Néhány napig a fényképésszel történt incidensem  hatása alatt voltam. Nem tudtam megmagyarázni magamnak, egyszerüen nem tudtam felfogni ,hogyan lehet az aljasság utján olyan messze elmenni, hogy néhány perces bevezető után egyenesen leakarjon teperni  és a leghalványabb  hajlandóság jele nélkül , érzelmeimre való tekintet nélkül csúnyábban bánjon  velem mint egy közönséges utcalánnyal.Érthetetlennek tünt annak ellenére , hogy  nem egy ilyen esetet hallottam, olvastam, ismertem , csupán azt nem tudtam elképzelni , hogy ilyen dolog velem is megtörténhet. Csak  jó néhány nappal később jutott eszembe , amit az alakomról, a testemről , a szépségemről zengedezett.

           Több hónapba telt , amig túl tudtam  tenni magam az ügyön , és még évek multán  is egy-egy  rosszabb kellemetlenebb napomon  fájó érzést váltott ki belőlem . Hetekig nem volt kedvem semmihez , még a munkához sem , egyre azon töprengtem , hogyan tudnék változtatni jelenlegi életformámon, életvitelemen. A helyzetet még az is súlyosbitotta , hogy  nem volt kinek elmondanom  az esetemet , mert akinek elmondhattam volna az az anyám volt , akinek a betegségére való tekintettel  mégsem mondhattam el, mert nem akartam neki  újabb fájdalmat  szomorúságot okozni.

           Hosszú töprengés után  elhatároztam , hogy újból figyelni fogom az apróhirdetéseket , és az otthoni munkám mellé, keresek még valami  állást ,valami elfoglaltságot , pusztán azért , hogy változtassak , hogy kitudjak törni  jelenlegi állapotomból. Néhány nap  keresgélés után találtam is egy hirdetést , amelyben  egy három éves kislány mellé  társalkodót kerestek.Mikor elolvastam , felcsillant a szemem.,magam elé képzeltem a hároméves kislányt , és magamban a  saját nevemre  kereszteltem el. Aztán elhatároztam , hogy a következő napon felkeresem a hirdetés feladóját. Éjszaka, a még soha nem látott kislány felől álmodtam.

           Reggel rendbe szedtem magam ,és  sietve elindultam a megadott cimre. Kis  takaros , kertes villa , hosszú bekötőuttal, az udvaron óriási kutyák --még a fajtájukat sem ismertem. Magas kovácsoltvas kerités, a vaskapun , három-négy zár.

           Egy olyan harmincév körüli magas ,csinos , elegáns , de első látásra mogorva tekintetű, hideg hölgy nyitott kaput. Betessékelt a házba , s közben minden mozdulatomat  figyelte , állandóan  magamon éreztem szúrós tekintetét, amint újabb és ujabb kérdéseket tesz fel, közben  az öltözékemet is, és az alakomat fixirozza. Érdeklödik , hogy eddig hol voltam állásban , és ha voltam , miért hagytam ott , esetleg miért bocsájtottak el. Válaszoltam  tisztességesen kedvesen , de közben már arra gondoltam , hogy talán kérni fogja a cselédkönyvemet --amiről nem tudtam , hogy micsoda , de odahaza  hallottam , hogy létezett ilyen okmány  is. De ez csak a pillanat müve volt , mert megjelent a kis July , aki az anyja szoknyája mögül bujócskázott velem. A másodperc töredéke alatt belopta magát a szivembe, pedig egyáltalán nem ilyennek képzeltem el.

            A hölgy a vallásom iránt érdeklődött, és hogy milyen nyelven beszélek még , mert szeretné ha kislányával  franciául beszélnék , mert mint mondta , az angol kiejtésem , nem elég tökéletes, és nem szeretné, hogy a kislány nyelvi fejlődését, rossz irányba befolyásolnám. A kislány változatlanul szemezett velem , és én megvoltam győződve , hogy a kis July-nál  nyert ügyem van, mert ő nem törődött a származásommal,, a vallásomma,az öltözékemmel, ő a társat látta bennem, akivel napi három-négy órába játszadozhatna.