Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Sajnos nem volt időm arra, hogy kiontsam az életét, ugyanis hangos szirénázások hangzódtak be az utcáról. Amikor odanéztem, fehér és kék színkombinációval ellátott autók sokasága állt az épüket előtt. Volt egy olyan sejtésem, hogy nem azért jöttek, hogy gratuláljanak nekem az ötödik próbatétel elvégzéséhez, hanem hogy börtönbe vigyenek. Csak hogy addigra én már réges rég nem tartózkodtam a kifosztott bank helységében, a ronggyá vert Anna előtt, mire a sötétkék egyenruhás urak, fegyverrel a kezükben berohantak.
Egy áttetsző ajtón mentem be a kellemetlen szagú helységbe, ahol legalább ötven ember kedvtelen tekintete irányult rám. Voltak akik egymás mellett ültek, voltak akik türelmetlenül várakoztak, na meg akik alig hallható hangon beszélgettek és csodával határos módon bassza meg, meg is értették egymást. Nagyon kultúrált helységnek találtam, kivülről-belülről, de sajna ez közel sem fog változtatni azon, amit most tenni fogok. Határozott tempóban elhaladtam az emberek között, megközelítve az egyik banki ügyintéző kis bódéját, vagy minek nevezzem, ami mögött üldögélt és ahonnan kaján vigyorral osztogatta a hülyéknek a pénzelbaszós tanácsokat.
|
|
Az ötödik próbatétel lényege:
Rabolj ki egy bankot.
Nos, hát akkor holnap este munkába is állhatok. Mára már tényleg elfáradtam.
Másnap reggel iszonyatos fejfájásra ébredtem. Kellemetlen görcs kínzott, fényfoszlányokat láttam magam előtt, mellé enyhe hányinger. S ha ez nem lett volna elég, még szédültem is. Kitántorogtam a vécére, de már az ülőke elé se volt időm leguggolni. Sugárban hánytam össze mindent, ami körülöttem volt.
Misi már javában elkezdte kipakolni az asztalokra a só és bors szórókat, én pedig némán figyeltem. Mit tehettem volna? Álljak be neki segíteni, hallgassam meg az unalmas fecsegéseit az autókról? Végülis, ez az utolsó munkanapja itt, úgyhogy kibírom. A helyzet az, hogy még én segítettem hozzá ahhoz, hogy elkezdje a prédikációit. Esküszöm, ha nem szólok hozzá, ő tovább fütyörészik világbéke hangulattal azon a kisimított arcán. Én viszont megkérdeztem tőle, hogy mikor fogja tudni megvenni azt a bizonyos autót, amire már jó rég óta gyűjt.
Vasárnap dél körül tértem magamhoz.
Addigra már az ágyamban voltam, összekoszolt utcai ruhában és alvadt vérrel a homlokomon. Túlzok, ha azt mondom kétségbeestem, mert annyira kábult voltam, hogy még a fejemet se bírtam mozdítani. Odakint zuhogott az eső, azt legalább tisztán hallottam. Úgy tűnik a jó idő, csak egy napig tartott. Hányingerem volt, így sajnos meg kellett erőltetnem magam a felkelésre. Nagyon nehezemre esett.
A vasútállomás csak tíz percre volt innen, így nem kellett megismételnem a mágiát a hosszadalmas babona érdekében. Még egy darabig tartani fog. Bravó, Rent Krisztián teljesítettem neked a harmadik próbatételedet de a hamarosan Flórával együtt fognak elföldelni. A baj csak az volt, hogy ez a lány egész séta alatt untatott engem a nyavalyás szövegével. Nem tudom miről beszélt, mert én száz évvel ezelőtt éltem ezen a világon, szóval az elkényelmesedett szlengek használata miatt, amiket képtelen voltam értelmezni, még egy szót se bírtunk váltani egymással.
