Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Esti rapszódia

13 éve | N. Sýmur | 3 hozzászólás

Semmi sem utalt a katasztrófára

Akkor sem jutottak többen akasztófára,

mint máskor, illetve kellett volna nekik;

pompásan működtek a KFC-k és Mekik,

az emberek boldogan híztak, haldokoltak,

kutatták sötét oldalát a Holdnak,

nyugodt tudatlanság sírjában feküdtek,

nem is léve tudatában igazi helyüknek,

boldogan tékozoltak, adóztak a gyönörnek,

de nyoma sem volt semmiféle könyörnek

azon a szép napon.

Hirtelen jött a rémes robbanás,

a borzalom, üvöltés, halállátomás,

milliárdok haltak, mások szenvedtek,

mindegyik partján mindegyik tengernek,

hiába a pénz, a vagyon, minden javak,

sikermunka, elitiskola, felelősek, komolyak,

mindennek vége, sötétség jön, ordít,

mindent a visszájára fordít,

haldokló kezek kapálóznak mindenhol,

s a Föld nem Föld többé: galaktikus pokol,

tűzakol.

Én nyugodtan sétálok a katasztrófa közepén,

melegedem embermáglyák tüzének melegén,

meg sem értint e vad vége a világnak,

nem látom többnek, mint letépett virágnak,

egy hazalmas, mindent ölelő mezőn -

kit érdekel, hogy világosság helyett sötétség lőn,

új idők árvája e világ, elhagyott pára,

s nem is lehet belőle mára

más,

csak végenincs böjt, vérfolyó, hazudás,

ketyegő bomba, zuhanó fény, lázadás,

irritáló gyönyör, borzalmas szépség, árulás,

megszakadt kör, szétrobbant test, változás,

áruló szó, széttépett test, omló robbanás.

De kékes hullám, végtelen vonatonutazás,

marasztaló vendég, szorgos munkás,

párolgó népek, de mégis: élniakarás,

és egy örök, végenincs, élethosszi kutatás,

hogy végre, végre, végre valami más,

valami hasznos, szerethető újítás,

béke, élet, szeretet! mosolygó Mikulás

szerető emberek, álomszép csillaghullás.

De mégis, mégis: egy hatalmas választás.

Csak te választhatsz magadnak. Jól fontold meg.

Érezd a súlyát, de ne gondolt túl - végre!

Tudd: csak Te dönthetsz igazán jól Neked

de végén a csillagok közé szállsz majd fel az égre.

2012. 09. 11.

Címkék: symur

Kapcsolódó hírek:

Hát, igen

Kedves Naplóm! (Játékra fel!)

A mélypont (Játékra fel!)

Non est currentis (Játékra fel!)

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

A második versszak második soráig azt hittem, 9/11-nek akarsz emléket állítani. Nem ezt tetted, de hogy mit tettél, azt nem is igazán értem. Pontosabban szólva az értelmét nem fogom fel, hogy mit akartál mondani.

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Ez aztán a látomásszerűség, jók a szavak, szinte láttam, de valahogy mégsem ijedtem meg, talán mert a vége lenyugtatott. A mosolygó Mikulás. :)
Nem kéne most ilyeneket olvasnom.

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

A vers pesszimismusa végtelen , ekkora kiábrándultság egy fiatalemberben, még akkor is sok ha csak megjátszod, de megjátszani sem lehet mindent, mert vannak itt olyan gondolatok amelyek teljes meggyőződéssel vetitik elénk a végpusztulást, az apokalipszist. Megcáfollak nem ilyen lesz a Föld vége --ami a mi világunk-- mert minden embernek ott a világ vége , ahol élete fonala megszakad!
Mindettől függetlenűl a versnek súlya van.Nem is kicsi!!!!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben