy megtudjuk védeni magunkat. A falon kívülre vadászni vagy fát vágni 10-es csoportokban járunk. Egy erdő közepén húztuk fel a táborunkat, kis faházakban lakunk. Ritkán tévednek erre a szörnyetegek, szóval elég unalmas az élet.   

Két nap múlva lesz apám születésnapja, így összegyűltünk Laci haver kecójában egy kis elő bulira/kártyapartira. Csabi hozta a nőjét, Edinát, meg a faterját, Petit. Itt volt még az én barátnőm is, Judit, plusz Laci kutyája, Farek.  Az én nevem Kocka, onnan kaptam a nevet, hogy amikor éppen nem őrködöm, állandóan kártyajátékokkal ütöm el az időmet. A szüleiem azt mondják, ne akarjam megtudni honnan ered a név.

            -Mit cs… Csabi? Mit csinálsz? Mond meg nekem, mi az ördögöt csinálsz?

            -Letettem a makk alsót.

            -De mire tetted rá?

            -Piros nyolcasra…

            -Igen, piros nyolcasra, de nem teheted le pirosra, se zöldre, se lilára, se Farek hátára! Makkra teheted rá! Kismilliószor elmondtam már neked, ez nem olyan, mint a többi alsó, ennek más funkciója van, és ne merd azt mondani, hogy a múltkor is így játszottuk, mert kurvára nem így játszottuk!

-Jó! Visszaveszem és húzok egyet. Te vagy, Laci!

            -Piros ász, kimaradsz, Petikém… –mondta Laci, mire Peti rögtön lecsapott egy zöld ászt.

            -Ne mondta, hogy makaó.

            -A lófarót nem mondtam!

            -Tényleg nem mondtad. –szólt bele a vitájukba apám.

            -Hogy mondtam volna, hát lecsapta egyből. Nem volt időm, nem hagyta, hogy végig mondjam! Ez így nem igazságos.

            -Ez egy ilyen játék. –mondta Peti.

            -Lehet, hogy létezik ilyen szabály, de én sajnos nem ismerek olyat, ami megszabná, hogy milyen sebességgel rakjuk a lapokat. Bár azt el kell ismerni, ez nem volt túl sportszerű.

            -Köszönöm, Bandi fater!

            -Na, jó! –szóltam közbe. -Vegyük úgy, hogy mondtad. Csak haladjunk, hadd menjek ki végre, mert mindjárt bepisálok. –fater kimaradt így én jötten, szegény Csabi ráfázott, egyetlen egy lapom volt, és az is zöld hetes. Felálltam az asztaltól és a konyhába vettem az irányt a lányokhoz. Farek követett.

            -Ne menj messzire Kocka, még visszahívhatnak! –mondta Csabi.

            -Hagyjad fiam, majd tőlem kikapsz.

            -Hahaha! Imádok veletek játszani, srácok. –tette hozzá apa. Edina és Judit húslevest főztek, mennyei illata volt. Judit a levest kavargatta, amikor átöleltem és a nyakát kezdtem el csókolgatni.

            -Mackó! Szólj a srácoknak, hogy fejezzék be, kész a leves. Megterítenél?

            -Mi lesz a második?

            -Semmi. –mondta halkan Edina.

            -Hogyan?

            -Gondoltuk inkább majd holnapután főzünk komolyabbat. Nem baj, Mackó?

            -Nem, dehogy. Úgyis spórolnunk kell a kajával. –szépen csendben családias hangulatban fogyasztottuk el a levest. Jókat nevetgéltünk, Farek már a csontokon csámcsogott, amikor Peti megszólalt:

            -Van valami borod, Laci? Jól esne most kortyolgatni kicsit.

            -Van, de attól tartok az utolsó üveg…

            -Azt inkább, hagyjuk meg a szülinapomra.

            -Ne aggódj fater, majd én gondoskodom róla, hogy legyen pia holnapután. –a borozgatás után, mindenki elindult haza lepihenni. Judit bement a szobába lefeküdni, én még beszélgettem egy kicsit apámmal. –Valamit el kell mondanom.

            -Tudod, amikor ilyeneket hallok tőled, olyankor az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Mert félek, hogy bajba kerülsz, vagy valami rosszat tettél. De ugyanakkor örülök is, hogy szoktál rosszalkodni és boldog életed van.

            -Holnap kimegyek!

