A bonyhádi csata

Irdatlan hőség volt ezen az áprilisi napon is, mintha csak az időjárás is az ellenséghez pártolt volna. Már hosszú ideje folyamatosan emelkedik az átlaghőmérséklet, ami gyilkos hőség nekünk, az az araboknak régen megszokott körülmény. A harminc fokos tavaszi szellő bennünket megizzasztott, az arabok felfrissültek tőle. Sehol egy felhő, és az időjósok már napok óta nem beszélnek esőről. Az erők összevonása megtörtént, az időjárásra hivatkozva nem odázhattuk el a csatát. A magyar hadvezetés a megerősítésül kapott cseh és lengyel zászlóaljakat a második vonalba sorolta, erőinket a Völgységi patak mentén osztottuk el. A páncélozott szállító járműveken csak egy-egy lövész maradt, a többiek fedezéket kerestek a környező tereptárgyak mögött. Egyetlen páncélos ezredünket a főparancsnok- Kutasy vezérörnagy- kettéosztotta, és a szárnyakra vezényelte, egyik részét Börzsöny falu határába, a másik felét Kismányokkal szemben bontakoztatta szét Mindezeken túl volt még hat géppuskánk, egy légvédelmi gépágyúnk, és három 105milliméteres ágyúnk. Az én rajom birtokolt még egy Fagott kézi páncéltörőt, szerencsére annyi rakétával, hogy nem is bírtuk kézben hordani az összeset, fennhagytunk a szállítón még vagy harminc páncéltörőt.

Közvetlen felettesünk Zontál százados volt, aki a zászlóaljunkat is vezényelte. Berendelt eligazításra, és a következőket mondta:

-         Kimentek gyalogosan egészen Hidasig, és szemrevételezitek a terepet. Három rókalyukat készítetek úgy félúton, egymástól legalább tíz méterre. Amint közelednek az ellenséges erők, ti már ott lesztek afféle előretolt oldalőrsként, és igyekeztek minél több páncélos eszközt felrobbantani. Nyilván egy idő után észbe kapnak, és nyomotokba küldenek egy szakaszt. Amint észreveszitek őket, irány a rókalyuk, bebújtok és magatokra húzzátok az álcázó fedelet. Lehet hogy fémkereső is lesz náluk, ezért minden fém holmit magatok alá dobáltok, minél mélyebben legyen. Ne dőljetek be a csendnek, csak este jöjjetek elő, és jelentkeztek nálam Az elmondottakból tehát gondolom világos, hogy csak két embert viszel magaddal: te vagy az irányzó, a másik tölt, a harmadik biztosít, no meg cipeli a rakétákat. Kérdezzél, ha nem világos valami.

-         Kösz főnök, de minden világos. Kiválasztom a két embert, és megyünk előre.

-         Rendben, óvatosak legyetek és vigyetek mindent, vizet és élelmet is.

-         Értettem.-tisztelegtem egy lazát, és elbaktattam a körletünk felé.

Majdai és Csete volt a két legügyesebb emberem, félrevonultam velük, és vázoltam a feladatot. Morogtak egy sort, mikor megtudták, hogy estig a lyukban kell csücsülni, ráadásul egyedül. Ha közös lyukat készítenénk, akár kártyázhatnánk is – mondogatták, de végül csak megértették, hogy ez a parancs, és ha valakit meg is találnak, a másik kettő megmaradhat. Felmálháztunk ,ki se látszottunk a sok cucc alól, a hőségben tántorogva bandukoltunk a hatos út mentén Pécs felé. Szemügyre vettük a tereptárgyakat, és a legkedvezőbb védelmi helyzetet nyújtókat megjelöltük a térképünkön, mint lehetséges tüzelő állást Hidas közelében egy kis dombot sűrű erdő.fedett, ennek peremébe építettük a három rókalyukat egymástól jó nagy távolságra. Alig végeztünk a kiemelhető fedelekkel, félreérthetetlen hangok lopóztak az erdő csendjébe. Távolból páncélosok közeledtek, azok csörögnek, zörögnek ilyen jellegzetesen. Rádión jelentettük a főnöknek, hogy már nincs idő visszatérni, halljuk az ellenség közeledtét. Megkaptuk a tűzparancsot, és előre osontunk.

