Kézcsókom nagyságos asszony 

           Kézcsókom nagyságos asszony, tessék csak tessék.. Kérem a csomagokat, azt majd  bepakolom én, a csomagtartóba.

- Hogy tetszett venni a tököt? 

- Két lej volt kilója.

- Nahát, annyiért már dinnyét is lehet venni,A nővérem meg már vett is, de a másik  piacon. Ja, hogy oda nem tetszik járni , pedig ott minden olcsóbb. A múltkor egy bilit, vett a nővérem ott, mert olcsó volt. Igaz előbb felhivta a sógoromat mobiltelefonon, hogy megvegye vagy sem , mert az helyzet , hogy még nincs meg a baba, sőt még azt sem tudják , hogy a baba fiú lesz vagy lány. Ezen sokat vitatkoztak, mig végül csak megvette - rózsaszinüt. Ha meg netalán mégis fiú lesz, akkor kicserélik, vagy a bilit vagy a gyereket. ha-ha-ha- ha.

          -Tulajdonképpen még a kégli  sincs kész, amiben fognak lakni, én egyáltalán nem is tudom, hogy  mire ez a nagy kapkodás.

          -Na, kérem szépen  - eltetszett helyezkedni kényelmesen?- akkor tessék megmondani ,hogy hova megyünk.

- Kölcsey 20.

- Igen kérem szépen, csak azt tessék megmondani, hogy az merre van, mert az ugyebár, a mai világban már az ötödik nevét viseli, és tekintettel arra hogy én még a másik században születtem - igaz legvégén - nem volt szerencsém ezen a néven nevezni. Na, nem azért mintha  nem tudnám , hogy hol van, csak igy most hirtelen, nem tudom belőni a pontos helyszint. Pontosabban csak az odavezető utat. Egyébként már jartam ott , még akkor, amikor egyszer elvesztettem a tablettámat - mert tetszik tudni szedek valamit a szivemre , mert rendetlenkedik egy kicsit - és végül leadta valaki az  értékmegőrzőbe. Jajj, az nagyon kemény napom volt. Borzasztó hogy egy rendes fickó találta meg. Na, életembe akkor ültem a más taxijába , és ott felejtettem.Ki esett a zsebemből!  HA-ha-ha -ha

- Jól megyünk -  tessék mondani? 

- Azt hiszem , igen. Na kérem szépen akkor  még két sarok és két lámpa és máris ott vagyunk a Kölcsey utcán.

          Tessék mondani mit tetszik fözni a tökből?

- Tökfőzeléket.

Jajj azt nagyon szeretem , bár nem,volt ez mindig így. Na, ezt elmesélem, mert megboldogult gyerekkoromban, amikor apám elvitt a Balatonra, én ahogy  leértünk a tópartra, máris kezdtem éhes lenni.Meg is ettem azonnal az két lángost, amit apám vett meg, hogy majd később megesszük. Apám tudta , hogy ahogy anyám mit fog főzni, de nekem nem mondta meg, nem akarta elrontania az illuziómat. Mert ő azt is tudta , hogy ki nem állom a tökfőzeléket Már annyira erzékeltem az éhséget, minduntalan csak arra tudtam gondolni. Akár a vizbe , akár a parton, nekem mindenütt valami finom kaják jártak az eszembe. Mondani, nem nagyon mondtam,  mert előzőleg megbeszéltük apámmal, hogy csak fürdünk egy- két jót és aztán irány haza. Mindezek ellenére az éhségem nem múlt el, sőt inkább tovább fokozódott. Szóval, már akartam szólni az apámnak , hogy jó volna haza indulni , de nem mertem, mert nagyon nehezen vettem rá , hogy lejöjjön vele a tópartra. Különben is még csak alig múlt el ötóra, és juniusban még kilenckor is világos van. Szóval, maradt az éhség és az evés utáni sóvárgás, amit semmiképp sem tudtam legyőzni , pedig minden akaratommal azon voltam , hogy ezt megtegyem.  Hanem aztán úgy hét óra tájba egy merész gondolatom támadt , és kijelentettem , hogy most már, nem csak éhes , de fáradt is vagyok, ezért jó lenne ha  szednénk a sátorfánkat és hazafelé vennénk az irányt. Apám nem nagyon ellenkezett , csak annyit javasolt , hogy menjünk  még be vizbe, és azután ha megszáradtunk már indulhatunk is hazafelé. Boldogan egyeztem bele és azonnal vetettem magam vizbe, hogy mihamarabb kijöhessek, hogy megszáradhassak. Apám nem kölönben, és én már szinte az úton éreztem magam, és lelki szemeim előtt megjelent a  finom vacsora.

           Aztán hazaérkeztünk, és én mindjárt meg is kérdeztem édesanyámat, hogy mit főzött? Édesanyám a világ legtermészetesebb hangján azt felelte,  hogy nagyon finom.. . tökfőzeléket. Hát akkor kérem szépen, rámborult az ég , és elővettem egy darab szalonnát a frizsiderből és nagy vöröshagymával  befalatoztam.

           Tessék parancsolni nagyságpos aszzonyom , már itt is vagyunk  a Kölcsey húsz alatt. Egy pillanat már adom is a  csomagokat. Tiz lejt kapok! Kezét csókolom nagyságos asszonyom.