            -Micsoda? Hova akarsz menni?

            -A fővárosba az ajándékodért. Viszem magammal Csabit meg Lacit. Talán Farek is jön. –mindig is beleláttam a lelkébe, nem azzal van a baj, hogy elmegyek, mert tudja, hogy tudok vigyázni magamra. Hanem az, hogy nem viszem magammal. Nagyon sokat jelent neki az a vérfolt.

            -Ó hát… hát… rendben.

            -Sajnálom, hogy nem tudlak elvinni. De hidd el öreg, nem fogod megbánni. Ez lesz életed legszebb ajándéka, bízhatsz bennem.

            -Rendben, fiam. Szeretlek.

            -Én is fater, jó éjszakát.  –egy hosszas ölelkezés után. Mindketten a szobánkba sétáltunk. Befeküdtem Judit mellé.

            -Már alszom. –mondta kuncogó hangon.

            -Igen? –kérdeztem.

            -Ühüm.

            -Akkor nem is fogunk szexelni?

            -Á-á!

            -Ne máár.

            -De-de. Fáradt vagyok.

            -Akkor mondok egy olyat, amitől majd felelevenedsz. És garantálom, hogy szex lesz a vége.

            -Kétlem, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem kelltetted fel az érdeklődésemet, szóval nyugodtan lehet próbálkozni.

            -Holnap kimegyek. A falon túlra.

            -Elment az eszed? –Judit felpattant a takaró alól, előbukkantak a hófehér keblei. Kezdésnek nem rossz.

            -Muszáj vagyok. Fogytán az alkohol, meg még ezt-azt be akarok szerezni a szülinapra.

            -De...

            -Jön velem, Csabi és Laci is.

            -Pont ettől félek én is. Istenem, hogy mindig ki tudtok találni valamit, ami miatt izgulhatok. És azt tudod már, hogy mit adsz apádnak ajándékba?

            -Azt hiszem igen, miközben kártyáztunk támadt egy faszályos ötletem. Emlékszel arra a vérfoltra, amiért annyira oda van az öreg, ami egy régi festményre emlékezteti? Azt hozom el neki.

            -Neked tényleg elment az eszed. Fel kell menni Pestre érte, és ha jól tudom, az a folt egy falon van. Hogy az ördögbe fogod levakarni onnan?

            -Ezt még át kell gondolnom. Azt hiszem nem olyan vastag az a fal, valahogy kiütjük.

            -Akármit is tesztek nagy hangzavarral fog járni. A világ összes zombija oda fog csődülni.

            -Tudom, ezért jönnek velem Csabiék. Lesz nálunk annyi lőszer, hogy egy világháborút is ki tudunk robbantani… Most sem akarsz szexelni?

            -Nem. Most haragszom rád, mert ilyen veszélyes dolgokat művelsz.

            -Lehet, hogy holnap meghalok. Te meg nem akarsz velem szexelni?

            -Ne mondj ilyeneket!

            -Lehet ez az utolsó alkalom.

            -Te most zsarolsz engem? De utálom, amikor ezt csinálod… ne gyere! –ez az! Mondtam, hogy összejön. Bocsi, de ehhez most ki kell kapcsolni az agyam. Másnap reggel Lacival együtt Csabiék ajtaján dörömböltem.

            -Mi van? Mi van? –ajtót nyitott.

            -Öltözz Csabikám, eldobod az agyad, ha meghallod mit talált ki ez marha mára.

            -Ne szívassatok, mit?

            -Felmegyünk Pestre. –mondtam.- Szükségem van a segítségetekre.

            -Király! Várjatok meg a garázsban, öt perc és kész vagyok. –úgy tettünk, ahogy mondta.

            -Emlékszel még, Kocka, amikor építettük ezt a garázst. Még megvolt a teherautó, bementünk az Obi-ba farostlemezekért. Életem egyik legkirályabb élménye volt a polcok között zombikat üldözni. Igaz majdnem ott hagytam a fogom. Azok a köcsögök rám borítottak egy polcot. Egy pina szőrszál választott el attól, hogy ne csapja szét a fejemet, egy légkalapács. Ki a halála rak fel olyan magasra légkalapácsokat…

            -Mit mondtál?

            -Pina szőrszál?

            -Nem! Légkalapács. Zseni vagy Lacikám, egy isten verte zseni vagy!