Szombat reggel, irgalmatlan nagy fejfájásra ébredtem. Semmire nem emlékszem, legfőképpen arra, hogy mikor kerülhettem ágyba. Amikor észrevettem magamon, hogy utcai ruhában feküdtem, ijedten néztem jobbra és balra. A szőnyegen egy összetört kerámia malac hevert, amitől úgyszintén nem tudok. Tudtommal, annak a malacnak, itt mellettem lenne a helye az éjjeli szekrényen, most viszont a szoba másik végében volt, a tévé mellett. Nagyon különös, mégis hogy a picsába kerülhetett oda?
Fogtam egy konyharuhát, bevizeztem és a kezemre hajtottam. Bevonultam a szobámba és leültem az ágy szélére. Éppen hogy csak helyet foglaltam, már megint megjelent. A fotelban ült, kényelmesen összetett lábakkal, az ujjával a ruha által kitakart melleit simogatva. Hosszú vörös haja, két oldalt lógott meztelen vállára, ugyanazt az orrfacsaró kókusz illatot árasztva, amitől még ráadásul tüsszentettem is egyet. Ő erre elnevette magát, de nem mondta hogy egészségemre.
- Találkoztál a napokban valakivel, aki nagyon csábítóan hatott rád?
Mintha villám csapott volna belém. Így van, tudtam. Igazam volt. Fábrel nem tudhatta, hogy tegnap este ki várt rám az ágyamon ülve, s mostmár egészen biztosan vagyok, hogy ki miatt viselkedhetek napok óta ilyen förtelmesen. Én azonban a fejemet csóváltam. Nem voltam hozzá őszinte és nem érdekelt, hogy ennek milyen súlyos következményei lesznek. Mert nagyon ragaszkodtam ahhoz a nőhöz.
Ó, drága Csikós Flóra. Bárcsak újra összejöhetnénk.
Éppen a mozi épülete előtt sétáltam, amikor hirtelen megpillantottam Mátét. A kigyúrt, hülyén oldalra fésült, szőke gyereket, aki egykor a legjobb barátom volt. Ezt úgy képzeljétek el, hogy óvódás korunk óta ismertük egymást, és még nem is tudom hány sportágat végigvittünk együtt, általános és középiskolát is beleértve. Na, de nem ez a lényeg. Ott állt, persze nem egymagában az a gyerek, aki alaposan megkeserítette az életemet és érdeklődő vigyorral az arcán, pásztázta kedvesével a frissen vetítendő filmek bámulatos plakátját.
Megvártam hogy a friss levegő valamelyest kijózanítson a kábulatból, azután nekiláttam az öltözködésnek. Nem tudtam megmondani, hogy miért akartam nekimenni Petikének. Igazából nem is haragudtam rá, mindig elengedtem a fülem mellett a beszólását, meg hát ha nagyon okosan gondolkodom, akkor ő se akart komolyabban belémm kötni, elvégre én rúgtam rá balról az ajtót. Már csak azért is oka lehetett volna beszólni, amiért nem jobbról közlekedtem.
Én segíthetek neked!
Azután elillant. Fogta magát és hopp, köddé vállt. Valahogy Fábrel eltűnéséhez tudnám hasonlítani, amit csinált. Nagyon sajnáltam hogy elment. A kurva életbe, olyan jó nő volt! Teszek arra a kicseszett hét próbára, nekem sokkal jobban kellene egy ilyen nő, aki ilyen csábítóan tud kacsintani, gátlástalanul ráülni, az erekciós pillanatát élő farkamra és ilyen szenvedélyesen smárolni. Erre nagyobb szükségem lenne, mint arra a csődtömegre, akit még a volt barátnője is magasról leszar.
Nem vásároltam semmit. Megint. Fogtam magam, átpréseltem magamat a kasszánál álló, hosszú sorok között. Megint. Világvégét sejtő hangomon bejelentettem a kasszás csajnak, hogy nem vásárlok semmit. Megint. Ő erre nem felelt semmit, csak nézett rám, mintha nem látott volna fehér embert. Végül kinevetett és kipletykált egy vevővel, akivel akkor találkozott életében először. Gondolom hosszadalmas beszélgetésbe keveredtek, aminek a mögöttük álló kikúrt sok vásárló, cseszettül örvendhetett.
