Szóval nem jött össze, még csak a csók se. Ennyi, ilyen az én formám.   Amikor kinyitottam a szemem, Bea már vagy négy-öt lépésnyi távolságra állt tőlem, az egyik plafonig ágaskodó szobanövénye hátterében. Tekintete ijesztően szegeződött rám, karjai pedig annyira megfeszültek, mintha egy késelő banda ellen próbálna menekülni. 

- Mi a faszt csinálsz? - rikácsolta, tátott szájjal. - Magadnál vagy?

Alapjába véve, nem is az lombozott le igazán, hogy nem sikerült megcsókolnom, hanem ahogy utána beszélt velem. Nem is tudom, részletezzem? Na, jó részletezem.

- Baszódj meg, nem ezért vagyok veletek olyan, amilyen! - szegezte rám, műkörömmel díszített mutatóujját. - Ha már rendes a főnökasszony lánya, akkor meg kell baszni? Igen? Nem sül le a pofádról a bőr, te mocsok? Na, most takarodj haza és meg ne lássalak itt többet! Annak örülj...

- Te balfék - szólt közbe Fábrel, aki egy úttal a jéggé dermedő Bea szavába vágva, a nagy semmiből bukkant elő, pont közém és a megfeszült végtagú hölgyemény elé. - Nem mondod komolyan, hogy még ehhez is én kellek?

     Álljunk csak meg.

  Most akkor mi is történt? Odáig értem, hogy Fábrel ott bukkan fel, és akkor, amikor akar. Ám, azzal hogy váratlan betoppanása következtében, varázslatos módon Kürti Beában is megállította az életet, már félelmetes.

- Vedd már le róla a szemed, nincs semmi baja, csak lestoppoltam - szólt rám, feszültebb hangon az őrangyalom, gyenge karlendítéssel legyintve a mögötte álló Beára, akinek ijedt szemei egy pislogásnyira sem moccantak. Pont úgy állt, olyan mereven s mozdulatlanul, mint Misi szokott a beszélgetésünknél. - Rám figyelj, ha kérhetem! 

Zavarosan pislogtam az őrangyalomra, aki még egy elégedett "na végre" féle szusszanatot is kibocsátott ekkor.

- Hogy jutott eszedbe, azonnal megcsókolni? - folytatta torkolását onnan, ahol nemrég abbahagyta. - Ez a nő, nem egy útszéli prosti, hanem a főnökasszonyod agyonkényesztetett lánya! 

Kinyújtotta mindkét karját és olyan lendületesen mutogatott a dermedt szoborra, mintha egy árverésen próbálná rám sózni.

- Kénytelen voltam közbeavatkozni, mert már az első próbán elbuktál! 

- Elbuktam?

- Igen - majd vett egy nagy levegőt, amivel minél gyorsabban próbálta csillapítani magát. - Majdnem! Azért nincs minden veszve!

Eddig tartott a nyugalmi ideje. Felemelte a csontos mutatóujját, - ahogy néhány pillanattal ezelőtt Bea is - és újból indulatosabb hangnemre váltott.

- Nem lenne még itt az ideje és szégyellem is magam, hogy nekem kell rá megtanítanom téged, de a felhatalmazásommal mutatok neked egy "meritan" kézjelet.

        Eltűnődve álltam és vártam mit fog tenni ezután. Nem fogtam fel hirtelen, hogy mit is készül mutatni, ne is várja tőlem senki, hogy majd mindenre gyorsan fogok kapcsolni. Odalépett hozzám közelebb és tanító jelleggel rám paramcsolt, hogy emeljem mindkét tenyerem, mellszélességbe, ahogyan ő is. Így is tettem. Kijavított, szétnyitotta a tenyereimet, így már végképp úgy néztem ki, mintha a melleimet próbálnám védeni a fogdosóktól. 