Az összevont szír-afgán csapatok Pécs felől érkeztek és még gyanútlanul oszlopban poroszkáltak, mert felderítették, hogy a főerőink Bonyhádon vannak. Mi Hidas előtt lőttük ki a harmadik harckocsit, hogy kissé szétziláljuk  a hadrendet. Az első észre sem vette, poroszkált tovább, a második a robajra megtorpant, a harmadik pedig sűrű füstöt eregetve örökre letáborozott az út közepén.. Gyors egymás utánba kilőttük az elöl haladókat, aztán visszarohantunk a következő tüzelőállásig. Már fél óra is eltelt, mire előbukkant az oszlop, most már kellő oldalbiztosítással közeledtek. Ugyanúgy a harmadikat lőttük ki, és még mögötte egyet, aztán ott sem voltunk. Új helyünkön ismét sokat kellett várakoznunk, mire előre merészkedtek, és előőrsöt is küldtek, hátha ránk bukkannak.. Nem volt szerencséjük, a faluszéli ház padlása tökéletesen eltakart bennünket.. Onnan sikerült további két páncélost kilőni, de aztán nehézkesebb volt a visszavonulás, mert az előőrsöt is kerülgetni kellett. Az utolsó rajtaütést a domb közelébe hajtottuk végre, aztán eltűntünk a lyukakban. Jött is a kutató csoport, az ellenséges oszlop addig nem ment tovább, míg bennünket el nem fognak. Odalent hallottuk az ellenség karattyolását, és ahogy távolodtak, azt hittük megúsztuk az egészet. Az egyik ténfergő katonájuk az erdő széléhez ment, mert neki vizelni kellett. Ahogy szórakozottan himbálta farkát, nyolcasokat írva a talajra, az egyik lába belesűlyedt az álcázó fedél széle és a talaj közé, utána már észrevette, hogy nem természetes a nyílás, amibe belebotlott. Szegény Csetét az arabok előráncigálták a lyukból, és ütni-verni kezdték, hátha elárulja, hol rejtőzködik a többi. Kicsit aggódtunk, hogy esetleg nem bírja sokáig a kínzásokat, és lebuktat bennünket, de erre nem került sor. Csete nekitámadt az egyik katonának, a társa azonnal lelőtte Dühösen fésülték át az erdőt, még fémkeresőt is kerítettek, de nem találtak ránk. Egy óra elteltével parancsot kaptak, hogy vonuljanak tovább, mert kezdődik az ütközet.

A szétbontakozó arab-afgán csapatok a csekély vizű Völgységi pataknál megtorpantak, főként a meredek partoldalak állították meg őket. A magyarok minden fegyverből tüzet nyitottak, hullott az ellenség, míg csapataink jól álcázott tüzelőállásait eleinte fel sem fedezték. Az ellenség két harckocsit tolt a mederbe és a meglévő hídon is özönlöttek a tankok, Sikerült annyi eszközzel átkelniük, hogy általános támadást indíthattak Bonyhád ellen. A főparancsnok bevetette a külföldi zászlóaljakat, de csak annyit ért el, hogy a tömérdek ellenséges erő megtorpant, kezdett felmorzsolódni. Már sötétedett, mikor beértük az ellenség végét és módszeresen eregettük a rakétáinkat a páncélozott eszközeikbe. Csodálkoztunk, hogy néha két harckocsi is megsemmisül egy lövéstől. Nagy sokára felfedeztük a beérkező szabadcsapatok állását, ők tüzeltek rejtekhelyeikről ugyanazokra a célpontokra.. Csatlakoztunk hozzájuk és akkor tudtuk meg, hogy Szekszárd környékéből érkező partizánok, mindössze tizenkét fő, de jól felszereltek. Az est beálltával teljes lett a gyűrű, újabb szabadcsapat érkezett a Duna mellől. A sötétség leple alatt sok arab és afgán menekült el Pécs felé, de a főerőket elkaptuk, és felszámoltuk, alig ötvenen adták meg magukat, a többi elpusztult. Ez volt első komoly győzelmünk Pécs eleste óta, és lelket öntött az ellenállókba, hitet adott nekik a győzelemhez, Bebizonyosodott, hogy jó taktikával és megfelelő stratégiával le lehet győzni a túlerőt, mint ahogy mi is tettük a háromszoros erőfölényben lévő ellenséggel szemben.

Kétezer huszonnégy április hetedike fordulópontként szerepel a háború történetében: több mint egy évtizedes hátrálás után végre csatát nyertünk Bonyhádnál mely a győzelem magja volt, de még hosszú küzdelmes évek következtek.