Ügyvéd 1.

             Na nézd meg azt bunkót- már megint mit csinált - bizony isten nem normális. Nincs egy féléve , hogy ki húztam a szarból, szinte mindenki tudta , hogy sáros, és jelentős része van gyilkosságban. Csak nekem, meg a pénzének köszönheti , hogy akkor megúszta - igaz elég mélyen a zsebébe nyúlt, mert volt neki. Ha neki nem lett volna, akkor mi sem tudtunk volna új autót venni, és lányunkat sem tanittathatnánk Párizsban. Természetesen jogot tanúl - nem engedhetem meg magamnak , hogy az alma  messze essen a fájától. Jó jogász lesz belőle  ha követi a példámat , szinte látom , ahogy felveszik az ügyvédi kamarába. De azt személyesen akarom megnézni amikor jogásszá avatják  ott - Párizsban. Elvégre nem mindenkinek adatik meg hogy Párizsban jogdoktoráljon. És az édesanyja milyen bűszke lesz rá, mert tulajdonképpen ő is ügyvéd szeretett volna lenni , csak neki nem volt meg a módja rá , mint nekem,  mert az én apám is ügyvéd volt. Micsoda ügyvéd, kibeszélte a tehénből a bornyút , de azis  igaz, hogy sokszor annyi igazság sem volt az expozéjába mint falusi kocsmában a szimfónikus zene. Leállithatatlan volt, amikor nyerni akart - és mindig nyerni akart - akkor nem ismert sem istent, sem embert. Sokra is vitte, nekem még mindig van tanulnivalóm tőle . Pedig azt mondják hasonlitok rá. De nem eléggé. Neki, az én koromban többje volt mint nekem. De én még a pályán vagyok, sőt emelkedő pályán , már csak nagyon nagy ügyeket vállalok - már úgy értem hogy amiben nagy pénz van.  Mert úgyis mindenki tudja, ahol a pénz ott az igazság, s mi több már Arany János is megmondta:" Jobb felől üt nekem fütyül, bal felől üt nekem fütyül". Egyébként, ez a manusz biztos meg fog keresni - vagy én keresem meg őt, mert megint halálos bűnt követett el. Mindenesetre legelőször megtudom , hogy maradt még azokból a tízmilliókból, és ha maradt akkor vállalom az ügyet , jó volna épiteni a lányomnak egy emeletes házat  - mire végez!

           Ügyvéd 2.

            Na nézd meg mit csinált megint ez a szerencsétlen, most nem rég húztam ki a bajból - már szinte bánom -egy erkölcsi nulla, úgy könyörgött, sirt , pénzt igért  és adott, és  én el is fogadtam. Tudod nagy szükségünk volt rá akkor, mert ha nem lett volna, akkor biztos nem fogadtam volna el. Jó ideig égette a zsebemet és mai napig szégyen pír önti el az arcomat ha arra gondolok , hogy meghasonlottam és ügyvédi fogadalmam ellenére cselekedtem. Nem tudom , hogy kinek kell majd elszámolnom ezzel az üggyel, de az biztos , hogy nagyon fogom szégyelni magam. De vajon elég az , hogy szégyelem magam, hiszen ifjuságom hevében amikor még élénkebben éltek bennem az eskü szavai akkor nem tudtam megtenni pedig olyan szegény voltam minta templom egere - de most nagy volt a kisértés és nagy volt az összeg is - igaz nagy volt a bűncselekmény is. De mit beszélek arányokról, pénzről ?- és a becsület és az ügyvédi eskü, az csak üres szólam? Vagy elfelejtettem?- de ha elfelejtettem akkor most miért nyomaszt annyira?Mikor jelentkezett nálam ez a romlottság? Vagy a pénz erősebb mint az eskü?-Valószínű, mert  pénzzel visszalehet vásárolni a látszat becsületet. Ő fizet, és én kijárom neki, kibeszélem,  ki hazudom, hogy nem hibás , hogy véletlen , hogy pillanatnyi elmezavar, emlékezet kiesés, jogi kiskapú, joghézag - de utána hogy nézzek a tükörbe ?- hiszen semmivel sem vagyok, különb. jobb mint az a gyilkos bűnöző!