- Nagyon klassz - szuszogta, flegmatikus hangnemben, ezután egy lépéssel hátrált tőlem. Levette a tekintetét a kezeimről és a szemembe nézett.- A meritan kézjelek abban segítenek, hogy az alkalmazásukkal könnyedén tudunk hatni emberekre. Ezt a varázslatos kézmozdulatot, emberek nem alkalmazhatják csak az őrangyalaik. Általában így próbáljuk ösztönözni védenceinket a helyes cselekedetekre. Általában, ha összejön, de sajnos nem mindig szokott. Többféle kézdmozdulatot különböztetünk meg, mindegyiknek más hatása van, én azonban csak egyet fogok neked megmutatni. A szenvedély kézjelét.

       Ez valami elképesztő!

  Komolyan, úgy éreztem magam, mintha a Harry Pottert nézném moziban. Annyira imádtam az újdonságokat, alig vártam hogy beavasson a részletekbe. Olyan voltam, mint egy kisfiú, akit először kísérnek be egy játékboltba.

- Milyen fajtái vannak még? - hadartam örömteli hangon. - Van mocskos szexre ösztönző? Na és detox hangulatot kovácsoló? Van olyan, amitől magától feláll a farkam?

- Tudtam, hogy nem kellene beszélnem róla - csóválta a fejét elégedetlenül Fábrel és soha többé nem válaszolt a kérdéseimre. - Emeld fel újra a kezed, nem érünk rá egész nap!

Így is tettem, de a vágyakozás fojtó ereje még pangott bennem. 

- El kell érned, hogy Bea ugyanezt a kéztartást használja, mint amilyet most te! - magyarázta, már feszült izgalommal a hangjában, ami nagyon hamar átragadt rám is. - Neked pedig ennyi a dolgod! Figyelj! Csak figyelj!

         A mutatóujját rátette a jobb tenyerem közepére, majd utána a balra emelte. Csupán annyit tett, mintha két pöttyöt koppintott volna a tenyerem puha közepébe. Eléggé lehangolódtam, miután ő elégedett mosollyal nézett a szememve. 

- Csak ennyi?

- Mit akarsz még? - nyitotta nagyra azokat a sötét gombszemeit. - Nem kell megfognod a csöcsét, semmi plusz erőfeszítés, csak ennyit teszel és odáig lesz, hogy szétszaggatja rajtad a pingvin mellényt!

- Azért, azt hittem legalább egy imát dúdolni kell mellé - feleltem, totálisan kiábránulva az idegen kézjelekből. 

- Na, jó túl sok fantasztikus filmet néztek, mindenből a maximumot várjátok el - tisztázta, fejcsóválás közben Fábrel, majd egy lépéssel elállt az utamból, hogy szabadon láthassam a még mindig dermedt Beát. - Azt javaslom, dobd be magad! Úgy csinálj mindent, ahogy mutattam!

- Állatokra is hat? - néztem rá, mire ő felháborodottan rám meresztette nagy szemeit. 

- Ne ez érdekeljen, hát nem érted, hogy próbatételre készülsz? Különben, igen! 

- Rendben - bólintottam kötelességtudóan, majd leengedtem a kezeim, felszívtam a mellkasom és magabiztosan Beára néztem. Pont mint egy kemény karatefilmben a főhős. 

- Készülj! - suttogta Fábrel, majd néhány pillanat múltán, köddé vállt. Becsületre méltó módon szivárgott köddé, esküszöm egyik amerikai filmstúdió se tudna ehhez a látványhoz foghatót animálni. Élmény volt látni, na de most Beát kell megdugnom!

- ...hogy nem rúglak ki, most rögtön! - üvöltött velem Bea, aki látványosan tért magához a hosszas dermedt szünete után, amiről fogalma sincsen. Kiváncsi lennék, mit szólna ha megemlíteném neki.

- Figyelj - léptem közelebb hozzá, összeszedtem magam és igyekeztem azt tenni, amit Fábrel mondott. Az volt a nagy szerencsém, hogy Bea nem veszítette el teljesen a fejét, engedte hogy gyengéden megragadjam a csuklóit és mellszélességbe felemeljem. 