Nem akartam ezt az egészet, mármint hogy megtörténjen, aminek hamarosan meg kell. Annak az átkozott próbatételnek. Találkozni akarok Flórával, beszélgetni, nevetni. Bánom is én, ha csak annyi, nem is kell szex, de azt se bánnám, ha megint az arcomra ülne.
Megmosakodtam, felöltöztem és útnak indultam. Irány a Pajtás Étterem. Megint ugrálni, borokat töltögetni és lenyelni a fáradtságtól feszült szakácsok hisztijét. Komolyan, az egyiknek tuti hogy visszapofázok, ha mégegyszer beszól.
Másnap délelőtt Misinek be nem állt a szája, egyfolytában arról fecsegett nekem, hogy venni fog egy tök új autót, aminek nyitott utastere lesz. Már nagyon régóta szeretett volna venni, de még csak most fog neki rá összegyűlni a pénz. Rendben van, nagyon akarta, láttam rajta hogy annyira vágyakozik iránta de szerintetek mennyit jegyeztem meg abból amit mondott? Úgy van. Semmit.
Zavartalanul pakolásztam a bors és só szóró tartókat a még üresen álló asztalokra, amíg divatmajom kollégám jött utánam a szalvétatartókkal a kezében.
Csontjaim megfagytak, a szívem vadabbul vert és a homlokomon verejtékpöttyök gyöngyöztek. Mindez pillanatok alatt. Nem hiszem el. Csikós Flórával álltam szemben.
- Szia - nyögtem ki, automatikusan akár egy beprogramozott gép.
Flóra a polc lábához húzta a dobogót, majd kiegyenesedett és rám nézett. Semmi lelkesedést nem láttam azokban a csodaszép barnán csillogó szemeibe. De gyönyörűek voltak.
- Szia - köszönt vissza, de már vette is le rólam a tekintetét, a csomagos gumicukrokra vezette át.
Vakító napsugár nyalta végig az arcomat, így hasra kellett hogy forduljak, a további kényesztető alvás érdekében. Olyan szépet álmodtam, nem akarok még felkelni. Talán ha ismét áloba merülök, újra láthatom, azt a gyönyörű lányt! De már az nem engedi hogy visszaaludjak, ahogy így félálomban elmélkedek róla! Hiába is próbálkoztam, nem ment. Még csak jobban kinyílt a szemem. Hanyatt fordultam és mogorván lerúgtam magamról a takarót.
- Gratulálok, Runiel - sóhajtozta, fáradtan. - Teljesítetted a második próbatételedet! Tönkretetted egy vállalkozó életét!
Megszeppenve néztem rá, mialatt ő tisztában volt vele, hogy ezzel egy szavát se értettem meg, így folytatta.
- Azzal hogy kirúgtad alóla a létrát, egy életre tolószékbe kényszerítetted - emelte a karját és mutatott a mellettem fekvő, mozdulatlan férfira, akire már innentől fogva, egészen más szemmel néztem, mint eddig. - Többé nem fog tudni lábra állni, így nem tudja tovább vinni a vállalkozását és el fogja adni a birtokát is!
- Mi?
Nagypapi délután a kertben ásott.
Olykor leszúrta a földbe az ásót, és a nyelének a végére támaszkodott. Nosztalgikus hangulatot sugárzó szemekkel tekintett a puszta messzeségbe. Én a kávémat szürcsölgettem a teraszon és azon tűnődtem, hogy van ennyi türelme és energiája ekkora terület kerthez és ennyi állathoz? Mi fiatalok meg hisztizünk, ha el kell mosogatni néhány edényt.
Odamentem hozzá, amikor távolról találkozott a tekintetünk.
Amikor leakaszkodtam a fóliáról és megfordultam, egy alacsony, kék szemű idős nénit pillantottam meg, aki a kezeit tördelve, a kapuban állt. Fején, a kötényéhez hasonlóan szürke fejkendő volt. Első ránézére, kedvesnek tűnt. Főleg, mert a röhögőgörcs, ami az iménti "párzó majmokéhoz" hasonlított, már tépni kezdte az ajkát. Ám még mielőtt elindultam volna lefelé, megbizonyosodtam arról, hogy nincs közelben a kakas. Nincs hát.
