Találkozás

           Hogy kivel, meg mivel azt a kedves olvasó rövidesen megfogja tudni, mert azt csak azok tudják akik velem egyszerre kezdték, vagy talán még régebben. Volt ídő amikor ötven szóból már egy jó kis  cikket, lehetett kanyarintani, százból már egy kis novellát és egy regényhez sem kellet sokkal tőbb mint ennek a többszöröse.  Én a központi sajtót figyelve csak arra voltam képes hogy megtanuljam , hogy nem szabad irni. Kis tanulság is tanulság. Aztán a helyi sajtó felé vettem az irányt, amiről azt hittem,  hogy valamivel jobb és hozzám is közelebb áll.Nem áttalottam elküldeni egy két irásomat, a helyi lap szerkesztőségébe amit le is hoztak, csak úgy átalakították, hogy csak nehezen ismertem rá, de erről már írtam. De arról nem, hogy azokban a napokban kaptam egy szerkesztőségi levelet is, amiben arra kértek hogy  rákövetkező hét első napján fáradjak be a szerkesztőségbe , hogy kiegyenesitsék kóválygó gondolataimat. Hát nem mondom, hogy nem gondolkoztam el a dolgon, azt viszont állitom, hogy nem mentem be. Nem éreztem különösebben a hiányát, csak hogy láttam apámat hogy bújja sajtót,és gondoltam hogy megpróbálom nem csak olvasni hanem csinálni is.

           Ez az eset teljesen feledésbe merült, és éltem tovább , vidám vagy nem vidám fiatal  életemet.Hanem úgy harminc év múlva, egy ünnep alkalmával megismerkedtem az akkori olvasószerkesztővel, és a  továbbiakban tartottuk a barátságot, a különbözö ünnepségeken való megjelenés formájában. De néha fel is hivtuk egymást.

            Egyszer aztán  úgy gondoltam, hogy megérdeklődöm tőle , hogy mi a véleménye az akkori esetről. Zsebre tettem a levelet, és  az első találkozásunkor feltettem neki a kérdést.  A kérdésemre, kérdéssel válaszolt: Tudod te, hogy írtuk mi akkor lapot? Úgy hogy a  cenzor ott ült velünk a szerkesztőségi szobába, és csaknem számolta , hogy hányszor írjuk le a "kárpátok geniuszának" a nevét és ha nem elégszer , akkor visszadobta a  cikket, és újra kellett irjuk, mert megtehette. Egyébként emlékezett az esetre,és azt mondta, hogy: jól tetted hogy nem jöttél be. Ez is egy találkozás volt, a sajtóval való találkozás akkor amikor még gyászjelentés végére is elvártak egy kis pirosat.