- Mit akarsz? - rántotta el végül a kezeit, még ijedtem meg is ugrottam egy picit. - Hozzám ne nyúlj!

- Nem akarlak bántani...

- Még szép, hogy nem akarsz, te köcsög!

Itt és most, vagy sietek vagy agyonver, kinézem belőle. A csuklói után nyúltam, felemeltem és a tenyereire szegeztem a tekintetem, amely rettenetesen vibrált az izgalomtól. Sikerüli fog így? Vagy félrenyúlok és véletlen a gyilkolás kézjelét alkalmazom? Te jó ég, hol vagy Fábrel?

- Engedj már, el!!! - sikította Bea, bizonyára már az első szinten lakók is meghallották a kiáltását és már rohannak is hogy ránk nyissák az ajtót. Nekem akkor itt annyi. 

         Akkor már csak azért is megéri végigcsinálni! Mégpedig azért, mert a bennem tomboló ösztön, nem hagyta  hogy abbahagyjam. Intenzívebb lendülettel már harmadszorra kaptam el a tőlem tizenegy évvel idősebb nő csuklóit, majd az ujjait felfelé emelve, magam felé fordítottam a tenyereit. Döntő lépéshez kerültem. Ha azt a két pontot sikerül belepöccinteni, oda középre, ahol Fábrel megmutatta, akkor király vagyok!

Nem hiszem el. Sikerült. Király vagyok!

      Bea felhőkölt, kihúzta törzsét és olyan ijedt szemekkel pislogott rám, mintha éppen most tudatosulna benne, hogy jelenése lesz végbéltükrözésre. Pont azon reakciók mutatkoztak meg az arcán, mint amelyek általában az emberen, ha valami nem mindennapi éri. Félelem, utána pedig leblokkol.

Ekkor magamhoz rántottam és megcsókoltam. 

S még mielőtt végső kétségbeesésem küszöbére állnék, meglepetten észleltem, hogy visszacsókolt. Nem ellenkezett, nem lökött el magától. A torokszakadtából történő kérdőrevonás helyett, a nyakam köré fonta húsos karjait, én pedig a derekára. Két másodpercig. Utána lecsúsztattam tenyereimet a fenekére és markolászni kezdtem. Meg is érte, hülye lettem volna a derekán hagyni, amikor olyan formás és puha feneke volt, hogy szinte beleolvadtak az ujjaim. 

      Nem csak az én kezem huncutkodott. Lehúzta egyik kezét a nyakamról, ujjait lágyan végighúzta a mellkasomon, a hasamon át, majd a nadrágomat tartó övet kezdte el kibontani. Nem ment neki egy kézzel, így be kellett hogy segítsen a másikkal, ami másodpercek töredéke alatt sikerült is neki. Türelmetlen volt, azt észrevettem. Az öv csattjának kibontása után, beledugta kezét az alsógatyámba és ujjait, az ekkorra már teljes egészében ágaskodó hímvesszőm köré fonta. Keze jéghideg volt, de egyáltalán nem zavart.

        Honfitársaim.     Azt kell hogy mondjam. Hogy ezután semmi más nem következett, csak az, hogy belé hatoltam. Meg kell hagyni, rendkívül jó zsebtolvaj lenne belőle, hiszen amíg smaciztunk, egyik kezével a farkamat markolászva, addig a másikkal ügyesen kibontotta a saját nadrágja gombjait és jobbra-balra rángatva csípőjét, letornázta kövér fenekéről a nadrágját.

         Forgószéken szexelni? Tudod, mikor! Félrelöktem magam mellől és leültem, hátammal az íróasztalnak dőlve. Fölém állt és rám mosolygott. Ekkorra már csak egy melltartó volt az össz öltözéke. Beleült az ölembe én pedig a vaginájába mentem kirándulni. Mondhatom, élménydús kalandban volt részem. 

         Tíz! Na, jó kilenc, de szerintem tíz másodperc volt, mire elélveztem. 

Nem, a közelben sem volt egy nyamvadt zsebkendő sem. Ki a francot érdekel? Első próbatétel: pipa!