Másnap reggel, hidegzuhanyként érintett a mobiltelefon idegesítő ébresztő zsinata. Az első gondolat a fejembe, ami már az agypusztító lárma bekussoltatása után a tudatomba hatolt, hogy a jó büdös francért ittam meg tegap azt a két doboz sört. Nem mondhatom, hogy másnapos vagyok, de hogy nem is ébredtem olyan frissen, az tuti biztos. Úgy éreztem magam, mint akit megvertek. Nehezen és lassan mozogtam. A fürdőszobába menet, úgy csoszogtam, hogy még rá is szóltam magamra.
Az aktus után, Bea semmire sem emlékezett.
Fábrel felhívta rá a figyelmemet, - már ha utólag is - ha elernyedt testünket a feltápászkodásra kényszerítjük, valamint nekiláthatok a szőnyegre spriccelt magömlésem apró cseprő bizonyítékait feltakarítani, utána a kézjel okozta kábulat elmúlik. Kiváncsivá tett a gondolat, hogy egész pontosan honnan fog emlékezni Bea a dolgokra. Legszívesebben ott maradtam volna, hogy megbizonyosodjak benne, de az ingem begombolása közben, Fábrel az íróasztal mögött, határozottan a fejét rázta, hosszú karját előrenyújtva, a kifelé vezető ajtóra mutatott.
Szóval nem jött össze, még csak a csók se. Ennyi, ilyen az én formám. Amikor kinyitottam a szemem, Bea már vagy négy-öt lépésnyi távolságra állt tőlem, az egyik plafonig ágaskodó szobanövénye hátterében. Tekintete ijesztően szegeződött rám, karjai pedig annyira megfeszültek, mintha egy késelő banda ellen próbálna menekülni.
- Mi a faszt csinálsz? - rikácsolta, tátott szájjal. - Magadnál vagy?
Alapjába véve, nem is az lombozott le igazán, hogy nem sikerült megcsókolnom, hanem ahogy utána beszélt velem.
Ekkor pillantottam meg életemben először Kürti Beát, aki a maga harmincegy évével, simán letagadhatna egy tíz évet. Alacsony teremtés volt, festett fekete haját feltűzve hordta, csokoládé bőre a rendszeres szoláriumi látogatásairól tanuskodott, rikító kék szeme pedig olyan volt így messziről is látva, akár a tenger. Tiszta és csodaszép. Még az is megfordult a fejemben, hogy vette őket. Most miért? Akinek van pénze, megteheti nem?
Annak ellenére, hogy a tragikus történtek, az őrangyal felbukkanása és a nem mindennapi küldetés beszámolója még javában pumpálta belém a stresszt, nem kellett elringatni éjszaka, hogy elaludjak. Nem, nem a kényelmes párnahuzat finom tapintása és nem is a meleg takaró ölelése okozta a hamari álomba merülést. Apám! Ha belegondolok, hogy ezelőtt, egy totál idegen srác verhette a farkát a helyemen. Én meg itt fekszek, hasi görcsökkel megáldva és ingerültségtől virbáló tekintettel.
Erőtlenség, kedvtelenség, reménytelenség. Tessék, ez a három kellemetlen tudat bombázta a tudatomat, amióta eljöttem otthonról. Mert el kellett jönnöm. Nem érdemeltem normális családi életet. Ahhoz egy család kellene. Nincs miért élnem, de őszintén szólva, tartok az öngyilkosságtól. Pedig megtenném, legszívesebben. Ám, amilyen szerencsém van, még csak egy hurkot se tudnék kötni arra a nyamvadt kötélre. Vagy vágjam el az ereimet? Még a gondolattól is szédülök, hogy kést vennék a kezembe.
A fejemet ráztam. Ő pedig ezt megelégelte válaszul.
- Miért nem sikerült megkapnia?
- Mert én nem hagytam - hajolt az ágy széléhez, ahol a lábaim hevertek és olyan mélyen nézett a szemeimbe, mintha most éppen az ördögök királyát látná bennük. - Nem hagytam, hogy egy könyvekkel teli kartondoboz zuhanjon a fejedre! Nem hagytam, hogy agyon nyomjon a gitterbox! Nem hagytam, hogy az az undorító féreg a tranzitjával halálra gázoljon téged!
