Amatőr Írók Klubja

Felhők égi lesen

Kezem a kezedre kulcsolva,
Mosolyom a tiédre ragadva.
Hársfa kondul,rózsa röppen.
Vörös ruha a szélben libben:
Csak veled,csak veled.

Arany angyal dala száll,
Kis röptében megtalál.
Az álom huppan,kikerül.
Sötét vízbe elmerül:
Csak még fáj,csak még fáj.

Léptemre riad mókus,pacsirta.
A hangjegyek egybe olvadnak,
S magasban vár minden király,
Majd herceg,mely arany lovon vár:
S mely te vagy,mely te vagy.

Álom libben,nem akarom.
Öblös öltésekkel szívem varrom.
Hagyod veszni,azt mi a miénk,
Kósza szélben az árnyék nem kímél:
Hol vagy?Merre tűntél?

Szivárványom az égen kedvez,
Úttötöknek a szívem felel.
Csak várj,míg eljön az idő,
Vattacukrot az égre lő:
A szíved,a szíved.

Patak folyik,sellő intett,
Csak te tudod,hogy mit értett.
Szívem a szívedre tapasztva,
Alsó ajkam,beharaptam:
Itt vagy,még itt vagy.

Fiatal évek jönnek-mennek.
Veled együtt el nem vesznek.
Ki álltam az útra,ugráltam.
Veled vagyok a nagyvilágban:
Csak itt és most:
Egy kitalált világban.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Nagy Viktória üzente 13 éve

Nem az a lényeg,ohgy tökéletesen írjunk,hanem,hogy saját magunk legyünk :D
Régen írtam már,de suli meghozta a kedvemet :D meg buszon van időm xd :D
Az utolsó sorok azok direkt lettek ilyenek :D

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Romantikaaaaaaaaaaaa! :) Viki, rég láttalak, ha nincs ott a neved, akkor is tudom, hogy te írtad!:) Van még mit csiszolni, nem mindenhol rímel, olvasd fel hangosan.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben