Én magam is furcsállom a cimet , de sajnos jobb, kifejezőbb,  nem jutott eszembe,  viszont ez nagyon közel áll az igazsághoz. Az eseményen amit most közreadok,  szerény személyem nem vehetett részt érthető okok miatt. Nem tartoztam  azon elit társaságnak mondott csapatba , amelyik ezt kiötölte , létrehozta és haszonélvezője volt. De értesüléseim elsőkézből valók ezért teljes mértékben hitelesnek mondható.

            Történetünk a nyolcvanas évek közepén esett meg, amikor mindent megünnepeltünk, amit meglehetett , sőt azt is amit nem lett volna muszáj, vagyis nem eseményt ünnepeltünk , hanem magáért az ünneplésért ünnepeltünk. Az ünneplés lucculusi méreteket öltött, különösen akkor amikor a számlát más fizette. Így jutott valakinek az eszébe , hogy egy nyugati kereskedelmi cégnek , már pontosan húsz éve dolgozunk. Kiváló, jólfizető német cég volt, akinek  küldöttei gyakran jöttek Szatmárra. Egy ilyen látogatás alkalmával, az egyik delegátust sikerült meggyőzni az ünneplés fontosságáról, és arról ,  hogy egy ílyen buli  mégjobban elmélyiti , gazdasági és baráti kapcsolatainknak.

            A külföldi partner-- ismervén a helyi viszonyokat -- felvállalta az ünnepség teljes költségének fedezését. Csak erre vártak vezetőink, mert ennek tudatában  rögtön megkezdték a buli megszervezését. Nem volt egyszerű dolog már a meghivottak névsorának az összeállitása sem. Mert a listára felkerűlő nevek tulajdonosainak komoly feltételeknek kellett megfelelniük. Például: párttagság, megbizhatóság, elvhűség. Legalábbis a felszinen. Ez a helyiekre vonatkozott, de másokat is megkellett hivni , a bukaresti külkereskedelmi cég egy-két tagját , a városi pártbizottság néhány  jól enni és inni tudó ingyenélőjét , de nem maradhatott ki a szekuritáte egy-két megbizottja sem. Mondanom sem kell, hogy egy szépszámu csapat jött össze --mondjuk egy futballcsapat a húszonkettes kerettel.

             Ezekután elkellett dönteni , hogy hol is legyen megtartva a buli. Az sem volt mindegy. A vezérigazgató, aki koránál fogva   némi kulturával , rendelkezett, sőt birtokolta a civilizált viselkedés aktuális formáját -- egy vendéglőbe szerette volna  megtartani az ünnepséget.De csak szerette volna, de nem tehette meg , mert a "fentről jöttek " ragaszkodtak egy kisebb, zártabb helyhez ahol jobban elengedhetik magukat! Nekik lett igazuk. Találtak is egy kis erdőszéli fogadót, nem is olyan messze a város határában, amit azonnal le is foglaltak.A külföldi meghivottakat figyelembe véve a baráti találkozó nemzetközinek volt mondható. 

            De ne feledkezzünk meg egy másik szereplőről sem -- ha már  a vezérigazgatót emlitettük. Volt egy alkalmazottja cégünknek, a külkereskedelmi osztályon dolgozott, és rendkivűl hasonlitott a vezérigazgatóra, már igy, termetére, testalkatára nézve, de egyébb tulajdonságaiban  messze elmaradt a a vezértől.  De erre még rá is játszott, mert megpróbált , úgyanúgy öltözködni , mint a vezérigazgató.

            Az ünnepség jó kimeneteléért mindent elkövettek, hogy hazai mércével mérve , tökéletes legyen. A hazai mérce viszont,  nem minden pontjában egyezett mega külföldiek mércéjével. Cégünk képviselői , akik a hiánygazdálkodás gyakorlati oldalát a  saját bőrén tapasztalta --ételből italból--ha nem is a legjobbat , de legalább a legtöbbet szerette volna, lehetőleg úgy, hogy haza is jutasson belőle. Pirúlj pofa , jó a potya--alapon.

            Aztán eljött az "ünnepnap", megérkezteka vendégek ,a hazaiak is és a külföldiek is. A külföldiek csak néhányan,a hazaiak annál többen.Elkezdődött a buli, néhány pohár itóka, evés, ujabb italozás, evés. A külföldiek egy bizonyos  határt nem léptek át, csak annyit ettek ittak, amenyi jól esett , és utána beszélgettek mindenféléről, azzal a két emberrel akik beszéltek "külföldiül". Zene is volt, néhány német népdal , és sok-sok  helyi nóta. A vendégek megmaradtak az asztalon való dobolásnál, esetleg a dudolásnál, ám a helybéliek néhány  egyede, a hangulat emelkedésével egyenes arányban , már táncraperdült, és ingre vetközött, de ezt megelőzően, nem mulasztott el egy-két darab rántott húst zsebrerakni. A hangulat emelkedett , a szégyenérzet csökkent --ha volt egyáltalán. Természetesen az ital megtette "jótékony" hatását és csak egy-két jelenlévő mondhatta el magáról , hogy a józanság közelébe maradt. Éjfél után, egyórakor, szedelőzködni kezdtek,majd szédelegve dülöngőzve capplattak az erdei ösvényen  a rájuk várakozó mikrobusz írányába. A film már soknál elszakadt úgyannyira , hogy a sofőrnek  nem tudták megmondani , hogy hol laknak.

           De a csattanó másnap reggel következett be , amikor a vezérigazgató, az export irodába robbant be -- beosztottja zakójával amiből két darab  rántotthust vett elő a következő kisérő szöveggel:Itt a tizóraid, és máskor ne használd az én zakómat.