            -Mi a mulatság tárgya? –megérkezett Csabi is.

            -Elmondom a tervet! Apámnak van az a kedvenc vérfoltja a falon. Minden évben elmentünk megnézni, de idén még nem. Mivel most lesz a születésnapja, gondoltam felmegyünk Pestre, kiszedjük a falból és elhozzuk neki.

            -Nem egy épeszű ötlet azt el kell ismerni, de valakinek vigyáznia kell rátok. És légkalapáccsal akarod kiszedni a falból?

            -Igen, szerencsére Laci tud is egyet…

            -Ó… őőő… én azt szétbarmoltam mérgemben, aztán neki hajítottam a zombiknak, azok meg elvonszolták valahova. Ha meg is találnánk nem biztos, hogy működne.

            -Az nem baj, bárhonnan tudunk szerezni egy légkalapácsot. Az a kérdés, hogy mivel fog majd működni? Nem hiszem, hogy van áram ott bárhol is.

            -Az ördögbe! –egy pillanatig elszállt minden reményem, de Csabi mint mindig most is kisegítette a bajból.

            -Ne aggódj haver. Van egy telkünk Egerszóláton, ahol az ősök buliztak fénykorukban. Ha minden igaz, és még nem lopta el senki, akkor ott kell lennie egy benzinmotoros áramfejlesztőnek. –a következő két óra a készülődéssel telt el. A kinti világnak megfelelően öltöztünk fel, kar és lábvédőket húztunk fel. Akció közben nem könnyű mindig oda figyelni a végtagjainkra. A zombik meg előszeretettel harapdálnak kezeket és lábakat. Nem árt néha szemüveget is viselni. Könnyen a szemedbe fröccsenhet a vér, aztán, jaj neked. Golyóálló mellény sem árt néha, fordult már elő olyan egy táborban, hogy egy nő kiment mosni a patakhoz, más túlélők meg zombinak nézték a szerencsétlent. Igaz mit sem ér, ha a fejedre céloznak, de a fenébe is, fő a biztonság. Laci bütykölt még valamit a motorháztető alatt, addig mi összeszedtük a fegyvereket. A katonáktól kapott klasszikus M4-es géppisztolyakt pakoltuk be, ezzel bármi ellen lehet küzdeni. Kényelmes kézben tartani és kiválóan lehet vele célozni. Judit három kétliteres palackba töltött vizet. Még meleg volt, az esővizet forralta fel. Ételt sajnos nem sokat tudunk vinni, így is szűkölködünk. Egy marék sült krumplit csomagoltak el nekünk. Készek voltunk az indulásra.

            -Szóval a „Fekete Szépséget” viszitek. A híres 1966-os Chrysler Imperial. –fogalmam sem volt, hogy mit jelentenek apám szavai, annyit tudtam, hogy ez egy átkozottul régi kocsi, de még mindig remekül üzemel. Évekkel ezelőtt hozták el az ősök valami autós kiállításról. Azt mondák egy képregényből készült filmben volt egy ilyen kocsi. A Zöld Darázsban. Ezért elhozták és ők is elnevezték Fekete Szépségnek. Nagyon kreatívak voltak.

            -Mire visszajövünk, a zombi történelem legfaszályosabb születésnapi buliját dobjuk össze neked. –mondtam.

            -Eszelős gyerek vagy te fiam, és tudom, hogy tudsz magadra vigyázni. De mégis aggódom érted. Nekem már nem maradt senkim, csak te vagy egyedül, nem bírnám ki, ha elveszítenélek. Szóval nagyon vigyázz magadra!

            -Ezt megígérhetem neked, szeretlek, fater! Este jövünk.  –pontosan 10 órakor indultunk el. Menet közben az útvonalat terveztem meg a fejemben. A tábor, ahol élünk egy Eger melletti erdőben helyezkedik el. Innen elmegyünk a szomszédos faluba Egerszólátra az áramfejlesztőért. Onnan Verpeléten keresztül Kápolnáig megyünk, ahol kihajtunk a 3-as főútra. Gyöngyös lesz a következő megállóhely, egy-két éve mintha láttam volna arra, hogy fel van szedve az út az egyik utcában. Talán találunk valamit. Ja és persze van arra egy jó ki italbolt. Remélem még nincs kirámolva. Aztán ha minden jól megy, meg sem állunk Budapestig.