Szar lett az élet, szar lett a lét,

  egy levert faj élete: túl nagy a tét,

    túl nagy az ár, túl nagy a tömeg,

      a vénádat karcolja a széttört üveg,

            patakzik a vér, de ez jó, igen, remek,

                  már nem is érzem, hogy remegek,

                      fura álom hevít, szememet lezárom,

                             s elfelejtem azt, hogy a gyűlölettől fázom,

                                  széttört álmok bulvárja, ahol sétálok*,

                                      arctalan, lélektelen élőlénnyé válok,

                                         álom a jelenben, jelen az álomban,

                                           semmi nem tud lekötni a saját világomban...

                                          füves cigi, szétfolyt pia

                                        de az embernek tovább kell szívnia,

                                       s ugyanúgy a piát tovább kell innia...

                                    álom a jelenben, jelen az álomban,

                                  ahol kettő ötször van meg a háromban,

                                nem érdekel, hogy végtelen harcokat vívjak,

                           csak az, hogy a cigiből még egy slukkot szívjak,

                        értelem és érzelem, a kettő már egy,

                   színes álmok kavalkádja, minden egyre megy,

             életből a vidámság régesrég kifutott,

       nem mentünk utána, és már messzire jutott,

   nem értem és érzem, nem fogom fel, mit teszek,

 a belémdumált szarokból mindent készpénznek veszek

húznak és dobnak az álmok, sorfalat állnak

életem útján, de valóra sosem válnak...

Bökd a tűt a vénádba, haver,

jóanyád folyton kiabál, apád meg ver,

szar az egész élet, mondtam már,

   de az ember egy jointtal bárhol bármit kihever...

          meguntam már, hogy semmiért harcot vívjak,

               hogy ismeretlen, beszívott emberekhez mentőt én hívjak,

                  csak az kell, hogy szívjak... szívjak...

                        szívjak...

                            elszáll minden...

                                 - Doktor úr!

                                      mi a fasz van már... anyád a doktor...

                                         de az is csak bölcsész...

                                      - Elveszítjük...

                                mi a gyászt? máskor vigyázz rá jobban...

                         semmi sem jön kétszer...

                  de ha rád tör a kényszer,

         nehogy többé talpra állj....

    de ilyen hedonista önző fasszá se válj...

ez egy igaz történet, de többé nem olvasható

csak ha álomba rúg pár szem altató...

hiányzol, ugye tudod?

     hiányzik a fasz, nem tudom, mit beszélek

          itt az idő, én asszem lelépek

                                                                        el...

                                                                        el...

                                                                        el...

  ______________________

* Green day