- Tanulj meg verekedni! Állj, ne szólj semmit! Látom, eszed ágában sincs végighallgatni, ezért engedd meg, hogy kölcsön vegyem az egyik fürdőszobai kellékedet!
Ekkor sietős léptekkel kiment a szobából, majd hamarosan visszatért, egy nagy tükörrel. Közelebb lépdelt hozzám és óvatosan fekvő testem fölé emelte a fürdőszobai tükröt, hogy én pontosan lássam annak a személynek a teljes arcát, aki egyáltalán nem én voltam. Nem, ám! Amikor a tekintetem találkozott egy szőke, holtsápadt fickó, tengerkék színű szemével, úgy éreztem, hogy még a szívem dobogása is alábbhagy.
Meló urán elszaladtam Danival ajándékot venni. Tipikus egyszerű délután volt. Hazafelè menet azonban történt valani. Valami. Valami nem mindennapi...
- Olyan fura voltál ma!
- Hogy érted azt, hogy fura? - méltatlankodtam az anyós ülésen rángatózva, hiszen ennek a szónak több értelmezése is lehet, Dani meg csak felém hajította, hogy "neszeparasztveddkibelőleamitetszik".
- Semmi lelkesedés nem volt ma benned - felelte végül, őszintén.
Kiss Lóránt, a tőlem egy fejjel alacsonyabb, pocakos fiatalember, akinek megkülönböztető jele a fekete "Doors"-os póló és a szürke mackónadrág volt. Még csak pár hónapja dolgozott a cégnél, frissen szabadulva az iskolapadból és egekig ágaskodó büszkeségével már oda-vissza lefárasztott mindenkit, miszerint neki már csak fél évet kell várnia arra, hogy a nagybáttyja üzenjen neki, az angliai melóval kapcsolatban. Persze azóta, már azt is hangoztatni kezdte, hogy mégsem megy ki külföldre, hanem itthon marad és cégen belül elkezd felfelé törni.
Másnap reggel arra ébredtem, hogy az ébresztő óra, szabályosan gyomorba rúg. Nem viccelek, hasfájásra ébredtem. Kinyomtam a digitális óra gombját, ezzel bekussoltatva a halálfélelmet keltő, szaggatott sípolást és visszadobtam a kezemet a mellkasomra. Felhúztam a lábaimat, így remélve hogy annyira nem mar belém a hasi fájdalom. Nem a fenét. Na, nyomás a klotyóra. Az a keserű, "takarodjaszememelőlmertmegöllek" munkakedv, ami álmos, gyűrött arcomra volt írva, hogy is mondjam.
Néhány pillanatig szótlanul bámultunk egymásra. Azután képzeljétek el, mi történt. Olyan őszinte válasz hullott ki a számon, ami abban a minutumban, onnantól kezdve mindent megváltoztatott körülöttem.
- Olyan lányt, mint amilyen te vagy!
Ez a kijelentés, engem ugyanannyira meglepett, mint Nettit. Hogy minél hitelesebben felvázoljam a jelenlegi kinézetünket, példaként mint egy pár, akik életükben először találkoznak egy vakrandin. Mint már említettem, Nettivel mindenről el lehetett dumálni, de voltak neki is pillanatai, amikor hang, nem akart kijönni a torkán.
- A lényeg, hogy utána ne nyald ki a barátnődet!
Úgy bizony, jól hallottátok.
Abban a pillanatban összerezzentem, mint egy alsó osztályos kisdiák, akit több felsős vett körbe, a zsebpénzére éhezve. Váratlanul ért, de tisztában voltam vele, hogy Netti ilyenfajta lány. Gátlástalan, barátságos és mindenről el lehet vele beszélni. Akármilyen hihetetlen, még a pináról is.
- Tudod, Netti ez a veszély már egy jó ideje nem fenyeget engem - feleltem, majd a konyhapulthoz léptem kávéért.
- Rendben, de azért jó mondani - húzta be a nyakát a vállai közé, édes vigyorral az arcán.
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás