Amatőr Írók Klubja

Mocorogsz

13 éve | [Törölt felhasználó] | 3 hozzászólás

Mocorogsz. Anyagoddal tömködnéd levegőd, tágítanád tered, rést keresnél tetődön, de tested látványból kiöntött betonkeret: mozdíthatatlan. Pedig érzed, biztosra véled, sejtjeidben ott bugyog a félresepert tudat, hogy kiutadhoz csak meg kéne találnod saját élménykutad. Láncaidat letépve magad köré nyílnál, minden benső kételyt szabadságra hívnál. Színes lyukakon, vak horizonton, felgyújtott utópián át szivárgó tükreidhez érve, valamennyit áttörve, egyiket sem értve – először és utoljára a valóságba férve. Önmagadból szívva már merszed terve élni, fényesen árnyalni, pillanatnyi vágyálmoddal réted fölé érni. Pillangókésként hulljál fel égfádra, színt leheljél virágod várába, ajtóaurád kinyújtva fogózzál, őrült dobbantással zöldcsíkká zuhanjál. De még csak mocorogsz, rongyaidat élve tétován kujtorogsz, vágysz az értetetlenre, kezeid zsebeidben, mocorogsz… Keresed a kulcsot, mellyel béklyóid nyithatod. Vagy legalábbis reményeddel fellazíthatod. Füst zuhan a lelkedbe.

Hólyaggyűjteményedbe.

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Én így érzem magam most: "tétován kujtorogsz, vágysz az értetetlenre, kezeid zsebeidben, mocorogsz… Keresed a kulcsot, mellyel béklyóid nyithatod."

Válasz

Kovács András üzente 13 éve

Hmm, éppen a God is an Astronaut - Fireflies and empty skies című számot hallgattam, miközben ezt olvastam. A kettő együtt remek is kis élményt nyújtott. Persze zene nélkül is megállja a helyét az írásod. Utazás közben szívesen olvasgatnék ilyesmit. Rövid kis szösszenet elolvasása után, gondolkodva a messzeségbe nézni.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Híába irod prózába , ez vers a javából, van zenéje, ritmikája, aurája , és gondolati mélysége, Egyébb meg nem is kell .tetszik!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben